Kollár Csaba: „Humanista vagyok, de nagyon szeretem az AI-t” – Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

A cikk a Trade magazin 2025/4. lapszámában olvasható.

– Ha most valaki nem néz, csak hallgat minket, akkor honnan tudhatja, hogy két ember beszélget egymással?

– Erre nehéz válaszolni, mert a mesterséges intelligencia az elmúlt időszakban annyit fejlődött, hogy már lehet olyan virtuális környezetet komponálni, amelyben úgy tűnhet, mi beszélgetünk, pedig igazából gép beszélget géppel. Ha rafinált kérdést teszel föl, és én rafinált választ adok, akkor talán kiszűrhető, de egy átlagos felhasználónak fel se tűnik, ha avatárokat lát.

– Szerinted lesz olyan, hogy teljes mértékben kiválthatók lesznek például a riporterek, a zenészek vagy a művészek?

– Itt az a kérdés, hogy mennyire tartja az emberiség fontosnak a humán intelligenciát. Ha azt mondjuk, egy riporter dolga az, hogy 10 kérdést feltegyen az interjúalanynak, akkor megnézed előzetesen az én cikkeimet, az én cikkeimből írsz magadnak 10 kérdést, és ha a mesterséges intelligencia téged kivált, akkor én egy avatárnak, egy virtuális személynek válaszolok.

A művészetben régóta kérdés, hogy művészet-e például egy olyan performansz, amelyben a gép valamilyen technikát működtet. Ha megnézzük a legmodernebb művészeti irányzatokat, akkor felmerül a kérdés, hogy egy programkód alapján létrejött alkotás nevezhető-e művészeti alkotásnak. Az biztos, hogy amíg a humán intelligenciát tiszteljük, addig tiszteljük a humán intelligencia által létrehozott képeket vagy alkotásokat is.

Krizsó Szilvia beszélgetőtársa ezúttal Kollár Csaba kibernetikus és jövőkutató volt

– Lecserélheti a technológia az emberiséget?

– Meg kell néznünk a programozókat, a mesterséges intelligencia fejlesztésére megbízást adó megbízókat és az ő céljaikat. Ha továbbra is elfogadjuk az asimovi törvényeket, amelyek kimondják, hogy a robot vagy a mesterséges intelligencia az ember ellen nem fordulhat, akkor egy humanista fejlesztésnek lehetünk a szemtanúi nagyon sok olyan eredménnyel, ami az életünket jobbá teheti. De például egy katonai fejlesztésben az asimovi törvények úgy működnek, hogy a robot nem támad a saját hadseregébe tartozó eszközökre vagy személyekre, de a célja az ellenség megsemmisítése. A katonai fejlesztéseknél tehát más a fókusz.

Ha az emberiség egészét nézzük, én úgy gondolom, hogy az asimovi törvényeket illene még betartani a fejlesztések során.

– Az, hogy illene, és hogy megtörténik-e, az két teljesen különböző dolog.

– Igen. Ha a tőke diktál, akkor az emberi fókuszra nem lesz tekintettel egyik mesterséges intelligencia által működtetett kereskedelmi rendszer sem. Ha eleve csak a legjobb részvénypakett megtalálása van beprogramozva egy algoritmusba, és ne törődjön semmilyen humanista megközelítéssel, akkor a fejlesztés a tőke szavához idomul.

Úgy hiszem, az orvosi fejlesztéseket elnézve, hogy nagyon jó dolog, amikor ritka betegségeket fel lehet térképezni egy kórképből mesterséges intelligencia segítségével. Én azt mondom és azt is tanítom a hallgatóinknak, hogy a humanista gondolkodás az, ami előrevisz minket. Ha túl technicista fókusszal, vagy túlzottan a gépek uralta világban élünk, akkor az egész világ dehumanizálódik, és ez nem jó nekünk.

– Yuval Harari, izraeli történész szerint a mesterséges intelligencia használatával nagyon sokakat, akár majdnem mindenkit ki lehet szorítani a munkaerőpiacról.

– Ha megnézzük az ipari forradalmakat, amikor a szövőszékek megjelentek, a kézi szövők egy részére nem volt szükség, de mégsem omlott össze a társadalom. Ugyanez a helyzet, ha a jelenleg legmodernebb módszereket jelölő ipar 4.0-t összevetjük az ipar 3.0-val. Az, hogy megjelenik a gépi termelés, a tömegtermelés, a szalagon történő gyártás, elég sok ember válik szükségtelenné a gyártósoron, de azért még sincs mindenki elszigetelve a munka világától.

A mesterséges intelligenciától talán azért félnek sokan, mert nem egészen értik annak a működését, hiszen nagyon sok működési dimenzióban gondolkodhatunk.

Ami viszont valóban érdekes, az az, hogy a mesterséges intelligencia nagyon sok munkakört vagy munkahelyet fog kiváltani. Itt újra a tőkének lehet döntő szava. Természetesen valóban elképzelhető idővel olyan világ, amikor – ahogy eddig is történt – nagyon sok olyan szakma fog megszűnni, ami korábban érdekes és fontos volt, de ez egy folyamat lesz. Én nem féltem senkinek az állását, hiszen másfelől nagyon sok új szakma is fog születni.

Pont ez jelenti az igazi innovációt az oktatásban: megjósolni, milyen új szakmákat kellene tanítanunk a fiataloknak, vagy hogyan tudjuk átképezni az idősebbeket új szakmákra.

Ha a chatGPT-t nézzük, jó pár programozói állás meg fog szűnni, hiszen látjuk, hogy egyszerű programkódokat hibátlanul megír, de kérdés, hogy ki fogja trenírozni a mesterséges intelligenciát.

„Ha túl technicista fókusszal, vagy túlzottan a gépek uralta világban élünk, akkor az egész világ dehumanizálódik, és ez nem jó nekünk”

– Mit gondolsz az adatvezérelt vezetésről, amelyet úgy hirdetnek, hogy ez az, amivel már tényleg profitot lehet maximalizálni és a lehető legjobb döntéseket hozni valódi hozzáértés vagy tapasztalat nélkül?

– Költői kérdés: ha egy cég jól működik, tehát a tulajdonos, a menedzsment, a beosztottak, az alvállalkozók, a beszállítók, a fogyasztók meg vannak elégedve, akkor miért fontos nekünk a profitmaximalizálás? Az adatvezérelt menedzsment vagy cégirányítás arról szól, hogy mindent még jobban kifacsarjunk.

Egy baj van ezzel. Ha egy modellt vagy egy rendszert túl merevvé teszünk, vagy 100% közeli állapotban hajtunk, akkor nincs benne annyi mozgástér, hogy ha például elromlik a rendszer, tudja kezelni a hibát, vagy helyre tudja hozni magát rövid időn belül. A rendszer ilyenkor összeomlik.

Én úgy gondolom, hogy az adatvezérelt menedzsment jó technika olyan szempontból, hogy átfogó képet kapjunk, de rossz technika, ha az adatok révén a rendszert maximálisan hajtjuk.

– Az AI segítségével nagyon sok döntést lehet támogatni. Ilyenkor azért fordulhat elő hiba, mert adott esetben az ember dönt, vagy, mert a mesterséges intelligencia dönt, mert azt mondjuk, ő jobban látja az összefüggéseket az adatokból mint én, egyszerű halandó?

– A Sheridan-skála alapján nagyon jól belőhető, hogy egy gép mennyire képes autonóm módon működni. Cégvezetésről beszélve viszont nem gépekkel, hanem emberekkel van dolgunk. Ha a humán intelligenciát és humán fókuszt kivesszük a képletből, lehet, hogy a profitot növeljük 30%-kal, de mi értelme ennek a vezető szempontjából, ha ő kiég, ha nem tudja azt a humán minőséget megtartani, ami minket emberré tesz. Én humanista vagyok ebből a szempontból. Ennek ellenére nagyon szeretem a mesterséges intelligenciát, de olyan nincs, hogy 100%-os rendszer.

– Eljöhet szerinted az a pont, hogy olyan szinten adjuk ki a kezünkből az irányítást, hogy az már visszafordíthatatlan folyamatokat indít el?

– Az önvezető járművek esetében már most is kiadjuk az irányítást a kezünkből.

Látni kell, hogy a mesterséges intelligencia megoldásokat kínál, de van egy szabad akaratunk, amellyel bármikor mondhatunk nemet. Az ember genetikailag társas lény, szüksége van az emberi interakciókra. Viszont nem biztos, hogy igénylem a humán-humán interakciót, amikor az AliExpressnek írok egy megrendelt rossz termék miatt, és szeretném visszakapni a pénzemet. Amikor viszont igényeljük azt, a mesterséges intelligencia mondjuk úgy, egy kicsit hátrébb lép. //