Itthon csak importban fogy a bio – kitörési pont lehet a közétkeztetés

Szerző: Trademagazin Dátum: 2025. 05. 23. 12:05

Bár a bioélelmiszerek hazai kiskereskedelmi forgalma dinamikusan nő, még mindig alacsony a lakossági fogyasztás, a termelés döntő része pedig külföldre kerül. A hazai biotermelők szerint a megoldás a közétkeztetésbe való integráció lehet – ám ehhez komplex logisztikai és feldolgozási fejlesztésekre lenne szükség – olvashatjuk az mfor.hu cikkében.

A NielsenIQ-val közösen készített kutatás alapján az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) azt közölte: 2022 és 2024 között 36%-kal, közel 40 milliárd forintra nőtt az ökoélelmiszerek és -italok forgalma Magyarországon. Ez örvendetes növekedés, de még mindig csak a teljes kiskereskedelmi élelmiszerforgalom 0,6%-át teszi ki. Európai összevetésben is bőven le vagyunk maradva: míg egy uniós fogyasztó évente átlagosan 66 eurót költ bioélelmiszerre, nálunk ez az összeg alig 10 euró.

A fogyasztók elsősorban zöldségeket, gyümölcsöket és bébiételeket vásárolnak biominőségben – ezek nagy része azonban import. A hazai biotermelés mintegy 90%-át exportálják, zömmel feldolgozatlanul, így a magyar nyersanyag gyakran feldolgozott, nagyobb hozzáadott értékű termékként tér vissza a hazai boltokba például Németországból vagy Ausztriából.

A szakemberek szerint a hazai bioszektor csak úgy tudna kitörni ebből az ördögi körből, ha feldolgozott formában – liszt, étolaj, fagyasztott áru – is megjelennének a hazai biotermékek, és ha a termelők összefognának, hogy beléphessenek a kiskereskedelmi és közétkeztetési ellátási láncokba. A diszkontláncok például már nyitnak: a zöldség-gyümölcs bioforgalma több mint 60%-kal nőtt 2022 és 2024 között.

Az ÖMKi szerint komoly lehetőség rejlik abban, ha a közétkeztetésben is helyet kapnának bioalapanyagok. Ez azonban fokozatos átállást igényel, hiszen a főzőkonyhák hónapokra előre terveznek, előkészített, csomagolt alapanyagra van szükségük. A „zsák krumpli” nem elég: garantált, folyamatos ellátásra van szükség, amihez tárolókapacitás, feldolgozási háttér és koordinált logisztika kellene.

Jelenleg azonban a gazdák többsége egyedül próbál érvényesülni, ami az exportpiacokon is gyengíti az alkupozíciójukat. Pozitív példák már vannak – a bébiétel- és mirelitszektorban működnek hazai beszállítói láncok –, de a szántóföldi ágazatban még hiányoznak a termelői összefogások. A hazai biotermelés előtt tehát nemcsak piaci, hanem strukturális kihívások állnak – a kérdés az, ki és mikor építi ki a hiányzó láncszemeket.