Keleti Arthur: „Az ember az AI-t nem azért hozta létre, mert semmit nem akar csinálni” – Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

A cikk a Trade magazin 2025/11. lapszámában olvasható.

– Nem ez az első beszélgetésünk, de az, ami itt három évvel ezelőtt a mesterséges intelligencia térnyeréséről elhangzott, tulajdonképpen ma már történelem.

– Abból a szempontból igen, hogy hetek, sőt napok alatt történnek változások. Ugyanakkor még mindig ugyanarról beszélünk: a mesterséges intelligencia nyelvi modelljei, a generatív mesterséges intelligencia, a multimodális modellek egészen páratlan fejlődését követhetjük végig. Ráadásul egyre gyakrabban jelennek meg ezekben a rendszerekben ún. emergens képességek, amelyekre senki nem számít, de amelyeket be lehet építeni a további fejlesztésekbe. Szóval ez egy hatalmas játék, és a kérdés az, miként lehet ezt a játékot a piacra bevezetni és a felhasználókhoz eljuttatni.

Keleti Arthur
kibertitok-jövőkutató

– Néhány éve senki nem gondolta volna, hogy az AI leginkább a kreatív szakmákat fenyegeti, hiszen ma már szöveget ír, videót szerkeszt, fényképet készít, vázlatokat gyárt.

– A történelem során mindig is voltak segédeink. A legnagyobb művek, festmények kapcsán állandóan arról folyik a vita, hogy azt maga a mester, vagy valamelyik segédje készítette, illetve melyikük milyen arányban tett hozzá az alkotáshoz. Ha megkérdezünk egy fehérgalléros munkavállalót, szeretne-e még három embert, akik megcsinálják helyette az összes „nemszeretem” dolgot, a válasz biztosan igen lesz. Dimenzióváltást majd a munkájuk oly módon történő átalakulása hoz – és ezt még nem igazán látják –, hogy a nem kedvelt adminisztratív rutinok helyett csoportfőnökként gépekkel, AI-modulokkal beszélgetnek majd, elmondják nekik, mit szeretnének, azok pedig végrehajtják a feladatot.

És bár nem így terveztük, elképzelhető, hogy a kreatív és a fehérgalléros szakma képviselőit – pl. a közgazdászt, az ügyvédet – a gép bizonyos szempontból helyettesíti, vagy kiegészíti majd.

– Nekünk már csak annyi lesz a dolgunk, mint a Macskafogó végén a macskáknak, amikor a mezőn átszellemülten szagolgatják a virágokat és nézegetik a pillangókat?

– Az ember az AI-t nem azért hozta létre, mert semmit nem akar csinálni, hanem éppen azért, mert több mindent akar csinálni. És a pénz ebben csak járulékos haszon, hiszen valamiből meg kell támogatni a fejlesztéseket. Azok az emberek, akik ma ezeket a cégeket vezetik, mind álmodozók, nagy gyerekek: Sam Altmannak, az OpenAI vezetőjének gyerekkori álma, hogy robotokkal beszélgessen, Jeff Bezos, az Amazon vezetője, azért csinálta meg az Alexát, mert egész életében a Star Treket nézte, és abban van egy beszélő komputer.

Szóval rengeteg kutató nagyon kíváncsi, hogy mi minden lehetséges az AI kapcsán. Az Anthropic által fejlesztett Claude nevű rendszerrel például kiválóan lehet beszélgetni fizikáról, de bármilyen hétköznapi témáról is. Az Anthropic rendszeresen egyeztet arról a kutatóival, hogy ők mi mindenre próbálják rávenni a rendszereiket. Ennek során derült ki az is, hogy az AI-rendszerek, mintha halványan tisztában lennének létezésükkel. Erre persze összerezzen az ember, mert ez aztán végképp nem volt cél.

– Ha idővel akár emberi beavatkozás nélkül is tud döntéseket hozni a mesterséges intelligencia, akkor mi szükség lesz azokra, akik eddig stratégiát alkottak, azok végrehajtását felügyelték?

– Már most is számtalan ilyen döntést képes meghozni, tehát ez nem a jövő, hanem a jelen. Az önálló működésre képes agentic rendszerek, amelyeket most fejleszt az összes nagy cég, afelé halad, hogy egy döntésnek a kontextusát megtanítsák a mesterséges intelligenciának úgy, hogy nagyon sok ilyen döntési helyzetet ismertetnek meg vele. Időnként emberek végzik a betanítást azzal, hogy megmutatják, ők hogyan szokták csinálni, de saját maguknak is készítenek már tréninganyagokat a rendszerek, amelyeket emberek hagynak jóvá. Ezen túl egészen meglepő területekről, például a videójátékokból is érkeznek tréninganyagok – a Google SIMA-rendszere egyenesen a videójátékokon tréningeli a saját mesterséges intelligenciáját.

– Ha Jeff Bezostól kezdve Elon Muskon át nagyon sokan „játszanak” az AI-jal, és ez a „játék” a mostani tempóban halad, előállhatnak olyan veszélyek is, ami elképesztő káoszhoz vezethet.

– Igen, de ez a mérlegnek csak az egyik serpenyője. A másikban ott van az, amikor Demis Hassabis tavaly Nobel-díjat kapott azért, hogy az AlphaFolddal megoldották a proteinhajtogatást. Ez azt jelenti, hogy lehetségessé vált a személyre szabott medicina, lehet, hogy 20-30-40 évvel tovább fogunk élni, és meggyógyítjuk a rákot. Ezek a nagy „gyerekek” tehát olyan technológiákat raknak le az asztalra, amivel javul az életminőség, és meghosszabbíthatjuk az emberi életet.

– Szerinted mit kell most tanulni? Legutóbb például elképesztő túljelentkezés volt a pszichológia szakra.

– Nem véletlen. Az embertudományok hirtelen nagyon fontosak lettek.

Én úgy látom, most mindent érdemes tanulni. Viszont mindent, ami könnyen automatizálható, repetitív, egy robot, egy gép is meg tud csinálni, ezért azt eddigieknél magasabb szinten kell tudnia az embernek végezni.

– Mit lehet kezdeni ezzel a magasabb szintű tudással? Ahhoz, hogy meg tudjak élni, enni tudjak adni a gyerekemnek, pénzt kell hogy kapjak érte.

– Ez a munkaalapú társadalomból érkező igény. Amit én mondok, az egy olyan világ felé vezető út, ahol ezek nincsenek, vagy nem ebben a formában vannak jelen. Ehhez meg kell változtatni a gazdasági környezetet, és a társadalmi hozzáállást, hogy ne csak az legyen hasznos, aki kinyitja az ajtót, vagy föltakarít, hanem az is, aki megszerzi a tudást, pl. molekulákkal játszik.

„Az már most látható, hogy a fejlődés tempója miatt nagyon sok biztonsági protokollt, etikai és morális megfontolást háttérbe szorítunk”

– Ha tehát valaki fel akar készülni a jövőre, akkor most a jelenével párhuzamosan el kell kezdenie kiépíteni egy új életet?

– Több irány is van, de az egyik irány az, hogy a könyvelő a legjobb könyvelő legyen a szakmájában.

Szerintem nagyon sok szakma vagy megszűnik, vagy olyan mértékben alakul át, hogy sokkal kevesebb ember kell majd az adott területre, de továbbra is lesz egy masszív réteg, akinek a gondolatait meg kell valósítania ezeknek az automatizmusoknak, rendszereknek. Lehet, hogy a könyvelőszoftvert most az AI helyettesíti, de ezt a fajta mesterséges intelligenciát is táplálni kell adatokkal, amelyeket össze kell gyűjteni valahonnan, és az AI-nak meg kell tanítani. Ez is egy más típusú szakma.

– Amikor veled beszélgetek, mindig megnyugtatsz, mert én inkább tartok ettől az egésztől. Nincs semmi, amitől Te félsz a jövő kapcsán?

– Dehogyisnem. Tartok attól, hogy az emberek ezekben a rendszerekben nem bíznak, és nem akarják őket megismerni, hanem reflexből, a régi logikájuk mentén döntenek, és ebből tényleg adódhat gond.

A másik, amitől biztonsági szakemberként félek, az az, hogy a kockázatokat nem jó arányban súlyozzuk. Az már most látható, hogy a fejlődés tempója miatt nagyon sok biztonsági protokollt, etikai és morális megfontolást háttérbe szorítunk. Ez a „toljuk, menjen, majd útközben megjavítjuk” attitűd szerintem nem jó. Viszont, ha megkérdezel, mi lenne a megfelelő tempó, arra hirtelen nem tudom a választ, mert ugyanakkor haladni kell előre. Ez valószínűleg egyike azoknak a helyzeteknek, amikor egy biztonsági szakembernek is el kell fogadnia, hogy a haladáshoz erre a tempóra van szükség.

Az is zavar, hogy hiába fejlesztettünk szoftvereket hosszú évtizedeken keresztül, és követtünk el rengeteg hibát ennek során, ezeket a hibákat részben ugyanúgy elkövetjük a mesterséges intelligencia fejlesztésénél. Úgy tűnik, ebben is konzekvens az emberiség, itt viszont a hibák nagyságrendekkel nagyobb problémákba torkollhatnak.