Kizsákmányolt munkások, luxusmárkák – sötét árnyék vetül a divatipar profitjára

Szerző: Trademagazin Dátum: 2025. 06. 09. 11:55

A világ ruházati szektora mára billió dolláros üzletté nőtte ki magát, de a csillogó felszín mögött súlyos emberi jogi és szociális visszásságok húzódnak. A Clean Clothes Campaign (CCC) friss jelentése szerint a globális divatipart hajtó 60 milliós munkaerő döntő része továbbra is méltatlan körülmények között dolgozik, miközben a szektor nyeresége évről évre új rekordokat dönt.

Egy póló ára: 29 euró, ebből a munkásnak 18 cent jut

A CCC elemzése lebontotta, hogy egy Európában 29 euróért eladott pólóból hogyan oszlik meg a bevétel: a bangladesi gyári munkás ebből mindössze 0,18 eurót kap kézhez, vagyis a végső ár kevesebb mint 1 százalékát. A legnagyobb szelet a kiskereskedelmi láncoké (közel 60%), majd a márkanyereség (12%), az anyagköltségek (12%) és a szállítás (8%) következnek. A gyár – a munkásain kívül – alig 4 százalékot tud realizálni nyereségként.

Évi 54 ezer forint a válogatott mezért – 1 font órabér a gyárban

Sokkoló példa az angol válogatott 2022-es VB-mezbotránya: a 115 fontos (54 200 Ft) felsőket Thaiföldön gyártották, ahol az órabér mindössze 1 font volt. A dolgozók heti 60 órát dolgoztak, gyakran telefonhasználat nélkül, teljes kontroll alatt.

Gyermekmunkások a beszállítói láncban

Az ENSZ és az UNICEF adatai alapján világszerte mintegy 152 millió gyermek dolgozik – közülük közel a fele 5–11 éves. A textil- és autóipar különösen érintett: Indiában 30 millióra becsülik a kizsákmányolt gyerekek számát. Bár az ESG-szabályozás és az európai átvilágítási kötelezettségek szigorodása némileg javított a helyzeten, még mindig tömegesen fordul elő, hogy a nagy márkák nem tudják igazolni: beszállítóik minden munkása legalább minimálbért keres.

Kivonulás Mianmarból – későn jött etikai fordulat?

A katonai junta jogsértései miatt 2025-ig több nemzetközi vállalat – köztük a Lidl, az Aldi, a C&A, a Tesco, a Mango, a Primark, az Inditex és a H&M – is bejelentette kivonulását Mianmarból. A döntések mögött egyre nagyobb szerepet játszik a reputációs kockázat: a kényszermunka, gyermekmunka és emberi jogi visszaélések komoly márkakárosító tényezővé váltak.

Tudatosabb fogyasztás – reménysugár a fenntarthatóság felé?

Bár a helyzet súlyos, a fogyasztói szokásokban már érzékelhetők pozitív változások. A Vaayu klímatechnológiai startup adatai szerint 2023-ban a használt ruhák online vásárlása 679 kilotonna CO₂-kibocsátást spórolt meg – ez 512 ezer London–Los Angeles repülőúttal egyenértékű. A vásárlók 72%-a kevesebb ruhát vesz, és egyre többen vigyáznak a ruháikra, hogy azokat később továbbértékesíthessék.

A divatipar előtt álló kérdés: lehet-e etikusan profitot termelni?

Az ENSZ emberi jogi alapelvei világosan fogalmaznak: minden vállalatnak felelősséget kell vállalnia beszállítói láncáért. A CCC jelentése szerint azonban jelenleg egyetlen nagyobb márka sem tudja garantálni, hogy minden munkavállalója tisztességes bért kap. A globális márkák előtt tehát továbbra is adott a kérdés: hogyan lehet fenntartható módon, tisztességes körülmények között működtetni a világ egyik legjövedelmezőbb iparágát?