Két malomkő közt őrlődik a lisztágazat

Elhúzódó iparági koncentráció és nyaktörő árverseny jellemzi a malomipart, aminek dolgát még az adócsalók is megnehezítik. A tésztaipar hasonlóan nyúlik, mint a lisztpiac, míg a rizs ágazatában a feketézők fordulatot hoztak.

A hazai malomipar koncentrációja már az 1992-es privatizációs hullámmal megkezdődött, és azóta lényegében megszakítás nélkül tart. A bezárások és a felvásárlások javarészt a kis kapacitással rendelkező, elavult malmokat érintették, ezek tulajdonosai azóta kivonultak a piacról, vagy összeolvadtak más cégekkel. Ám a folyamat az elmúlt hat-hét évben felerősödött, olyannyira, hogy több, egykor piacdiktáló cég is felszámolás áldozata lett, vállalati fúzióra kényszerült.

Míg tizenhat évvel ezelőtt több mint száz malom működött országszerte, addig 2014-ben már csak 52 létesítmény őröl – ezeket összesen 41 malomipari cég működteti. Ám a malombezárások ellenére továbbra is túlkapacitás jellemző az ágazatra, amely rendkívül éles versenyhelyzet elé állítja a szereplőket. Az iparág átlagosan 2 százalékos haszonkulccsal kénytelen dolgozni. A számos probléma közül a legszembetűnőbb, hogy a gyakran égbe szökő gabonaárakat nem, vagy csak igen nehézkesen követik le a tartósan alacsony liszt- és péksüteményárak. Hazánkban ezek „átpolitizált” termékeknek számítanak, amelyet egy nemzetközi adat is jól tükröz: a lisztárak 2012-ben Magyarországon, illetve Szlovákiában voltak a legalacsonyabbak globális szinten.

Tisztességgel kiszállni nehéz

– Az elmúlt években a malomipar névleges kapacitása nem tudott olyan mértékben csökkenni, mint az ágazatban érdekelt vállalatok száma – magyarázza a feszültségek fő okát Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének főtitkára. – Malmot végleg bezárni csak nagy veszteséggel lehet, nem mindegy ugyanis, hogy a létesítményen malomértéken vagy telekértéken adnak túl. Az üzemekben pedig gyakorta egy élet munkája rejlik.

A hazai malmok átlagos kihasználtsága jelenleg 60 százalék körüli: teljes kihasználtságról csak a világszínvonalú technológiát használó üzemek esetében beszélhetünk, amelyek száma országosan 10-12 körül van. A korszerűtlenebb malmok körében jellemző, hogy csak heti egy-két műszakban őrölnek, illetve néhány kis malomban már csak szezonálisan folyik a munka. Mindemellett az elavult technológiák hatásfokban gyengébbek: a modern üzemek 100 kilogramm búzából 78-80 kiőrlési százaléknyi fehérlisztet képesek előállítani, míg a kisebb malmok ugyanezen arány esetén csak 73-75 százalékos őrleményt tudnak készíteni.

A túlkapacitás a piaci tortán is jól megmutatkozik: Pótsa Zsófia adatai szerint a tíz vezető cég adja az étkezésiliszt-termelés 80 százalékát, ugyanakkor a teljes hazai szükségletet akár 8 társaság is ki tudná elégíteni. A piac oroszlánrészét a tömegtermékek – a BL55 és a BL80 jelzésű lisztek – uralják, az exkluzív termékekre alacsony az igény. Európa nyugati felében jellemző, hogy a kisebb malmok különleges portékákkal érvényesülnek a piacon, nálunk effajta üzem csak mutatóban akad – például a Szabó Hengermalom.

Ha beindul az árspirál

A magyar fogyasztók hagyományosan a mérsékelt árú péksüteményekhez szoktak hozzá. A lisztpiac szereplői azonban nemcsak a sütőipar részéről érzékelnek óriási nyomást, hanem a kereskedelmi hálózatok árpolitikája is a negatív árverseny felé tereli őket.

A láncok rendszerint kettő vagy több malomipari beszállítóval állnak kapcsolatban, amelyeket taktikai okokból folyamatosan versenyeztetnek. Szintén bevett módszer, hogy az üzletek a lisztáremelés hírére kezdenek árakciókba, és akár a keresztértékesítést is vállalva igyekeznek letörni a növekedést.

– A negatív árverseny, amellett, hogy a kis- és nagykereskedelmi cégek nyereségét is csökkenti, a malmok számára sem tesz lehetővé kiszámítható, közép-, illetve hosszú távon fenntartható, eredményes gazdálkodást. Az akár heti szinten jelentősen változó árak kiszámíthatatlanságot és esetenként logikátlan, később rossznak bizonyuló döntéseket eredményezhetnek malmi és kereskedői oldalon egyaránt – értékel Szilágyi Márta, a Goodmills Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója.

A lisztpiac méretében az elmúlt évekhez hasonlóan nem várható jelentős változás, a nyomott ár hatására sem vásárolnak több lisztet a háztartások. A kereskedelmi láncok ugyanabból a tortából próbálnak nagyobb szeletet kihasítani, ami miatt a jelenlegi árpolitikájuk folytatása várható. Az alapanyag minősége miatt viszont a lisztek nívójában a fogyasztó számára is érezhetően nagyobb különbségek lehetnek. Az olcsóbb lisztek minősége a negatív árverseny és az idei búzatermés színvonala miatt jóval el fog maradni a tavalyitól, hiszen akkor az alapanyag jelentősen jobb volt. A mennyiségében stabil lisztpiacot az előbb említett hatások értékében növelhetik, fejti ki várakozásait a cégvezető.

A nagy szereplők egyetértenek abban, hogy a talpon maradás sarokköve a költségcsökkentés mellett a jó minőség lehet. Az alacsony áras őrlemények és a valódi márkaértékkel bíró lisztek között árolló nyílt az elmúlt időszakban, ami a növekvő búzaárak mellett a csökkenő fogyasztói áraknak és a promócióknak volt köszönhető.

– Az idén nagyobb lesz a minőségi szórás a búza piacán, amely a lisztárakban is megjelenik majd. A lisztet nem csak panírozásra használó fogyasztók körében fel fog értékelődni a következetes minőségpolitikát folytató márkák szerepe – véli Káhn Norbert, a Gyermelyi Zrt. kereskedelmi igazgatója.

Ezenfelül szerinte a malomiparban csökkenti a kiszolgáltatottságot, ha egy vállalat több üzletágban is részt vállal:

– Egy vertikális integrációt működtetünk, amely az alapanyag-termeléstől indulva öleli fel az egyes termékpályákat. Ez segít a piaci stresszhelyzetekben és egy magasabb minőségi szint elérését teszi lehetővé. A több lábon állás szerencsés azért is, mert az időszakosan gyengébb ágazatot egy-egy időszakban segíteni tudja a többi. Ugyanakkor ez esetünkben komoly invesztíciót és tervezést igényelt: az elmúlt tíz évben 20 milliárd forintot meghaladó beruházást hajtottunk végre azért, hogy nemzetközileg is hatékony, jó méretgazdaságossággal bíró egységeket üzemeltessünk. A több lábon állást szeretnénk a fogyasztó felé is bemutatni, amit egy erősebb kommunikációval is támogatni fogunk. Egy egységes Gyermelyi védjegy jelenik meg a liszt-, tészta- és tojástermékeinknél, erősítve az összetartozást – fűzi hozzá.

Még egyet szorít a feketegazdaság

A lisztpiacon súlyosan kiélezi az árversenyt a tisztességtelen szereplők jelenléte: az áfacsaló cégek azt követően nyergeltek át tömegével az ágazatba, hogy a gabonapiacon bevezették a fordított adózást. A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének becslése szerint a feketegazdaság immár 25-30 százalékos arányban telepedett rá az iparágra.

A leggyakoribb blöff az élelmiszeripar más területein is jellemző utaztatás: történetesen egy külföldi telephelyű cég hazai vállalattól vásárol terméket, az eladó – gyakran csak papíron – leszállítja a megrendelést, és a külföldi értékesítés után az áfát visszaigényli. Ezt követően a terméket több cégen keresztül visszahozzák Magyarországra, és az árut áfa nélkül adják el. Mára azonban rengeteg egyéb módszer is megjelent a legális szereplők és a költségvetés megkárosítására.

Az áfa nélkül értékesítő beszállítók nagy tételben, a malomipar szereplőinél olcsóbban képesek továbbadni terméküket a kereskedelmi láncoknak, mélybe taszítva ezzel az árakat.

Pótsa Zsófia elmondása szerint a malmok fokozottan figyelnek arra, hogy kinek értékesítik árujukat, de a csalókat ezzel együtt is nehéz kiszűrni. Az értékesítési láncban ugyanakkor nem lehet megkerülni a beszállítókat, így a szereplők kénytelenek együtt élni a feketézőkkel. Ez már csak azért is nehéz, mert a 27 százalékos fogyasztási adót még csúcstechnológiával is nehéz kigazdálkodni: egy kiló lisztet tekintve átlagosan 18-20 forint áfatartalommal kell számolni, és a malmok a búza feldolgozási költsége mellett egyéb adóterheket is
viselnek.

A gabonaszövetség álláspontja szerint a piacon méltányos versenyfeltételeket az teremtene, ha az állam az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra mérsékelné.

Átalakulás előtt
a tésztapiac?

A lisztpiaci anomáliák a száraztészta-ágazatra is átgyűrűznek. Ezt a szegmenst szintén nagyon éles verseny jellemzi, amely sokszor eltér a valós gazdasági folyamatoktól.

– A száraztészta alapanyaga a TL-50 jelű tésztaipari (prémium) liszt. Lényegesen kevesebb a malmi kihozatala, mint a többi lisztfajtának, előállítására pedig nem minden malomipari szereplő alkalmas. A TL-50 liszt ára a technológiai többletköltség és a keresleti-kínálati viszonyok miatt inkább statikus, nem törvényszerűen követi a többi lisztfajta piaci ármozgásait. A TL-50 jelentős mértékű árcsökkenésére nem számítunk – magyarázza Sajcz László, a Mary-Ker Pasta Kft. marketing- és kereskedelmi igazgatója.

Az ágazati alkupozíció jelentősen megváltozott (nem javult) az elmúlt évek során – hívja fel a figyelmet.

– Feldolgozóként, a beszerzés oldaláról sokszor találkozunk meglepő szituációkkal (a tésztagyártó negyedik szereplő a termelő, gabonakereskedő és a malom után). Nem ritka, hogy egyes malomipari szereplők a csomagolt és logisztikai többletköltséggel megnövelt 1 kilós BL-55 lisztet az üzletláncok részére lényegesen olcsóbban szállítják le, mint az ömlesztett TL-50 jelű tésztaipari lisztet a gyártók felé. A hálózatok nettó akciós eladási árai így alacsonyabbak, mint a feldolgozóipar részére tartályban értékesített prémium minőségű liszté.

A fogyasztók kegyeiért vívott harcot a „felszínen” közvetlenül a kereskedelmi láncok vívják, de a háttérben a költségek jelentős részét nem ritkán a gyártók fizetik meg, összegez.

– A kapacitásokat a gyártók a kereskedelmi márkák piacán igyekeznek lekötni. Ez a verseny, kiegészülve az üzletek TL-tésztákat előtérbe állító árpolitikájával, egyrészt a TL-kategória bővüléséhez, másrészt pedig a kiszolgáltatottság növekedéséhez vezetett a beszállítói oldalon. Ennek nyilván egy ipari konszolidáció lesz a vége, melynek csak az időtávja kérdéses – jósolja Káhn Norbert.

A kíméletlen árverseny rugalmasságot követel meg:

– A magasabb beltartalmú tojásos tészta veszített pozíciójából az elmúlt években, arányosan magasabb ára miatt a tojás nélküli tészták, főként a durumtészták ellenében – mondja. – A durumtészta folyamatosan bővülve ma már a tésztapiac 10 százalékát teszi ki és ez a tendencia várhatóan folytatódik. A Gyermelyi Zrt. ezért döntött két éve úgy, hogy egy olyan új malmot épít, amely a lágybúza mellett durumbúza őrlésére is alkalmas, így az összes fontos tésztaipari alapanyag „házon belülre” került.

– Tele van a piac olcsó, vitatható minőségű termékkel, ami egyáltalán nem tesz jót az ágazatnak. Folyamatosan arra törekednek a szereplők, hogy termékeik helyett az áraikat adják el. A nyomott lisztárakat arra kellene felhasználni, hogy a némileg lazuló, de még mindig rendkívül erős „fedezetprésből” fejlesztéseket valósítsanak meg – foglal állást Puskás János, a Famíliatészta export managere. – A vertikális diverzifikáció az alapanyagok felé jó útnak tűnhet, de elég tőkeigényes, így egy szélesebb, minőségi termékpaletta versenyképes ár-érték aránnyal is rendkívül sikeres lehet. Cégünk az innováció irányába indult el, és augusztusban két teljesen új termékcsoportot vezet be a magyar és az európai piacra – fűzi hozzá.

Feketézők a rizspiacon is

Döntően importtermékek szolgálnak alapanyagként a hazai rizspiac szereplői számára. Az évi mintegy 35 ezer tonnányi kiskereskedelmi rizs felhasználását nézve mindössze 3-4 ezer tonnát tesz ki a hazai termelésű gabona.

– A szereplők javarészt olasz, távol-keleti és dél-amerikai importárut dolgoznak fel, a rizs ára pedig a világpiaci árfolyamtól függ. Ezt az időjárás és az egyes államok különféle szankciói befolyásolják leginkább – világít rá Bencs Mihály, a Riceland-Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.

Felhívja a figyelmet, hogy a piac erősen szegmentált: a hazai paletta 70 százalékát az olcsó, gyengébb minőségű hosszú szemű rizs teszi ki, a fennmaradó rész pedig a közép- és prémiumkategóriás termékeké.

Elmondása szerint a túl magas áfatartalom lehetőséget ad ebben az iparágban is olyan cégek megjelenésére, illetve gyors eltűnésére, amelyek kihasználják az ebből adódó, bár nem egészen törvényes lehetőségeket.

A márkázott termékek gyártói nincsenek is jelen az olcsó árszegmensben, és elmondható, hogy inkább a minőségre, választékra és megbízhatóságra helyezik a hangsúlyt.

A Riceland például az évtized elején mintegy 10-15 termékkel volt jelen a piacon, 3-4 rizsfajta alkalmazásával, ám jelenleg már 40-féle terméket kínál 20-féle rizsfajtából.

– Lényeges az innováció és azt látjuk, a fogyasztók fogékonyak a minőségre. Bár a basmati típusú rizs kétszer-háromszor drágább a hosszú szemű rizsnél, a vásárlók nem kis része az áron felül a magasabb beltartalomra is figyelmet fordít – fejti ki Bencs Mihály.