Kortárs magyar írók kedvencei, Jókaival fűszerezve a VakVarjúk könyvheti séfajánlatában

Orvos-Tóth Noémi, Kiss Noémi és Saly Noémi

A VakVarjú séfcsapata olyan menüsorral készült, amit nemcsak olvasni jó az étlapon, hanem kóstolni is élmény lesz. Mindezt a Jókai 200 emlékév ihlette – a séfajánlatot az 1825-ben született nagy magyar mesemondó köré komponálták.

„Amikor VakVarjú Törzsvendégprogramunk áprilisi Jókai-vacsoraestjén az íróóriás és a reformkor kedvenc fogásait álmodtuk tányérra, még mi sem gondoltuk, hogy ekkora sikert arat majd a francia zellertatár, a vaddisznó orjaleves – ami Laborfalvi Róza vendégváró specialitásai között volt számon tartva – és a dobostorta. De aratott – és amit ennyire szeretnek a vendégek, no meg Jókai, azt vétek lenne visszaűzni konyhánk mélyére. Úgyhogy most ezeket mind visszahoztuk a könyvheti menüsorba. Hiszen ami jó Jókainak – és legfőképpen Törzsvendégeinknek – az valószínűleg másoknak is ízleni fog” – fogalmazott Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremcsalád tulajdonosa.

És ha már Jókai – jöjjenek a Noémik!

A főételeket ezúttal három kortárs magyar írónő — Saly Noémi, Orvos-Tóth Noémi és Kiss Noémi — kedvenc fogásai inspirálták, akik névrokonai Az arany ember című Jókai regény hősnőjének, Noéminek. A séfek pedig megálmodták ezeknek a fogásoknak a VakVarjú-változatát – így született meg a könyvheti menüsor főételekben gazdag fejezete.

Vajhalsteak citrusos gremolata-val és zöldspárgával – Saly Noémi kedvence

„Ha tehetném, a spárgát is spárgával enném – annyira szeretem. Most ráadásul szezonja is van, nem volt hát kérdés, hogy köretként ott a helye a választott fogásomban. A hal szintén nagy kedvencem – csak pucolni nem szeretem. Ezért jó vendéglőben szinte mindig halat választok: nem nekem kell vesződnöm vele, és abban is biztos lehetek, hogy tökéletesen van elkészítve. Újabban sokat foglalkozom gasztronómiatörténettel, mert a konyha olyasmi a kultúrában, mint a népzene: a nemzet egyik sajátos anyanyelve. Mindenhol más és más – épp ez benne az izgalmas. Az ételeken, régi recepteken keresztül megláthatjuk és megérthetjük a mögöttük álló embert vagy közösséget, akár egy egész történelmi korszakot” – mondta Saly Noémi.

Ropogós mandulás bundában sült pisztrángfilé nizzai salátával – Kiss Noémi kedvence

„Kedvenc főételem a mandulával szórt pisztráng, salátaágyon, fűszerekkel és krumplival. Azért is esett a választásom éppen a halra, mert sok szálon kötődöm hozzá: szeretek úszni, halat sütni, a családommal a Duna mellett élünk, egyik kedves hobbim a horgászat. Ráadásul két legutóbbi könyvem témája is vízhez kapcsolódik – a Balaton és a Karácsony a Dunán –, egy tó és egy folyó. És ott van még Az arany ember Noémije is, aki egy dunai szigeten élt – ez a névrokonság is különösen kedves számomra. Úgy érzem, a séfek ennél szebben nem is tálalhatták volna ezt a személyes történetet egy tányéron. Nagy öröm számomra, hogy VakVarjús csavarokkal álmodták újra ezt az ételt – például füstölt fürjtojással koronázták meg –, és így került be a könyvheti ajánlatba. A gyerekeim éppen a könyvhét idején kapják meg a bizonyítványukat, ezt az alkalmat a VakVarjúban fogjuk megünnepelni. Ők is izgatottan várják, hogy megkóstolhassák a kedvenc fogásomat – úgy, ahogy azt az étterem séfjei megálmodták” – mondta Kiss Noémi.

Grillezett hátszínsteak szarvasgombás zöldborsmártással – Orvos-Tóth Noémi kedvence

„Irigykedve hallgattam Nyáry Krisztián író barátom ínycsiklandó beszámolóit a tavalyi könyvheti menüről, amikor ő adta „kölcsön” kedvenc fogását a VakVarjúnak. Örülök, hogy idén – Jókainak is köszönhetően – az én kedves fogásom is felkerül a könyvheti séfajánlatba. Világéletemben húspárti voltam, egyik legnagyobb kedvencem a szarvasgombával megbolondított steak, bébi-zöldség körettel. Nagyon örülök, hogy a VakVarjú séfjei ilyen izgalmas módon készítették el ezt a fogást. Terveim szerint a könyvhét után életmódváltásba kezdek – részben a lányom hatására, aki már hosszú ideje vegetáriánus –, ezért fokozatosan el fogom hagyni a húst. De most, a könyvheti ajánlat keretében, még biztosan kiélvezem ezt a finom, húsos fogást. Családdal, barátokkal együtt tervezzük, hogy ellátogatunk a VakVarjúba. Hiszen nincs is szebb élmény a közös étkezésnél. És – itt kibújik belőlem a pszichológus – ennek evolúciós magyarázata is van. Egy közös étkezés során azokkal osztod meg az ételt, akiket a legjobban szeretsz, akik körében a legnagyobb biztonságban érzed magad, és akikre te is vigyázol. Régen ez kizárólag a családot jelentette, ma már a baráti körre is kiterjed. A közös étkezés olyan ma is belénk kódolt pozitív élmény, amely során oxitocin – a kötődés hormonja – és dopamin szabadul fel a szervezetünkben. És felejtsük el a „magyar ember evés közben nem beszél” mondást! Beszélgessünk, osszuk meg egymással érzéseinket, gondolatainkat – és akár az ételünket is – a VakVarjúkban. Mert ez egy nagyon fontos, közösséget erősítő élmény – mesélte Orvos-Tóth Noémi.