Kockázatot jelent a kelet-közép-európai gazdaságokra az elektromobilitás terjedésének jelenlegi iránya

A Cseh Köztársaság, Szlovákia és más kelet-közép-európai országok gazdasága ugyanis nagymértékben függ a gépjárműipar termelési teljesítményétől, különösen a belsőégésű járművek esetében – mondta, és aktuális példaként a Volkswagen Wolfsburg melletti Trinity gyárát és a Tesla Berlin melletti Gigagyárát említette. A benzin- és dízelüzemű személygépkocsik gyártását pedig ezzel egyidejűleg Kelet-Közép-Európába helyeznék át. A VW Passatot például már nem Németországban, hanem Szlovákiában gyártják.
„Ez egy nagyon kockázatos stratégia a fogadóországoknak” – hívta fel a figyelmet Pavlinek – „veszélybe sodorja ugyanis autóiparuk versenyképességét”. A kormányoknak azonban csekély befolyásuk van a transznacionális vállalatok döntéseire. Csak abban reménykedhetnek, hogy meg tudják tartani pozíciójukat az anyavállaltok bedolgozóiként.
Szlovákia kifejezetten kockázatos helyzetben van. A Volkswgen, a PSA, a Kia és a Jaguar Land Rover főleg személygépkocsikat gyárt ottani gyáraiban, buszokat és teherautókat viszont alig. Szlovákia ezért még inkább ki van szolgáltatva az iparág megatrendjeinek – tette hozzá Sona Muzikárová. A személygépkocsik gyárátása a teljes szlovákiai ipari termelés 54 százalékát teszik ki.

A Cseh Köztársaságban szintén aggodalommal figyelik, hogy az országban nem épülnek új nagyüzemek. Michal Hruby, a prágai Europeum Intézet kutatója ezt elsősorban a „kormányzati érdeklődés hiányának” tulajdonította. Kifejezte viszont a reményét, hogy a fejlemények ismeretében ismét lendületet vesznek a nagyberuházások. „A szükséges beruházási döntéseket a lehető leghamarabb meg kell hozni” – tette hozzá Muzikarova.

Pavlinek viszont ebben a tekintetben nem túl bizakodó. Utalt a cseh kormány azon tagjainak nyilatkozataira, akik „elfogadhatatlannak” és „képtelenségnek” nevezték a belső égésű gépjárművek 2035-től történő uniós szintű betiltását. De hogy végül hogyan alakulnak a dolgok, az úgyis a Volkswagen fogja eldönteni, nem pedig a cseh kormány – hívta fel a figyelmet Pavlinek. A Cseh Köztársaságnak ugyanis – más kormányokhoz hasonlóan – csak a bérszínvonalra és a munkaerő-kínálatra van befolyása, másra nem.

Doris Hanzl-Weiss, a bécsi wiiw gazdságkutató intézet közgazdásza arra a kockázatra is rámutatott, hogy Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország a hozzáadottérték-termelési lánc alján reked meg, még azzal együtt is, hogy az ezekből az országokból exportált e-autók száma 2020-tól szintén jelentősen emelkedett.

Tomás Slacík, az osztrák jegybank közgazdásza szerint az autóipar átalakulása már látható a piacon. Például a kisebb és olcsóbb, belsőégésű motorral hajtott autók már most is eltűnőben vannak. Mind az új, mind a használt autók egyre drágábbak, aminek következtében a járművek átlagéletkora emelkedik. Az olcsó, zöld energiához való hozzáférés kulcsfontosságú, nemcsak az autóipar, hanem általában a gazdaság számára is.

Matteo Ferrazzi, az Európai Beruházási Bank (EIB) munkatársa szerint az autóipar forradalom előtt áll. Egyrészt a belső égésű gépkocsik nyilvántartásba vételének számos országban – így az EU-ban is – 2035-től várható betiltása révén, másrészt pedig a piaci mechanizmusok révén. Például az autóakkumulátorok kilowattóránkénti ára 2010 és 2020 között 1000 dollárról 180 dollárra csökkent. Jövőre pedig már 100 dolláros, 2030-ban 60 dolláros kilowattóránkénti ár várható.

Ferrazzi arra is rámutatott, hogy a globális autógyártás a 2019-es közel 100 millió autóról 2021-re mintegy 80 millióra csökkent. Európában a csökkenés különösen nagymértékű volt, 18 millióról 12 millióra. Ferrazzi becslése szerint a globális 100 milliós számot egyhamar nem lehet majd újra elérni. Az elmúlt évekre jellemzően magas számban nem is lesz majd lehetséges folytatni az autógyártást, mert azzal az elkövetkező két-három évtizedben ötmilliárdra emelkedne a forgalomban lévő járművek száma – mondta.

Klaus Schmitz, az Arthur D. Little német vezetői tanácsadó cég szakértője a hidrogén és más, az elektromos hajtásra alkalmas üzemanyagok mellett érvelt. Elmondta azonban, hogy Európa ebben a tekintetben sem igazán versenyképes a korlátozott napsütés és a földrajzi elhelyezkedés miatt. A sivatagos területeken viszont nagyméretű fotovoltaikus erőművek létesülnek majd szerinte, amelyek villamos energiáját szintetikus üzemanyaggá alakítják majd át, és ennek megfelelően nagy piaci potenciált lát az elektrolízises technológiát alkalmazó berendezésekben.