Könyv a rendszerváltás előtti legismertebb magyar szakácsról

Lukács István karrierjének könyvbe öntött változata nem csak az ismert konyhafőnök életrajza, de egy történelmi időszak korrajza is. A sokak által ünnepelt és sokak által élesen kritizált szakács kétségkívül emblematikus figurája a rendszerváltás előtti vendéglátás időszakának.
Lukács István nyugalmazott séf az egyetlen a világon, aki három alkalommal kapta meg a gasztronómia egyik fontos nemzetközi kitüntetését, a szakács Oscar díjat. 1968-tól 1992-ig a Magyar Nemzeti Szakácsválogatott tagja volt, ez idő alatt szinte számolatlanul nyerte az érmeket a nemzetközi szakácsversenyeken. A chicagoi Escoffier Társaság és a francia Chaine des Rotisseurs Társaság tagja, utóbbi magyar „tagozatának” alapítója is. 2010-ben „a magyar gasztronómia nemzetközi hírnevét öregbítő, határainkon túl is nagyra becsült munkássága, gazdag publikációs és szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként” megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti keresztjét. Pályája során konyhafőnökként indította el a munkát a kecskeméti Aranyhomok Szálloda, a budapesti Budapest (Kör-)Szálló, a budavári Hilton Hotel és az Atrium Hyatt konyháján.
A séf visszaemlékezéseiben sok színes történetet olvashatunk, amelyeket habitusának megfelelő szabadszájúsággal mesél el Kolbe Gábor szakújságírónak – sikerei mellett felvállalva kudarcait is.