Köszönöm, Uram…

… hogy néha mégis meghallgatsz, és visszaadod az emberi értelembe vetett hitemet. Talán túl sokszor rendült ez meg az elmúlt tíz évben, mióta fizetett érdekvédő vagyok. Már éppen ideje volt, hogy megmutasd a dolgok szebbik oldalát is.Köszönöm a szakmának, sőt, köszönöm a Szakmának azt a többórás párbeszédet, amelyet a tapolcai Business Days konferencián folytattunk le pár hete az új szállítói törvénytervezet kapcsán. Órákkal túl az eredeti programzártán, fegyelmezetten, a másikat is meghallgatva találtunk végül egyvalamiben közös nevezőt – gyártók és kereskedők, multik és hazaiak, cégek és szakmai szövetségek.
Köszönöm az agrárminiszternek, hogy rész vett ebben a párbeszédben, őszinte volt, és nem hallgatta el sem kétségeit, sem reményeit az új jogszabály kapcsán.
Köszönöm a képviselőknek, hogy később, ellenérveinkkel szembesülve, nem söpörték le azokat reflexből, meghallgattak minket, és észrevételeink többségét figyelembe is vették.
Hogy miről is van szó? Kikerült a beszállítók védelméről szóló törvénytervezetből az a bizonyos 3 százalékos paragrafus, a másodlagos kondíciók plafonja. Ha ez nem történik meg, jó pár dolog borítékolható lett volna: erőteljes nyomás az átadási árakon és a frontkedvezményeken, növekvő import, kevesebb eladáshelyi aktivitás, nehezebb, ha éppen nem ellehetetlenülő márkaépítés, végül még átláthatatlanabb szerződéses viszonyok. Most lapzártakor már tudható, az új törvényt megszavazták. Együtt reméljük, támogatni fogja, nem pedig hátráltatni a hazai élelmiszeripar és élelmiszer-kereskedelem ügyét.