Késleltetett váltás

Mindenképpen jó hír az FMCG-szektor szereplői­nek, hogy a tavaly nyáron meghirdetett, ősszel bevezetett keresletszűkítő gazdaságpolitika miatt bekövetkezett visszaesés késleltetve érte el az ágazatot. Rossz hír viszont, hogy idén július–augusztusban már érezhető volt a megszorító intézkedések hatása. A jövő évi bővülés is várhatóan később éri el a szektor szereplőit – nyilatkozta lapunknak Biczó Péter, a PricewaterhouseCoopers Kft. igazgatója.Mint Biczó Péter rámutatott, a 2006-ban meghirdetett, restriktív gazdaságpolitikai és fiskális intézkedések bevezetésekor sokan megkongatták a vészharangot, azonnali visszaesést prognosztizáltak a lakossági keresletben a vásárlóerő-szűkülés miatt. Ez azonban nem, pontosabban nem a várt ütemben következett be. A lakosság további eladósodási hajlandóságának is köszönhetően kitartott a korábbi, kiugróan magas növekedési ütemet produkáló fejlődés, váratlanul erős „év végi hajrával” és további növekedéssel egészen idén nyárig. Ekkor tükrözte először a statisztika, hogy a háztartások visszafogják vásárlásaikat.
Nyáron meg is akadt a kiskereskedelmi forgalom eddigi emelkedése, sőt láthatóan csökkent a volumene. Jelenleg óriási a bizonytalanság arra nézve, vajon mit hoz az év vége, de a PwC szakértőjének véleménye szerint gyakorlatilag már most elkönyvelhető egész évre számolva a visszaesés. Ebből azonban kirajzolódik a keresletszűkítés tovagyűrűzése is, a bérek és keresetek csökkenése erősen késleltetve, több mint fél évvel később éreztette hatását, vagyis a konjunktúraciklus erősen elhúzódik, mutatva egyébként a háztartások alacsony alkalmazkodóképességét, illetve hajlandóságát is.
– További rossz hír – magyarázta Biczó Péter –, hogy a visszaesés folytatódni fog a következő év első felében is.

Illuzionisták
Nehézzé teszi a magyar piac szereplőinek döntéseit az a tény is, hogy tavaly, amikor a Gyurcsány-csomag napvilágot látott, a legtöbb nemzetközi láncnál már elkészültek a 2007. évi tervek, amelyek az előző esztendőkben tapasztalt fellendülést tükrözték és prognosztizálták. Most ezeket az időközben illuzórikussá vált terveket próbálják meg végrehajtani a nagy áruházláncok és a feldolgozóipar szereplői. Rendkívül nagy a tulajdonosi nyomás, a cégek vezetése pedig ennek próbál meg mindenáron eleget tenni.
– Az árbevétel-, illetve profit­elvárások az FMCG-szektorban óriásiak – mondta Biczó Péter –, de a piac nem biztos, hogy lehetővé teszi ezek teljesítését. Ugyanakkor az is kérdéses, hogy milyen mértékben kell módosítani a 3-5 éves középtávú terveket az idei visszaesés tükrében, hiszen ezekben a tervekben a gazdaság folyamatos növekedésére alapozva emelkedő kereslet és kiskereskedelmi forgalom áll. Jelenleg azonban mindenki az idei évre koncentrál, éppen ezért rendkívül megnőtt a promóciós akciók száma és jelentősége is, sőt év végéig még várhatóan tovább növekszik ezek fontossága.
Ugyanakkor ebben az időszakban a kereskedelmi és FMCG-szektor szereplői között meghúzódó érdekellentét tovább erősödött. A kereskedelmi szektor szereplői ebben a helyzetben két úton képesek fenntartani a korábbi eladásaikat, vagy legalábbis mérsékelni a visszaesést. Egyrészt fejlesztik a saját márkás termékeket és növelik azok részarányát a polcokon, másrészt a regionális nagy beszállítókra alapozzák a beszerzéseiket, amellyel további árelőnyt érhetnek el. Akármelyik üzletpolitikát választják is, a magyar feldolgozóipar piacot veszít.

Csapdában a feldolgozóipar
Nem jobb a helyzet, ha a készletgazdálkodás oldaláról vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetet. A csökkenő árbevétel miatt a működőtőke-menedzsment a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt kap, amelynek következtében a kereskedők csökkenteni próbálják készleteiket. Ez szintén az FMCG-szektor eladásainak csökkentéséhez vezet, amely a termelés visszafogásával, rosszabb esetben készletállomány-növekedéssel jár, amely finanszírozási feszültséghez vezethet.
Az energia, a szállítási, az alapanyag emelkedő költségei csak tovább rontják a helyzetet. A költségnövekedést a termelők kénytelenek továbbhárítani a feldolgozóiparnak, amelynek hajlandósága ezek elfogadására a fentebb vázolt okok miatt minden korábbinál kisebb lesz. A PwC elemzése szerint ez a csapdahelyzet jó néhány magyar céget is foglyul ejthet, olyannyira, hogy megindulhat egy csőd- és felszámolási hullám a hazai, kisebb feldolgozóipari vállalkozások között.
A kereslet-visszafogás miatti válságtünetek mellett azonban újfajta jelenségeket is tapasztaltak a piaci szegmens szereplői. Nyáron hiánycikké vált az ásványvíz, jelenleg pedig tejhiánnyal küzdenek az európai országok. Egyelőre nehéz megmondani, hogy ezen hatások eredőjeként miként alakul a jövő, de Biczó Péter véleménye szerint a lokális negatív hatásokat könnyen felerősítik a globális hatások. Az ellátási láncban egy vékony termelőréteg esetleg jobban jár a hiányhelyzet miatt kialakuló áremeléssel, amelyet ebben a helyzetben könnyebben érvényesíthetnek, miközben a tejhiány kifejezetten károsan érinti a feldolgozott tejtermékek gyártóit, amelyek alkupozíciója az értékesítési és beszállítói oldalon egyaránt romlik.

Nem válság: korrekció
A rövid távú, nem éppen optimista kilátásokat némileg enyhíti, hogy az idei 6-7 százalékos reáljövedelem-visszaesést – a jelenlegi előrejelzések szerint – jövőre félszázalékos növekedés váltja fel. Elvileg ebben az esetben a kiskereskedelmi forgalomnak is növekednie kell, de mint a korábbi statisztikai adatok tükrözték, a növekedés – ahogy a visszaesés is – késleltetve és némileg mérsékelten jelenik majd meg a piacon.
Eközben azonban újabb kereskedelmi láncok készülnek Magyarországra, amelyek közül a legnagyobb félelmet az Aldi megjelenése váltja ki. Az üzletlánc elsősorban saját, külföldi beszállító hálózatára támaszkodik, másrészt nem egy üzlettel fogja megszondázni a magyar piacot. Vagyis a torta ugyanakkora marad, csak azon több kereskedő osztozik majd.
Ennek ellenére mindaz, ami lejátszódott a magyar piacon, nem válságot, hanem egy korábban kialakult állapot korrekcióját jelenti. Hiszen a gazdaság változatlanul növekszik, igaz, nem 4-5, hanem csak 2 százalékkal, de közép-hosszú távon a növekedés várhatóan magasabb lesz. Ez pedig magában rejti a kiskereskedelem további növekedési lehetőségét is. Szintén pozitív jel, hogy a vásárlóerő visszaesése és ennek egyenes következményeként a kiskereskedelmi forgalom mérséklődése nem tömeges állásvesztés, hanem az állásban lévők és maradók reálbéreinek csökkenésére vezethető vissza az adó- és járulékterhek növekedése, a borítékban maradó elkölthető pénz mérséklődése, amelyet a fogyasztók belátható időn belül vissza fognak kapni.
Lakatos Mária