KÉKI: A magas minőségű sonka drága, de az olcsó is biztonságos

A háziasszonyok elmondhatják: az idei húsvétisonka-vásárlás előtt alaposan ellátták őket tanácsokkal, melyik terméket válasszák a gazdag kínálatból. Soha ennyi sonkateszt, a sonkák minőségével foglalkozó állásfoglalás nem jelent meg, mint idén húsvét előtt, a Központi Élelmiszer-tudományi Kutató Intézet (KÉKI) is állást foglalt.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár dr. Halász Anna évtizedek óta dolgozik a KÉKI-ben, a magas szintű hazai élelmiszerbiztonság mellett teszi le voksát.

– A különböző árú sonkák természetesen különböző minőségűek, ám az olcsó termékeknek éppúgy meg kell felelniük az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, mint a legdrágábbaknak – állítja. – A magyar sonkák minősége is változó, s kétségtelen, hogy a tradicionálisan készített és így a legdrágább kategóriájúak prémium minőséget képviselnek. Manapság nemcsak a sertés combjából készült sonkát nevezzük sonkának, hiszen sertés lapockából, tarjából, sőt, pulykahúsból is állítanak elő az erre a termékre jellemző eljárással húsvéti csemegét, s ezek árban is különböznek. A munkaigényes, hosszú idő alatt készített, tradicionális parasztsonka mindenütt a legdrágább, de vásárláskor itt sem árt a szemrevételezés – figyelmezteti a vásárlókat dr. Halász Anna. – A csontos sonkát alaposan vegyük szemügyre, szagoljuk meg, s tegyünk ugyanígy az olcsóbb, gyorspácolt, kötözött, nagyáruházakban kedvező áron kapható termékekkel is.

Az élelmiszerkutató röviden és érthetően magyarázza el a gyorsérlelésű és -pácolású sonkák készítési módját, hozzátéve: ezek sem egészségtelenek, csak kevésbé ínyenc falatok. Az 1950-es évektől alkalmazzák az injektálással, „szurkálással” gyorsabb pácolódásra késztetett sonkahús előállítását, az élelmiszergyártók szigorú ellenőrzése mellett. A páclébe helyezett húst az úgynevezett tumbler géppel is „megmasszírozzák”, hogy még hamarabb magába szívja a nyersanyag a sóval, fűszerekkel dúsított adalékot, s füstölés helyett füstíz aromával adják meg a jellegzetességét a terméknek.

Az árukon a címkéket gondosan olvassuk el, azok pontosan eligazítanak bennünket – a nem házi készítményeken kívül valamennyi adalékot kötelező feltüntetni a húsárukon (is). A személyes ismeretség a vásárlásnál lehet előny, ismeri el a kutatónő, a kis- és őstermelőktől történő vásárláskor ez a legfőbb szempont a tapasztalatok szerint. Az árak egyben eligazító szerepet is betöltenek, de az olcsó, ellenőrzött termékek sem jelentenek egészségügyi kockázatot, jelenti ki a szakértő.

Ritkán esik szó a húsvéti sonka kezeléséről, tárolásáról, pedig ez is fontos, fűzi hozzá dr. Halász Anna, aki ismét háziasszonyként ad tanácsot. Vásárláskor csomagoljuk be, különítsük el más termékektől a sonkát, különösen zöldségtől, burgonyától, mert szennyeződhet, baktériumokkal érintkezhet. Főzés után hűtsük le, s tartsuk hideg helyen, mert a főtt sonka romlandó. Ha nem fogy el egy nap alatt a húsvéti asztalról a tradicionális étek, ugyanolyan körültekintéssel bánjunk vele, mint más főtt étellel. Gondatlanságunkért nem az előállító lesz a hibás.

(munkatársunktól)