Könyvelés 2.0 – a pénzintézeti szektor változásai

Új irányok, összetett jogi, számviteli és adómódosítások alakítják a hazai pénzügyi ágazat életét, a hatékony működéshez pedig szükségessé válik a szabályozók részletes ismerete. A Deloitte legutóbbi iparági szemináriumán a pénzintézeti szektort érintő aktualitásokat, lényeges változásokat, valamint lehetőségeket foglalták össze a tanácsadó cég szakértői.

Intenzív jogszabályváltozásokkal szembesült az elmúlt évben a hazai pénzintézeti szektor. Az újdonságok közül a Növekedési Hitelprogram és az új polgári jogi szabályok hatottak kedvezően a finanszírozásra – állapították meg a finanszírozási dokumentumok aktualitásait bemutató előadásban. Negatív hatása volt ugyanakkor az Elszámoltatásnak, illetve az új kereskedelmi jogszabályoknak, amik közül is a kötelező vasárnapi zárva tartás és a reklámadó rontotta leginkább a kereskedelmi ügyfelek hitel-visszafizetési képességét.

Változások a Ptk.-ban

Pozitív irányt hozott az új Ptk., amely számos olyan jogintézményt vezetett be, amely nagyban elősegíti a finanszírozásokat és a biztosítékok érvényesítésével kapcsolatos jogbiztonságot.

A biztosítékok terén újdonság, hogy a Ptk. a zálogjogot helyezte előnybe: az új lehetőségek sorában a bankok zálogjogosultsági bizományost jelölhetnek ki, aki biztosítéki ügynökként léphet fel. Ezen felül a hitelezők védelmét erősítve megjelentek új biztosítékok is, úgymint az elidegenítési és terhelési tilalom, illetve megszűntek a fiduciárius biztosítékok.

A hitelezésben az ésszerűbb működést támogatja a tulajdonosi biztosítékok szabályozási köre is. Ezek sorában a határozatlan időre vállalt kezesség immár megszüntethető, amennyiben a kötelezett valamennyi kötelezettségét biztosítja.

Gyakorlatorientáltsága ellenére a hitelbiztosítéki jogszabályokat sok kritika éri, ezek hatására módosítások várhatóak – az Igazságügyi Minisztérium e célból már felállított egy munkacsoportot.

Tisztázatlan területek: áfa és szja

Komoly fejtörést okoz a bankok és a lízingcégek számára, hogy a devizaelszámolási-törvény áfakérdéseit megfelelően rendezzék, ugyanis a vonatkozó jogszabály nem tartalmaz releváns rendelkezéseket, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) még csak most véglegesíti álláspontját. A fő problémát a bankok esetén a kamat-, a lízingtársaságokat nézve pedig a tőketörlesztés változásainak elszámolása jelenti. Nagy kérdés, hogy az intézeteknek a korábbi időszakokat érintően kell-e elszámolást végezniük önellenőrzéssel – amely gyakorlatilag megoldhatatlan feladat –, vagy alkalmazhatnak „fikciós jellegű” áfaelszámolást.

Szintén fejtörést okozhat a pénzintézetek számára a portfólió-értékesítési ügyletek áfakezelése. A szerződéses portfólió átruházása főszabály szerint adóköteles ügylet, hitel-kölcsön portfólió esetén azonban van kivétel: ha tartalmában például csak követelésértékesítés zajlik, és ezt a bank kellőképpen bizonyítani is tudja, akkor nem merül fel áfakötelezettsége. Mivel az NGM nagyon szigorúan vizsgálja a portfólió-értékesítési szerződéseket, ezeket az ügyeleteket a bankoknak egyedileg kell értékelniük és kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a formai és tartalmi körülményekre is.

A 2015. január 1-jétől hatályban lévő szja törvény alapelve szerint önálló vagy nem önálló tevékenység ellenértékeként nyújtott juttatások esetében az adómentesen adható utalványok és a béren kívüli, továbbá egyes meghatározott juttatások kedvezőbb adózási szabályai nem alkalmazhatóak.

Ratifikálásra vár a magyar-amerikai szociális biztonságról szóló egyezmény. Ha az Egyezmény 2015. június 30-ig nem kerül elfogadásra, a jelenleg több éve Magyarországon dolgozó amerikai állampolgárságú kiküldött munkavállalóknak is járulékot kell fizetniük. Megoldást jelentene, ha az egyezmény hatálybalépéséig az Országgyűlés törvénymódosítással továbbra is biztosítaná a harmadik országbeli kiküldöttek magyar társadalombiztosítási kötelezettség alóli mentességét.

Nemzetközi mérce

Még novemberben jelent meg az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló kormányhatározat, amely alapján a hitelintézetek számára kötelező lesz, mások – pénzügyi vállalkozások és az Rt.-ként, fióktelepként működő biztosítók – számára pedig lehetőség nyílik a magyar számviteli szabályok helyett az IFRS-ek alapján elkészíteni egyedi beszámolójukat.

A bevezetés előkészítésére, hatásainak felmérésére munkacsoportok alakultak az NGM-ben, amelyekbe szakértőket – köztük a Big4 tanácsadóit is – bevontak. A kormányhatározat által megjelölt határidő az IFRS bevezetés kérdéseinek tisztázására 2015. május 31. Az IFRS bevezetésének kitűzött célja az adminisztrációs terhek csökkentése, jelenleg ez azonban komoly feladatok elé állítja a döntéshozókat, mivel a rendszerek összehangolása nem könnyű.

A szakértői munka jelenlegi állása alapján az látható, hogy a kettős (magyar és IFRS) könyvvezetésre nem lesz szükség. Számos időbeli eltérés van az eddig alkalmazott könyvelés és az IFRS között, ezekkel jellemzően több esetben együtt él majd a rendszer. Az áttérés nyomán a cégeknek fel kell mérniük majd az adózási hatásokat is.

Tengeren túli értékelés

Az Amerikai Egyesült Államok által bevezetett külföldi számlák adómegfeleléséről szóló törvény (FATCA) alkalmazása kapcsán az USA adóhatósága 2014 decemberében kiadott egy iránymutatást, mely kimondja, hogy az amerikai Államkincstár listáján szereplő azon országok esetében, amely országokkal a FATCA-megállapodás megkötése előrehaladott állapotban van, az ország pénzügyi intézményeinek FATCA megítélése mindaddig nem változik, amíg a megállapodás aláírása érdekében mindent megtesz az adott ország.

Vitathatatlan piaci versenyelőnyt jelent az Egyesült Államok tőkepiacain befektető pénzügyi intézmények és ügyfeleik számára, hogy kedvezőbb adminisztrációs feltételek mellett sokkal kedvezőbb mértékű forrásadó-levonás terhelheti a befektetéseiket, amennyiben a pénzügyi intézmények megszerzik a minősített közvetítői (Qualified Intermediary – QI) státuszt.

Az adóelkerülés elleni küzdelem jegyében módosításra került az EU adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelve, átvéve az OECD automatikus információcsere modelljének rendelkezéseit. Az EU irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak 2015 végéig kell implementálniuk. Várhatóan 2015 őszén fognak megjelenni a szükséges hazai jogszabályok, de ami biztos, hogy új ügyfél-azonosítási folyamat bevezetésére, és a FATCA szabályokhoz képest bővebb jelentéstételi kötelezettségre kell majd felkészülniük a pénzügyi intézményeknek.

Új adók, új átvilágítás

A Deloitte rendezvényén felmerült, hogy hitel vagy kölcsön folyósítását követően nem jellemzőek a fizetőképességet érintő adószabályok módosulásai hatásának vizsgálatára vonatkozó külön szabályozott eljárások. Az újabb adózási változások – például az élelmiszerlánc-felügyeleti díj rendszerének módosítása, a reklámadó bevezetése, az adminisztrációs jellegű terhek növekedése (EKÁER) és a meglévő közterhek módosulása – olyan adózási kockázatokkal járhatnak, amelyek a hitelfelvevő cégek fizetőképességét is érinthetik.

A tanácsadócég szakértői az adott változásokkal érintett ügyfelek tekintetében előzetes kockázatfelmérő „adó-átvilágítást” javasolnak a bankok számára, aminek segítségével a működés kedvezőbb irányba terelhető.

Mizsei K.

Adóügyekben még nem bíznak a cégek a bíróságokban

Kevesen használják ki a jogorvoslati lehetőségek teljes skáláját adóügyekben, a cégek a növekvő szakmai színvonal ellenére sem bíznak a bíróságok adójogi kompetenciájában. A Deloitte második alkalommal készített felmérést a hazai vállalatok körében az adóügyekben kezdeményezett jogorvoslatokkal kapcsolatos tapasztalatokról, hogy pontosabb képet kaphassunk a magyar joggyakorlatról és az abban rejlő kiaknázatlan területekről.

A Deloitte felmérése során a megkérdezett cégek közel kétharmada már találkozott olyan adóhatósági döntéssel, amelyet jogsértőnek tartott. Annak ellenére, hogy az adózó és a hatóság álláspontja gyakran nincs összhangban, a cégek közel fele csak jelentősebb összegű megállapítás esetén kezdeményez fellebbezést. A válaszok alapján az a következtetés is levonható, hogy viszonylag kevés cég foglalkozik annak a kockázatával, hogy amennyiben kisebb összegű megállapítás ellen nem nyújt be fellebbezést, és később ugyanazon a jogalapon jelentősebb összegű, hasonló tartalmú megállapítást tesz a hatóság, rosszabb pozícióba kerülhet.

Annak ellenére, hogy gyakorlati tapasztalatok szerint a bírósági eljárások hossza adóügyekben sokszor rövidebb, mint az azt megelőző adóhatósági eljárás időtartama, valamint a tipikus peres eljárásokhoz képest az illeték csak pervesztesség esetén, utólag fizetendő, a válaszadók közel 40%-a még mindig jobban idegenkedik a bírósági út igénybevételétől adóügyekben, mint más kérdésekben.

A válaszadók jelentős része ettől függetlenül már kérte adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát. Ugyanakkor a cégek csekély hányada élt a felügyeleti intézkedés lehetőségével, ráadásul a két évvel ezelőtti eredményekhez képest csökkent azon válaszadók aránya, akik nyújtottak már be felügyeleti intézkedés iránti kérelmet, dacára annak, hogy akik éltek ezzel a jogorvoslati lehetőséggel, többnyire pozitív tapasztalatokról számoltak be.