Kereskedők drága problémái

Egyetlen vállalat sem immunis a házon belül elkövetett visszaélésekkel szemben – állítja Mike Tallent, a PricewaterhouseCoopers igazgatója. A tanácsadó cég legutóbbi „Globális gazdasági bűncselekmények” című, a gazdasági visszaélések helyzetét feltáró tanulmánya megállapította, hogy a kereskedőcégek 60 százaléka már áldozatul esett a házon belüli visszaéléseknek. Ez az arány minden más szektorban mért számnál magasabb. A cég nagyságával azonos mértékben növekszik a kockázat, éppen ezért a magyar piacon meghatározó szerepet játszó globális vállalatok a legsérülékenyebbek.A nagy- és kiskereskedelemben a valótlan pénzügyi beszámolók készítése a visszaélések legáltalánosabb formája. A készletek lopása és hűtlen kezelésének számtalan formája szintén gyakori. A kereskedők rendkívül érzékenyek a leltárveszteségre is.
A kereskedők – különösen a nagyok – magasabb rizikónak vannak kitéve a szervezeten belüli szerteágazó eladási és terjesztési csatornák, valamint a kiterjedt beszállítói hálózat és megállapodások által. Veszteségek keletkezhetnek ellenőrizetlen kereskedelmi akciók révén, amikor a megállapodásokban szereplő feltételek kedvezőtlenek a vállalat számára. Ilyenek például, amikor a sales és marketingcsapat a boltban való kihelyezésért (a jó helyekért) ellenszolgáltatást fogadott el, vagy a beszerző hajlandó volt a szállítótól vásárolni az optimálisnál rosszabb feltételek mellett, ha valamit visszakapott a vételárból stb. A kereskedelmi láncok nagy tőkebefektetései szintén magas kockázatnak vannak kitéve.

Mínusz 29 milliárd euró
Azonban a csalások legelterjedtebb módja még mindig a bolti lopás, mind a vevők, mind az alkalmazottak részéről, legyen szó akár alkalmi lopásról, avagy a vevő és eladó összejátszásáról, mint például, amikor nem húzzák le a pénztárban a szalagon az árut, vagy nem létező visszatérítéseket adnak a vevőnek. Szintén gyakran előfordul, hogy egyszerűen elemelnek kisebb-nagyobb összeget a kasszából. A kereskedőcégek kiszolgáltatottsága még nagyobb, ha kisméretű, de nagy darabszámú termékeket mozgatnak a beszállítói láncon belül, amelyet könnyű ellopni anélkül, hogy valakinek feltűnne a veszteség.
Egy független felmérés – amelyben 24 európai ország kereskedelmi vállalatait kérdezték meg a leltárhiány méretéről 2006-ban – meglepő eredményt hozott: évente mintegy 29 milliárd eurónyi áru tűnt el a raktárakból a vevők és eladók lopása, a szállítók csalása vagy adminisztratív hiba miatt. Ez az összes a felmérésben szereplő cégek forgalmának 1,24 százalékát teszi ki.

Kiugróan rossz magyar adatok
A magyarországi, valamint a régiós adatok kritikus helyzetet jeleznek. Különösen igaz ez hazánk esetében, ahol a harmadik legmagasabb a veszteségráta, amely eléri a forgalom 1,37 százalékát. A készlethiány 48,8 százaléka okolható a vásárlók által elkövetett lopások miatt. Az alkalmazottak lopásai növekvő százalékot mutatnak, és elérik az összkár 30,7 százalékát, ami érthetően aggodalommal tölti el a kereskedőket.
A számok azt mutatják, nem lehet lebecsülni a csalások jelentette problémát, és a cégeknek átgondolt és erőteljes akciókat kell indítaniuk a jelenség visszaszorítására.
Jó néhány intézkedést már bevezettek, például az elektronikusan olvasható címkéket, amellyel jobban követhető a raktárban az áru útja a szállítótól a vevőig. A külső és belső bolti szarkák azonban mindig megtalálják a módját, hogyan lehet kijátszani a belső ellenőrzési rendszert, ezért nem árt mindig résen lenni.

Az adatbányászat segíthet
Mike Tallent, a PwC igazgatója azt ajánlja, hogy a cégek előre mérjék fel a csalások kockázatát. A csalás elleni védekezésül kifejlesztendő, majd bevezetendő program pedig alapvető fontosságú. Ez magában foglalja a vállalat üzleti tevékenységének minden területére kiterjedő kockázatfelmérését, a gyengeségek azonosítását és megerősítését, valamint annak folyamatos tesztelését, hogy a kialakított kontrollok megfelelően működnek-e. A kereskedőknek állandó ellenőrzést kell végezniük, és terveket kell készíteniük a teendőkre vonatkozóan, hogy azonnal és hatékonyan tudjanak reagálni, ha a rendszer visszaélést jelez. A munkatársak képzése minden szinten nagyon fontos. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy az általuk észlelt visszaéléseket következmények nélkül bejelenthessék. A cégeknek zéró tolerancia politikát kell folytatniuk, akit tolvajláson értek, azt azonnal el kell bocsátani.
A high-tech korában a technológia is sokat segíthet. Minden kereskedő hatalmas mennyiségű adatot tárol az Electronic Point of Sale (EPoS) berendezésekben, amely akár arra is alkalmas lehet, hogy csalást mutasson ki. Egyszerűen összevetve az adatokat kiderülhet, hogy melyik pénztáros tevékenysége tér el jelentősen az átlagtól. Például melyik pénztáros ad túl sok visszatérítést, vagy húz le percenként kevesebb árut a szalagon, amiből arra is lehet következtetni, hogy a pénztáros összejátszik a vevőkkel, és nem minden áru kerül a pénztárgépbe, ezáltal a számlára sem.
A visszaélésekből, csalásból eredő kockázatot ma már minden cég prioritásként kezeli. Az ebből fakadó kockázatok kezelése egyértelmű üzleti érdek. A csalások csökkentésével mérsékelhetők a kiadások, javul a jövedelmezőség, a cégek megvédhetik hírnevüket és márkáikat a csalóktól. A legutóbbi hazai adatok azt bizonyítják, sok még a teendő. A kereskedőknek számolniuk kell azzal is, hogy amennyiben csökken a forgalom, azzal valószínűsíthetően nem egyenes arányban csökken majd a bolti lopások, csalások száma, és ez jelentős hatással lesz eredményükre.
Lakatos Mária