Kellemes Húsvéti Ünnepeket – karanténban!

Dr. Csík Klára
ügyvezető-tulajdonos
Karrier&Stílus

Az ünnep közeledik. Az élet nem áll meg. Élünk.
Természetesen rendhagyó az ünneplés, karanténban, bezárkózva, családtagok nélkül, akik nem együtt laknak éppen. Megvettük a sonkát, voltunk bevásárolni, piacoztunk, persze kesztyűben, napszemüvegben, maszkban. Otthon fertőtlenítünk: magunkat, az árut, amit vettünk, napoztatjuk a felvett és levetett ruhát, már agyunkra megy a biztonság, hogyan tudnánk még jobban megóvni magunkat és szeretteinket a vírustól.
Megértem az aggodalmat, bár jó az a mondás, miszerint az aggódás olyan, mint a hintaszék, mozgásban tart, de nem visz sehova.
Én is aggódom, mi is aggódunk, és mindenki aggódik. Lehet ezt még fokozni?
Lehet. Állítólag közeledik a kijárási tilalom ideje a fővárosban, mert, amíg Budán csend, üres utcák vannak, Pesten érthető vagy érthetetlen módon folyik az élet az utcán, a tereken, nem törődve a vírus terjedésével. Az okok nyilvánvalóak: több a városi lakás, lakótelep, kis területen többen élnek együtt, kezelni kell a helyzetet, hogy ne menjünk a másik agyára. Még kertes házban sem könnyű, pedig a kert áldás, mert növeli az életteret, és jó időben kint töltjük az idő nagy részét.
A türelem, önuralom, önkontroll próbája ez, nálunk sincs másképp. Ki, mit, miért és hogyan mond, érzékenyebben reagálunk a nem bántó, csak éppen hangosabb mondatokra.
Tanácsom, vonuljunk vissza, hagyjuk meg a privát szférát, ha lehet, és inkább olvassunk vagy csináljunk mást, hogy azután újult erővel örülhessünk a másik jelenlétének.
Aki egyedül él, annak még nehezebb elviselni magát a helyzetet, és saját magunkat is. Jól esik egy kis terefere telefonon, bármilyen online lehetőségen keresztül, ma zömében ez jelenti a kapcsolat rendszer működtetését.
Törődjünk egymással, egy kedves szó is elég ahhoz, hogy éreztessük, fontos a másik számunkra. Sokszor hallom, hogy –olyan sokszor eszembe jutottál… Most van itt az idő, hogy cselekedjünk, és felhívjuk, üzenjünk a másiknak, hogy éreztessük, fontos számunkra.
Ezek a gesztusok, apró jelek segítenek átjutni az érzelmileg nehéz pillanatokon, hogy utána megrázhassuk magunkat, és mosolyoghassunk akár egy kedves üzenetet olvasva.

Meddig tart, mikor lesz vége? Most már sok vélemény van, mi a jobb, mikor éri el a járvány azt a szintet, amikor már fellélegezhetünk és a helyzet normalizálódik.
Érdekes módon az olaszok ebben is élen járnak. Gondosan megpróbálom későbbre tenni a nyaralás időpontját, hátha sikerül, amikor is az olaszok visszajeleztek: semmi gond, május 20-án nyitnak a szállodák. Így lesz, ez nem kérdés. 16 éves unokám, a biológia tudora, megrettent: hogyan mehetünk oda közvetlenül a járvány után. Miért is ne? Meglátjuk!
Optimista vagyok, nem várhatunk az élet beindulásával a vakcina meglétéig, fél év-egy év – rémisztően hangzik. Utána jön a következő vírus, és kezdhetjük elölről.
Erősítenünk kell magunkat, családunkat, növelni az immunrendszert, hogy átvészeljük a vírusok támadását, mint egy sci-fi filmben. Csak míg egy ilyen film, mondjuk, 50-100 év múlva játszódik, ez most történik, és velünk. Ez a jövőnk, nemcsak a fegyverkezés, helyi és régiós háborús helyzetek, hanem a vírusok és baktériumok is szerves részévé válnak életünknek. Tudomásul kell vennünk, más világ van. Az idilli, amelyben például évszakok voltak, már a múlté. Jó emlékezni, de a valóság a ma és a kiszámíthatatlan jövő.
Sajnálom, hogy így alakul, mert különösen az én nemzedékem most élvezhetné
még az élet örömeit, utazást, gasztronómiát, lazább életet.
Ehelyett visszajött a szorongás, bizonytalanság időszaka, és csak saját magunkban bízhatunk: hogy álljuk a sarat, a vírustámadást és újra nyertesen indulunk tovább.
Mi az üzenet?
Nincs más út, mint előre, másképp, mint ezt megelőzően, de töretlen optimizmussal, hogy lesz még lágy kenyér, amikor akarjuk, és ott, ahol akarjuk.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!