Koronavírus és államadósság

Krisán László

A friss adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaság teljesítménye 2020-ban mintegy 6,4%-kal csökkent. A GDP-arányos költségvetési hiány 8,6%, az adósságráta 81% körüli értékre nőtt. Ez az elmúlt évek tendenciáihoz viszonyítva nagy visszaesés, hiszen 2011 óta konzekvensen sikerült csökkenteni Magyarország államadósságának bruttó hazai termékhez viszonyított arányát, ami 2019. év végén 66,3%-ot mutatott. Bár az EU-s átlaghoz viszonyítva nem teljesítettünk rosszul (a várakozások szerint ugyanis az államadósság növekedése nem haladja meg az Unió átlagát), nem tagadhatjuk, hogy tíz év fejlődése és emberfeletti munkája „ment a levesbe”.

Egyértelmű, hogy 2020-ban a termelés szinte valamennyi ágazatban visszaesett, amiből következik az adóbevételek csökkenése is, ezzel pedig együtt jár a költségvetési egyensúly romlása.

Járványkövető pénzügyi intézkedések
A kormány az adott körülmények között a költségvetésen belülről finanszírozta a járvány miatt szükségessé váló intézkedéseket, sűrűn alkalmazva az átcsoportosítások metodikáját. Az okok: jelentős adóbevétel csökkenés mellett kell a gazdaság stabilizálását szolgáló programokat finanszírozni.

Ez a jelen helyzetben nem szabadon választható program, hanem egyértelmű, nem megkerülhető kényszer, amit minden felelős döntéshozó magára kell, hogy vállaljon. 2020-ban változtak a játékszabályok, az ehhez történő alkalmazkodás pedig létkérdés – aki nem teszi, hibázik. A kormánynak most muszáj költekezni, pénzt pumpálni a gazdaságba, méghozzá a lehető leghatékonyabban.

Mik a legfőbb szempontok?
Az államadósság növekedése hosszú távon akkor nem fog gondot okozni, ha a mostani áldozatok hozzájárulnak a későbbi növekedés feltételeinek megteremtéséhez.

Ha az adósságon „nyert” források (persze távol van ez a lottónyereménytől) hatékonyan kerülnek felhasználásra: talpra áll a gazdaság, ami már rövidtávon is élénkítheti a versenyképességet. Több beruházás, versenyképes munkahely, nagyobb fogyasztás valósul meg.

Nem csak a beruházások fontosak azonban; ugyanilyen jelentős szempont a vállalkozói szektor likviditásának fenntartása, ami most a cégek túlélésének előfeltétele. A kormányzat az érintettek számára ebben is biztosít mozgásteret: példának okáért a különböző támogatott hitelprogramokkal. Ilyen – hogy hazabeszéljek – a Széchenyi Kártya Program, melynek szerepe a válságkezelésben az, hogy instant pénzt lapátol a rendszerbe, amivel áthidalhatóak a hosszabb–rövidebb szűkös időszakok, ráadásul ez az eszköz a vállalkozások számára már békében és válságban egyaránt bizonyított.

A válságra innováció kell legyen a válasz
Valamennyi válságkezelő intézkedés értékelésekor lényeges szempont az innovatív hozzáállás és a jövő ágazatainak kiemelt támogatása. Tudjuk és látjuk, hogy az egész világon strukturális átalakulások zajlanak a gazdaságban, folyamatos élénk figyelem szükséges tehát a jó döntések gyors, kellő időben történő meghozatalához – mindkét elem egyformán fontos.

Az, hogy mi a jó döntés, mire irányuljon a beruházás-, illetve gazdaság-élénkítés – amelyre a kormányzat több mint 3000 milliárd forintot áldoz – természetesen helyzet-függő és rendkívül összetett kérdés.

Beruházás-támogatás szempontjából a termelékenységet javító, innovatív technológiákat alkalmazó munkahelyek felturbózása kell, hogy prioritást élvezzen. A magas hozzáadott érték, a robotizáció, digitalizáció világviszonylatban is versenyképes és belátható időn belül az is marad. Ez az exporttevékenység növelésében is szerepet játszik, ami egy kis, nyitott gazdasággal rendelkező ország számára kulcsfontosságú.

Rövid távú feladat: életben maradni
Ugyanakkor nem lehet elvárni, hogy minden vállalkozó éppen most kezdjen beruházásokban gondolkodni, gyárakat és üzemeket építeni, hiszen az alapvető funkciójuktól mindez sok esetben távol áll. Szolgáltatni és az élet minden területén ott lenni – sokaknak ez a hivatása. Óriási hányadát adják ők a foglalkoztatási piacnak, így kulcsfontosságúak azok a programok, amelyek őket célozzák meg olcsó hitelekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal és minden más, likviditást elősegítő eszközzel.

Ez a váratlanul bekövetkező világválság tehát mindenképp új szemléletet, más fordulatszámot kíván a politika alakítóitól, viszont megteremti a siker lehetőségét is – főképpen, ha rendelkezésre állnak azok a fundamentumok, amelyekkel az államadósság rövid-, illetve középtávon kezelhető és leépíthető. Legfontosabbnak pedig mindebben azt tartom, hogy a kormányzati pénzek a különféle gazdaság-élénkítő eszközök egyfajta szintézisével egyaránt segítsék a minőségi beruházásokat és a likviditás fenntartását.

Fellélegezni talán akkor lehet majd, amikor mindehhez csatlakozik a nemzetközi kereslet emelkedése és a megcsappant magánberuházások élénkülése is. Addig is igaz azonban, hogy nincs más választásunk, menetelni kell előre! (krisanlaszlo.biz)