Kevés hátszéllel

Nem sikerült az áhított bravúr, a Bocuse d’Or európai versenyén a magyar induló, a kecskeméti Kovács Sándor nem érte el a továbbjutást érő 13. helyet. Három helyezéssel maradt el a sikertől, ennek ellenére nem éli meg kudarcként a norvégiai Stavangerben július elején megtartott versenyt.„Tizenhatodik lettem, két ponttal az előttem végző lengyel kolléga mögött. Az előzetes vélemények szerint a tízbe vártak kollégáim, de nem tartom kudarcnak a szereplésem. Határozottan állíthatom: megvalósítottam a tűzhely mellett, amit elképzeltem a felkészülés során. Talán ha kicsit több szerencsém van, máshogy alakulnak a dolgok.”
Akik már versenyeztek bármilyen pontozásos műfajban, tudhatják, nem a siker záloga, ha az egyes rajtszámot húzza valaki a sorsolásnál. De a balszerencse-sorozat – Kovács Sándor csomagjai elvesztek a repülőút alatt, a benne lévő libamáj megromlott, a főzéshez szükséges gépeit közvetlenül a rajt előtt is javították a norvég műszerészek – mellett sok egyéb apró tényezőn is múlhatott a továbbjutás.
– Amikor azt kéri, hogy értékeljem a versenyt, feltétlenül el kell gondolkodnunk néhány dolgon. A szintén újonc litvánok kétszáz fős külön repülőgéppel hozták felszerelésüket és szurkolótáborukat, és csaknem valamennyi ország versenyzőjét futballpályáról ismert őrjöngéssel, dudaszóval biztatták. Mi 35 kilónyi felszerelést vihettünk – a Lufthansa felajánlásaként, kedvezményes tarifával.
A cseh és litván versenyző posztereivel tele volt plakátozva a város, a szponzorfalon egyetlen magyar cég sem szerepelt… Egy versenyen – különösen egy ennyire magas színvonalú versenyen – nem csak jól kell főzni, de a rendező országgal és a zsűrivel el is kell hitetni, hogy egy országnak fontos ez a verseny, tekintélyben is ott kell lenni – tette hozzá a séf.
Az szinte természetes, hogy a szintén újonc nemzetek zsűritagjai lepontozták a konkurencia – a magyar versenyző – teljesítményét, de az itthonról érkező gáncsoskodás is megtette a magáét. A keresztbe tett lábak Stavangerig értek, és a verseny szervezői csodálkozva kérdezték, kik és miért írnak Magyarországról a magyar versenyzőt lejárató levelet Paul Bocuse-nek? Egy olyan versenyen, ami nem csak szakmáról, de tekintélyről is szól, ez hosszú távra károkat okozó felelőtlenség.
A kecskeméti séf minden negatívum ellenére sikeresnek tartja a versenyt, hiszen – mint az a pontozólapokból kiderül – a zsűriben helyet foglaló három Michelin-csillagos séf magas pontszámmal értékelte munkáját.
– Egy magyar származású norvég fotós szaladt, és mesélte, hogy Bocuse úr az utolsó falatig megette az általam készített halételt, erre pedig nemigen volt példa korábban. Ez az én különdíjam… – mondta Kovács Sándor.
És egy apró érdekesség: a szintén kiesett spanyol séfet több száz szurkolója dobálta az ég felé, és a spanyol tévé azonnal interjút készített vele. Magyarországot három szurkoló képviselte a versenyen.
A szakmai tapasztalatok között Kovács Sándor kiemelte, hogy a verseny eredménye nem igazolta egyértelműen az új gasztronómiai trendek megítélését. A molekuláris gasztronómia képviselői – köztük a Ferran Adriánál korábban dolgozó spanyol és olasz versenyző – szintén nem kerültek be a legjobbak közé… Pedig a hírek szerint a spanyol fiú a mester sous-séfjeként is dolgozhatott.
A magyar séf elmondta: nem tudja még, elindul-e a következő megmérettetésen. Az biztos, hogy sok hasznos tapasztalattal tudja segíteni a majdani magyar versenyző munkáját – és nem is elsősorban a főzésben!
– Nagyon érdekes volt részt venni a versenyen. Nem volt sok meglepetés, hiszen korábban a melegkonyhás olimpiákon versenyeztem már ennyi néző előtt, ilyen, a sportpályákon megismert hangulatban. De egy szerintem fontos dolgot mindenképpen szeretnék elmondani: a következő kiírásban szerepeltetni kellene, hogy angol nyelvtudással rendelkezzen a versenyző. Én német nyelvterületen dolgoztam, németül kitűnően megértetem magam. De Stavangerben mindenki angolul beszélt – mondja búcsúzóul a 16. helyezett kecskeméti séf.