Kontrasztok a karibi nap alatt
A Trade magazin munkatársai arra kértek fel, hogy 76 országra kiterjedő munkám során mutassam be a helyi élelmiszer-kereskedelmet, keresve az érdekességeket, a tanulnivalót. Célom azonban, ne féljenek, nem a tudományos elemzés, hanem a könnyed útinapló. Tartsanak hát velem, és bár ez a tél melegebb volt a tavalyinál, azért jól fog esni egy kis trópusi túra.Gyakran esünk abba a hibába mi magyarok, hogy azt képzeljük, mi vagyunk a világ közepe. Mi találtuk ki a C-vitamint, nekünk van egymillió főre jutó legtöbb olimpiai bajnokunk, Nobel-díjasunk. Megsértődünk, és műveletlennek tartjuk azt (talán némi joggal), aki összekeveri Bukarestet Budapesttel. De tegyük szívünkre a kezünket: mit tudunk mi a nagyvilágról? Mi a fővárosa Dominikának, milyen nyelven beszélnek a Feröer-szigeteken, hogy élnek manapság a lengyel barátaink? Többen ismerik Győzike lányainak nevét, mint például a mai lengyel állapotokat. Vagy hányan tudnák elhelyezni egy vaktérképen Guadeloupe szigetét, ahol pedig az egész világtörténelem menete megfordult 1492-ben, amikor is egy Kolumbusz nevű nemesember a partra gázolt néhány matrózzal.
Sztrájkfüggő forgási sebesség
Guadeloupe, az 1700 négyzetkilométeres, 420 ezer lakosú sziget az Atlanti-óceán és a Karib-tenger határán, nem tartozik a magyarok kedvenc trópusi úti céljai közé. Kevesen beszélnek angolul – sokáig tartó gyarmati lét után ma hivatalos státusa: Franciaország tengerentúli megyéje –, és viszonylag drága. Ugyanis a francia minimálbér okozta magas költségek mellett az árakba az a 20 százalékos vám is beépül, amit a francia állam vet ki a szigetre érkező minden importárura. Ezzel (is) finanszírozza a sziget fejlődését, ápolja a gyarmatbirodalom maradványain még mindig meglevő nagyhatalmi érzést. Egy itteni szupermarketben a literes granini gyümölcslé ára 2,5 euró, ami 1 euróval több a nyugat-európai árnál.
Tökéletes úthálózat autópályával (!), megfelelő közbiztonság, gyönyörű, kókuszpálmás, türkizkék, tiszta vizű strandok, mangrovemocsarak, boldog helyi lakosok várnak bennünket. A gyorsan fejlődő szigetre érkezőket légkondicionált modern repülőtér várja, ahol az egész szigetre jellemző tempóban dolgozó rendőr hosszasan keresi az útlevelemben a fényképes részt. Nehezen esik le a tantusz, hogy Magyarország az unió tagja.
A szigeten 80 százalékban afrikai származású feketék élnek, akiket a cukornád- és banánültetvényekre hurcoltak be a 17–18. században. Szeretnek lassan dolgozni, hetekig képesek sztrájkolni: ilyenkor blokkolják az egyetlen nagy kikötőt a fővárosban, Pointe-á-Pitre-ben. Ennek az a következménye, hogy mindenki őrült felvásárlásba kezd, az élelmiszerboltok pedig kiürülnek.
A sziget nem önellátó. A rumon, a gyümölcsökön kívül mindent importálnak. Érdekes jelenség a mindenütt kikötve legelő szarvasmarha, amely élő húsraktárt jelent a tulajdonosának.
A helyi lakosok kedvesek, készségesek. Az étteremben, ha nem kapjuk meg a rendelt ásványvizet, ne háborodjunk fel, nyugodtan kérjük újra. Csak elfelejtették a rendelésünket.
Egy másik helyi specialitás a házak közötti végletek világa. A part menti, panorámás telkek ára 150 000 forint négyzetméterenként, egy kisebb villa 250 millió forintba kerül. Cousteau kapitány, Coluche és még sok más híresség tartott és tart fenn villát a szigeten. Ezek mellett élnek a feketék bádogból, téglából, fából összeeszkábált, 20 négyzetméteres „casa”-ikban, igénytelen, szemetes környezetben.
Ami mégis meglepő, hogy a komfort nélküli kunyhók előtt szuper autók állnak. Az autó még inkább státusszimbólum, mint nálunk. A magas színvonalú úthálózat száguldásra csábít, amit csak a folyamatosan működő radarberendezések fékeznek le. Hozzá kell azonban tennem, hogy a „favellás” házak előtt nemcsak a mostani autóját csodálhatjuk meg a kedves tulajnak, hanem 3 generációra visszamenőleg mindet: a trópusi esőkben berozsdásodott és a buja növényzet által benőtt roncsok közelebb hoznak bennünket a helyi mentalitáshoz.
Karibi Carrefour: 200in1
Bevezetőm arra szolgált, hogy megértsük a helyi élelmiszer-kereskedelem működését. Mivel minden család rendelkezik autóval, hetente-havonta egyszer elmennek a szigeten található 4 hipermarketbe bevásárolni. A 2 Carrefour a sziget legszebb boltjai. A rumon és az egzotikus gyümölcsökön kívül alig találunk helyi árut. A 7500 négyzetméteres Baie Mahault-i (bé maoi) hiper, a francia tengerentúli területek legnagyobb forgalmú boltja, 200 kis boltnak is helyet ad a hipermarket mellett. Itt mindig történik valami. Ott jártunkkor éppen divatbemutató volt. Legnagyobb megrökönyödésemre a helyiek úgy viselkedtek, mint egy futballmeccsen. Hatalmas tolongás és őrjöngő drukkolás a piszkafa kreol lányoknak.
A másik helyi hiper a Cora. Itt ne várják a budakalászi színvonalat. Öreg, kopott bolt, gyenge világítással, összetört padlólapokkal és felháborító árakkal. Az előbb említett granini 2,99 euró, 120 forinttal drágább, mint a Carrefourban. Szinte semmi forgalma nincs. A Matchok is halódnak, amire az is utal, hogy kettő közülük átpártolt a Systeme U lánchoz.
Minden lánchoz tartozó bolt franchise bolt, azaz helyi tulajdonosa van.
Tartják magukat a lolok
A szigeten hatalmas banánültetvényeket találunk. Gyerekkoromban, amikor még pult alatt lehetett csak banánt kapni, mindig arról álmodtam, hogy elmegyek egy banánföldre és teleeszem magam, hiszen ott aztán igazán friss és finom. Azt hittem, hogy végre itt majd valóra válik 30 éves álmom. Francia banánültetvényes barátom figyelmeztetett, hogy ne a nagyot kóstoljam, hanem a picit, mert az finomabb. Õ ugyanis a nagyot csak exportra termeli, illetve a malacoknak adja enni… A Corában 2 euró volt egy kiló banán, amit nagyon pofátlannak tartottam ahhoz képest, amit itthon megszoktunk. De hát nem véletlenül volt banánháború az EU-agrártámogatásokért Franciaország és Németország között.
Bár mind a Carrefour, mind a Provera saját disztribúciós platformmal rendelkezik boltjaik ellátására (Carrefour, Champion, Huit à 8, illetve Cora, Ecomax, Match), a helyi nagykereskedők is beszállítják a központilag beszerzett márkákat. Ennek oka a nagykereskedők rugalmassága, gyorsasága, illetve a láncok polcreszortosainak ellenérdekeltsége: a párizsi központi szerződésből vajmi kevés marketingtámogatás érkezik meg ide, 6000 kilométerre.
A sziget legnagyobb nevezetességei azonban nem a francia láncok, hanem a 3000 lolo. Ezek a kis, fekete, maszek fűszeresek, akik esténként, hétvégenként kisegítik a lakosságot. Nagyon drágák (granini 3,50 euró), kicsit koszosak és kicsit büdösek. Rendszerint a frontál teljesen nyitott, így csábítják a vevőket. Sokan elbuknak a versenyben, de a szegény negyedekben, falvakban még nagyon tartják magukat. A titkuk az, hogy hitelt adnak a nagyérdemű közönségnek, illetve a falvakban mindent árulnak az élelmiszeren kívül: láttam zsinórt, autóalkatrészt, festéket, akkumulátort, létrát, fémvödröt. A területi képviselőik kéthetente fordulnak meg itt, és akkor 120 liter gyümölcslevet adnak el átlagban, ami nem rossz. A képviselő beszedi az előző rendelés ellenértékét, és új rendelést vesz fel, amit a következő napon kiszállítanak.
A sok boltlátogatás után, amikor aranyos színnel bukik le a karibi nap, menjenek el egy étterembe, a teraszról élvezzék a naplementét és a fűszeres, forró trópusi éjszakát. A kreol konyha sok finomsága közül mindenképp említést érdemel a számos finom, friss tengeri hal (például a dorade). Bár kicsit drága, de a languszta nagyon ízletes. Akár egykilós példányok is békésen menetelnek az éttermi akváriumban addig, ameddig meg nem mutatják nekünk őket (akkor már hatalmas farkverdesés és antennacsapkodás következik). Ezután már csak az omlós húsként való beteljesülés vár rájuk. Kreol specialitás az apró véres hurka is, de ennek íze az otthoni zsemlés-véreshez képest csapnivaló. Egy 'ti punch (zöld citromos, nádszirupos rumkoktél) felfrissíti az embert, és békésen bár, de elkezd hazavágyódni innen a furcsa paradicsomból.
Baja Sándor
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
A versenyfenyegetettséget elemzi a dunnhumby és a Placer.ai új AI-alapú eszköze
Új AI-eszközt alkotott a dunnhumby és a Placer.ai, amely képes a…
Tovább olvasom >A Molson Coors lett Dwayne Johnson energiaitalának többségi tulajdonosa az USA-ban
Többségi részesedést szerzett a Molson Coors Beverage Co. a Dwayne…
Tovább olvasom >ProVeg: Németországban a Lidl kínálja a legkedvezőbb árú vegán kosarat
Az árparitás egy évvel ezelőtti bevezetését követően most a német…
Tovább olvasom >