Ipsos: Egészen új lehetőségek jelentek meg a terméktesztelés területén

Fehér Balázs

Teljes termék-élmény (TTÉ) keretrendszerünk megmutatja, hogy egy termékkel kapcsolatos tapasztalatunk három tényező – érzékszervi, tudásbeli és kontextuális hatások – egyidejű kölcsönhatásának eredménye. Ideális esetben ezeket a tényezőket egyidejűleg kell tanulmányoznunk, amely egy átfogóbb termékfejlesztési és tesztelési megközelítést, végső soron pedig sikeresebb termékeket eredményez.

Bármilyen üzletileg sikeres termék esetében alapvető elvárás, hogy az megfeleljen a fogyasztók igényeinek és elvárásainak. A legtöbben úgy gondolják, hogy egy funkcionális szempontból kiváló termék kifejlesztése vezethet sikerre. Ügyfeleink visszajelzései alapján azonban a pusztán érzékszervi termékjellemzőkre való fókuszálás nem feltétlenül ad megbízható előrejelzést az adott termék várható piaci sikerességérről. A magatartás-tudomány kimutatta, hogy egy adott termékkel kapcsolatos fogyasztói tapasztalatokat nem csak az érzékszervi tulajdonságok, hanem a termékhez és a kategóriához kapcsolódó hiedelmek, elvárások, illetve a termékhasználat tágabb kontextusa is befolyásolják. Vagyis a teljes termék-élményt nem csupán az érzékszervi terméktulajdonságok határozzák meg.

Habár fontos, hogy a fogyasztói igényeknek mindenben megfeleljen egy adott termék, önmagában véve ez még kevés ahhoz, hogy a piacon is sikeres legyen. A termék megvásárlásáról szóló végső döntés nagymértékben függ attól, hogy egy új termék mennyire képes megváltoztatni a piacon aktuálisan elérhető kínálatot. Az esetek többségében a fogyasztók már rendelkeznek egy létező termékkel, melyet az új terméknek kell valamilyen formában leváltania. A döntéshozatali folyamat ezen szakaszában a marketing szakembereknek számos, a terméktől független tényezőt kell mérlegelniük, mint például a piacon már létező megoldásokhoz való érzelmi kötődést, illetve az ebből fakadó elfogultságot, megszokást. Annak ellenére, hogy a magatartás-tudomány egyre fontosabbá válik a piackutatásban a terméktesztelés és -fejlesztés folyamán, annak alapelveit még mindig nem vesszük kellőképpen figyelembe.

Tekintettel a téma elvontabb jellegére, bemutatunk egy magatartás-tudományi, termékteszt-központú keretrendszert, melyet számos példával illusztrálunk. Bár elsődleges célunk, hogy segítsük a kutatókat és a marketingeseket egy holisztikusabb termékfejlesztés kidolgozásában a termék teljes életciklusára vonatkozóan, amely magában foglalja a teljes termékélményt (1. ábra), foglalkozunk kell azzal is, hogyan érhetjük el a termékek egymástól való jobb megkülönböztetését is – amely gyakori kihívás a terméktesztelésben.

1. ábra: Terméktesztek típusai a termék életciklusa szerint

A TELJES TERMÉK-ÉLMÉNY (TTÉ) KERETRENDSZER

A marketingtevékenység középpontjában legtöbbször maga a termék áll, amely a márkaígéret fizikai megnyilvánulása. Kipróbálást az ismertség növelése és a hatékony marketing fog generálni, de az ismételt vásárláshoz kritikusan fontos, hogy maga a termék milyen mértékben felel meg valójában a fogyasztói elvárásoknak, mennyire emlékezetes és mennyire jó ár-érték arány szempontjából.

Ahhoz, hogy növelni tudjuk a termék újravásárlásának esélyét, jobban meg kell értenünk, hogy fogyasztók milyen szempontok alapján értékelik valójában egy termék minőségét. A fogyasztók minőségérzetét ugyanis két különböző folyamat befolyásolja. Az egyik – nevezzük felülről lefelé haladó folyamatnak – a fogyasztók múltbeli tapasztalatait, vágyait és elvárásait tükrözi. A másik – nevezzük alulról felfelé haladó folyamatnak – pedig a fogyasztók érzékszerveire gyakorolt hatásokat tükrözi.

Ez a két folyamat azonban nem elszigetelten működik egymástól. Ugyanis a termékek értékelésének kontextusát is figyelembe kell venni. Ezalapján nagyjából három olyan tényezőről beszélhetünk, amelyek befolyásolják a fogyasztói élményt bármely termék esetén (lásd 2. ábra):

1. az érzékszerveinkre ható tényezők, amelyeket a termék használata során tapasztalunk (pl. íz, állag, illat, kinézet)

2. a meglévő ismereteink, tudásunk az adott termékről (pl. a márkával vagy az összetevőkkel kapcsolatban)

3. és a kontextus, amelyben az adott terméket használjuk (fizikai, szociális)

A fenti három bemeneti tényező kölcsönhatásba lép egymással a fogyasztó fejében, és ez a kognitív folyamat az intuitívabbtól a tudatosabb feldolgozásig terjedhet.

Ennek a keretrendszernek a lényege az az állítás, hogy mindhárom tényező egyidejűleg létezik, egymással kölcsönhatásba lép és módosítja egymást. Egy adott termékkel vagy márkával kapcsolatos meglévő ismereteink például befolyásolhatják, hogyan reagálunk az érzékszervi hatásokra. Ezenkívül a kategóriára és a márkára vonatkozó ismereteink különböző előítéletekhez vezethetnek, amelyek szintén befolyásolhatják a termékélményt. A termék értékelése után a fogyasztó eldönti, hogy az adott termék megfelel-e az elvárásainak, és bekerüljön-e a vásárlási repertoárjába. A döntési folyamat ezen felfelé irányuló részében más pszichológiai tényezők befolyásolják, hogy a terméket megvásárolja-e vagy sem – például, hogy akar-e a fogyasztó bármilyen változást a jelenlegi helyzethez képest.

2. ábra: A Teljes Termék-Élmény (TTÉ)

CSUPÁN AZ ÉRZÉKSZERVEINKRE HAGYATKOZVA

Számos gyártócég vaktesztet használ az egyes termékjellemzők fogyasztókra gyakorolt hatásának vizsgálatára, a márkanév befolyásoló hatása nélkül. Erre általában a termékfejlesztés korai szakaszában kerül sor, amikor még nem dőlt el, hogy egy adott innovációt melyik márkanév alatt tervezik bevezetni, vagy amikor kifejezetten cél, hogy a terméket a márkanév befolyásoló hatása nélkül értékeljék. Habár a vakteszt alkalmazása sokszor indokolt (például termékoptimalizálás vagy a fogyasztói preferenciákon alapuló szegmentálás során), keretrendszerünk világossá teszi, hogy még egy márkázatlan termékteszt esetén is érdemes mindhárom fent említett tényezőt figyelembe venni, ezáltal biztosítva a terméktesztelés jobb minőségét.

Kutatásaink alapján kijelenthetjük, hogy jól megkülönböztethető és erős márkák esetében, a termékek értékelése jobban eltér egymástól, ha márkázottan teszteljük őket, mintha vakon. Emiatt előállhat olyan helyzet, hogy amikor az érzékszervi értékelés a vakteszt fő inputja, a tesztelt termékek között nem lesz kellő különbség a márkázott tesztekhez képest. Ez különösen fontos azoknál a vakteszteknél, amelyeknél az action standard a győztes termék statisztikai szuperioritása. Példaként megosztjuk egy tanulmány eredményeit, ahol a termékeket vakon és márkázottan is teszteltük (lásd 3. ábra). A vakteszt során nem volt eltérés a tesztelt termékek között, a márkázott teszt során ugyanakkor jelentős eltérés volt látható.

Míg ennek a példának az elsődleges célja annak bemutatása, hogy jobban megkülönböztethetőek lesznek a tesztelt termékek márkázott teszt esetén, mivel a fogyasztók több inputot kapnak a termékértékeléshez, ez arra is jó példa, hogy a vaktesztek eredményeit márkázott tesztekkel is meg kell erősíteni. A lenti a példában a három termék hasonló értékelést kapott a vakteszt során, ugyanakkor az értékelések jelentős eltérést mutattak a márkázott teszt során. Általánosságban elmondható, hogy minél több input áll rendelkezésre egy teljes termék-élmény vak vagy márkázott értékelésénél, annál több eltérést látunk az eredményekben. Ha a termék értékelése csupán az érzékszervi jellemzőkre korlátozódik, a termékek funkcionális jellemzői nem feltétlenül mutatnak észrevehető vagy kimutatható különbségeket a fogyasztók számára. Ez a probléma egyre gyakoribbá válik, ahogy a termékek minősége a jobb gyártási technológia egyre szélesebb körű elterjedésével általánosságban javul. A kétmillió termékértékelést tartalmazó adatbázisunk elemzése alátámasztja, hogy a termékminőség idővel fokozatosan javul. Habár a 2012-2021 közötti tíz éves időszak alatt az általános tetszési mutató – amely a termékminőséggel szoros összefüggést mutat – csekély ingadozást mutatott, a hétfokú értékelési skálán az 5-höz közeli értékekről a majdnem 6-os értékre nőtt.

A fenti szempontok miatt gondolnunk kell a termékek egymástól való megkülönböztethetőségének javítására a vaktesztekben is, nem csak a márkázott vizsgálatok során. Erre több lehetőség is van: egyéb adatok hozzáadásával, beleértve az érzékszervi hatásokat is, az ismereteket, a termékkel kapcsolatos elvárásokat és a termék használatának kontextusát.

3. ábra: A termékek megkülönböztethetőségének értékelése vakteszt és márkázott teszt során

A TELJES TERMÉK-ÉLMÉNY (TTÉ) KIEGÉSZÍTÉSE EGYÉB ADATOKKAL

A statisztikai szuperioritásra törekvő, egymással versenyző termékek közötti megkülönböztethetőség javítása érdekében a hagyományos fogyasztói felméréseken kívül más adatforrásokra is támaszkodhatunk – például képzett érzékszervi paneltagoktól származó értékelésre vagy termékanalitikai adatokra. De hasznosak lehetnek a nyitott végű termékértékelésekből és a választáson alapuló, a válaszidőt vagy más biometrikus adatokat is magában foglaló fogyasztói viselkedésre vonatkozó felmérések eredményei is. Az emberi és a mesterséges intelligencia segítségével a különböző adatforrásokat a megkülönböztethetőség optimalizálására és a minden más versenytárs terméknél kiválóbb termékek előrejelzésére tudjuk használni. Az Ipsosnál például egy olyan termékoptimalizálási modellt alkalmazunk, amely a múltbeli benchmarking adatok segítségével előrejelzést tud adni a jövőbeli prototípusok kidolgozásához.

A TERMÉK MŰKÖDÉSÉNEK BIZONYÍTÁSA – ÉRZÉKSZERVI ALAPON

Bár köztudott, hogy az érzékszervi tényezők hatással vannak egy termék értékelésére, az már kevésbé ismert, hogy a termék szempontjából látszólag irreleváns érzékszervi tényezők hogyan befolyásolják a termékekről alkotott véleményünket és végső soron annak értékelését. Mindannyian ismerjük a „hiszem, ha látom” közmondást. Ha látunk valamit, akkor az számunkra valóságos. Ez a logika más érzékszerveinkre is alkalmazható (5. ábra). Ha a fülünkkel hallunk, az orrunkkal megszagolunk vagy a kezünkkel érzünk valamit, akkor annak léteznie kell. Ezt az elvet a gyártók gyakran használják az empátia kialakítására és a fogyasztók meggyőzésére, hogy egy termék (jól) működik, vagy hogy tovább fokozzák a termék-élményt.

A 4. ábra néhány számos példát mutat be. A lényeg az, hogy sok termék esetében nehéz meghatározni, hogy a termék (jól) működik-e. A gyártók által használt egyik eszköze ennek, hogy olyan érzékszervi jeleket adnak, amelyeket észlelni tudunk, még akkor is, ha azok nem járulnak hozzá ténylegesen a termék hatékonyságához. Ezek az érzékszervi jelek heurisztikussá (egyszerű döntési szabályokká) válnak, amelyeket a fogyasztók használnak annak meghatározására, hogy egy termék (jól) működik-e. A teljes termék-élmény három tényezője közül az érzékszervi a legszélesebb körben elfogadott és legelterjedtebb egy termék értékelésekor. Agyunk a termékből származó információkat a közvetlen érzékszervi tapasztalat nyers adataiként dolgozza fel. Ezt gyakran alulról felfelé irányuló feldolgozásnak nevezzük. Azért hívjuk így, mivel az információ az inger forrásától az érzékszerveken keresztül „felfelé” utazik az agyba, amely aztán viszonylag passzívan értelmezi ezeket.

4. ábra: Érzékszervi jelek, melyek a termékek megfelelő működését bizonyítják

HOGYAN MÓDOSÍTJÁK ISMERETEINK AZ ÉRZÉKSZERVI HATÁSOKAT

Szeretnénk azt hinni, hogy képesek vagyunk objektíven és pontosan feldolgozni az érzékszervi jeleket. Például, ha két tökéletesen egyforma kávét kóstolunk, akkor hasonlóan értékeljük őket. Valójában a fogyasztók meglévő ismeretei egy adott termékről vagy kategóriáról módosíthatják az termék által nyújtott érzékszervi hatásokat. Ezt felülről lefelé irányuló feldolgozásnak nevezzük, mivel az agy lényegében „leküldi” a tárolt információkat az érzékszerveknek, miközben információt kap a termékről. Amikor ez megtörténik, végső értékelésünket nemcsak a kapott érzékszervi jelek befolyásolják, hanem a termékkel kapcsolatos ismereteink is. Számos tanulmány mutatja be a már meglévő ismeretek hatását a termék általános értékelésére, preferenciájára vagy fogyasztására vonatkozóan.

Néhány példával illusztrálva:

• A Coca Cola jobb fogyasztói értékelést kap, ha márkajelzéssel ellátott pohárból kóstolják, mint amikor jelöletlen pohárból.
• Egy szelet pulykasonka jobb fogyasztói értékelést kap, ha úgy gondolja a válaszadó, hogy egy népszerű márka terméke, mint ha egy kevésbé népszerű márkáé.
• A Perrier jobb fogyasztói értékelést kap egy konkurens márkával szemben, de csak abban az esetben, ha mindkét terméket márkázottan kóstolják.
• A fogyasztóknak jobban ízlett az epres joghurt és a kenhető sajt, amikor „teljes zsírtartalmú” felirattal voltak ellátva, mint amikor „alacsony zsírtartalmú” felirattal.
• A fogyasztók több vaníliafagylaltot esznek, ha azt „magas zsírtartalmú” felirattal látják el, mint ha „alacsony zsírtartalmú” felirattal.

Hasonló módon befolyásolhatják a fogyasztók élelmiszer termékekre vonatkozó értékelését a tesztelés előtt kommunikált terméktulajdonságok:

• Amikor a proteinszeletek fehérjetartalmát „szója proteinként” jelölik, a szeleteket szemcsésebbeknek és kevésbé ízletesnek találják a fogyasztók, mint amikor a „szója” szó nem szerepel.
• A kesernyés ízű kávé kevésbé tűnik annak, ha a fogyasztókkal többször is közlik, hogy nem az.

Vagyis, ami a fejünkben van, meghatározhatja egy termékkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Ez azért lehetséges, mert figyelmünket a tudásunk irányítja, vagy tudásunk megváltoztathatja magát a tényleges termék-élményt. Egy tanulmány során, a fogyasztóknak olyan hirdetéseket mutattak be egy ingről, amelyben szándékosan eltúlozták annak terméktulajdonságait. Azok a fogyasztók, akik az ing átvétele előtt látták a hirdetést, több időt töltöttek az ing anyagának vizsgálatával és kedvezőbb értékelést adtak, mint azok, akik az ing megvizsgálása után látták csak a hirdetést – mivel a reklám az ing szövetének minőségére hívta fel a fogyasztók figyelmét.

Egy másik kutatócsoport által végzett tanulmány azt mutatja be, hogy a tudás magát az élményt is megváltoztathatja. Ebben a tanulmányban egy kocsma vendégei egy sört, illetve ugyanazt a sört néhány csepp ecettel értékelték, három különböző módon. Az első csoport vakon kóstolta a mintákat (azaz az ecet hozzáadását nem közölték), a második csoportot kóstolás előtt tájékoztatták az ecet jelenlétéről az egyik sörben, míg a harmadik csoport közvetlenül a kóstolás után értesült az ecet jelenlétéről, de még az értékelés előtt.

Nem meglepő módon kevesebben utasították el az ecetes sört a vakteszt során, mint a két másik esetben. Az információ közlésének időzítése is fontos szerepet játszott – az ecet csak akkor csökkentette a preferenciát, ha a fogyasztókat a kóstolás előtt tájékoztatták erről az összetevőről, ami arra utal, hogy ez az információ úgy hatott a preferenciára, hogy magát az érzékszervi élményt befolyásolta, nem pedig független negatív tényezőként vagy az élmény retrospektív értelmezésének módosításával.

A KONTEXTUS IS SZÁMÍT

A termék tesztelésének kontextusa is számít, mivel befolyásolhatja a termék-élményt és az értékelést. Egyes esetekben a kontextus bizonyos igényeket hangsúlyosabbá tehet (például a fogyasztók italválasztása nyáron és télen eltérő), és befolyásolhatja az értékelést. Például az óceán és a sirályok hangjának hallgatása felidézheti a tengerparti tartózkodás emlékeit, és javítja a tenger gyümölcsei fogyasztásának élményét. 

Más esetekben a kontextus közvetlen hatással lehet arra, hogy egy terméket hogyan érzékelnek a fogyasztók. A „kontextust” a legtágabb értelemben definiáljuk, beleértve mind a fizikai, mind az empatikus, mind a szociális kontextust, amelyben a terméket tesztelik. A tesztelést ideális esetben ugyanabban a kontextusban kell elvégezni, amikor és ahol a terméket általában használják vagy fogyasztják. A legtöbb FMCG-termék esetében ez a fogyasztók otthona lenne. De még egy ellenőrzött tesztelési környezetben (például egy központi helyszíni tesztelés – Central Location Test – CLT esetén) is kialakíthatjuk a megfelelő kontextust. Azokra az esetekre, amikor a termékeket otthonukon kívül fogyasztják, kifejlesztettünk egy Product|Space nevű megoldást, amellyel a fogyasztási kontextust igyekszünk újrateremteni, például amikor elfogyasztunk egy fagylaltot a kávézóban.

A fizikai kontextus nemcsak a fizikai környezetet foglalja magában, hanem minden olyan objektumot, amely a tesztelés részét képezi. Egy tanulmányban, amely azt vizsgálta, hogy a „kiegészítők” hogyan befolyásolják a termék értékelését, a kutatók két diákcsoportban ugyanazt a kávét értékeltették. Az egyik csoport esetében a kávézáshoz szükséges eszközöket, ízesítőket gyönyörű üveg-fém tárolókban helyezték el. A másik csoportnál ezeket sima műanyag poharakban helyezték el. Az eredmény: a kávét jobb ízűnek értékelték, és hajlandóak voltak többet fizetni érte, amikor a kiegészítőket a díszes tárolókban helyezték el.

A legtöbb esetben azonban a releváns fizikai környezet az a hely, ahol a tesztelést végezzük. Amint azt korábban említettük, a termékeket ideális esetben abban az összefüggésben kell tesztelni, ahogyan használni fogják azokat, de előfordulhatnak olyan esetek, amikor CLT-re van szükség a adatfelvétel szigorúbb ellenőrzéséhez. Mégis tisztában kell lennünk azzal, hogy ha a kontextus túlságosan eltér a termék használati körülményeitől, ez a fajta kontroll a fogyasztói magatartás előrejelzési pontosságának rovására mehet. Ilyen helyzetekben javasoljuk a tesztek kontextusba helyezését a fogyasztók felkészítésével.

A terméktesztek során azonban csak azért alkalmazzuk a felkészítést, hogy a fogyasztók átérezzék a szituációt, amelyben a terméket ténylegesen fogyasztanák. Ez megtehető egyszerű, költséghatékony módszerekkel (például megkérjük a fogyasztókat, hogy képzeljenek el egy szituációt), vagy a várható fizikai fogyasztási környezetet a technológia segítségével (például a virtuális valóság – Virtual Reality alkalmazásával) állítjuk elő. Virtuális valóságot használtunk például a nyári körülmények szimulálására a téli időszakban végzett CLT során. Ez a VR-szimuláció lehetővé tette számunkra, hogy olyan eredményeket kapjunk, amelyek jobban hasonlítanak egy nyáron végzett CLT-hez. (lásd 5. ábra)

5. ábra: A virtuális valóság (VR) segíthet a kontextus szimulálásában

SZAKÍTÁS A STATUS QUO-VAL

Egy termék minőségének az értékelése és az alapján meghozni a vásárlási döntést két eltérő dolog. Miután egy fogyasztó kipróbált egy terméket, el kell döntenie, hogy újra és újra megvásárolja és használja-e a terméket. Ha nem ez az első termékkel kapcsolatos tapasztalata (például már hosszú évek óta használja a terméket), akkor valószínűleg továbbra is vásárolni fogja a terméket, amennyiben a termék-élmény változatlan. Ha azonban ez az első tapasztalata egy adott termékkel kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy a fogyasztó újra megvásárolja és használja.

Ez a validációs terméktesztek, például egy koncepció-termék teszt (Concept Product Test – CPT) esetében is fontos. A kezdeti kipróbálás után a fogyasztó eldönti, hogy megismétli-e a vásárlást. Ezt a döntést a keretrendszerünkben a fogyasztó végső termékválasztásának hívjuk (a termék piaci teljesítményének). A legtöbb esetben a fogyasztók már rendelkeznek meglévő megoldással, így a döntés valójában az új és a meglévő termék közötti választás. Ebben a szituációban olyan, nem a termékhez kapcsolódó pszichológiai hatások lépnek működésbe, amelyek meghatározzák, hogy a fogyasztók az új terméket vagy a meglévő megoldást választják-e. Az egyik ilyen erő a status quo-hoz való ragaszkodás. Ez az a tendencia, hogy a fogyasztók a jelenlegi megoldás mellett maradnak, még akkor is, ha van jobb lehetőség.

Egy megszokott megoldás leváltása nem könnyű feladat. Viselkedésünk nagy része ismétlődő. Heti rutinunk általában kiszámítható mintákat követ, és gyakran bármiféle tudatosság nélkül vásároljuk ugyanazokat a termékeket. Számos kifejezést, például a „a status quo-hoz való ragaszkodást”, a „fogyasztói tehetetlenséget” és a „szokásokat” használjuk az ismétlődő viselkedésre való hajlamunk leírására. Bár ezeknek a kifejezéseknek némileg eltérő jelentése van, mindegyikük közös témája, hogy a változás nehéz. Ez a változással szembeni ellenállás független az új termék tulajdonságaitól. Még ha az új termék kiváló is, előfordulhat, hogy az emberek nem veszik meg, mert hajlamosak ragaszkodni a status quo-hoz. Elég annyit mondanunk, hogy a marketingszakembereknek le kell győzniük a status quo mögött meghúzódó erőket, mielőtt a fogyasztók megvásárolnák termékeiket. 

HOGYAN HASZNÁLJUK A TELJES TERMÉK-ÉLMÉNYT A TERMÉKTESZTEK ÉRTÉKELÉSÉRE ÉS OPTIMALIZÁLÁSÁRA?

A teljes termék-élmény keretrendszer világossá teszi, hogy a termék értékelést három tényező befolyásolja, lehetővé téve számunkra, hogy felmérjük bármely termékteszt megfelelőségét a termék piaci teljesítményének előrejelzésére (például a vakteszt vagy a márkázott, a CLT vagy az otthoni tesztelés a megfelelőbb). Habár nem kötelező mindhárom tényezőnek jelen lennie minden terméktesztben, a keretrendszer lehetővé teszi számunkra, hogy átgondoljuk, mely tényezők hiányoznak, és hogy a hiányzó tényezők hogyan befolyásolhatják a tesztünk pontosságát a fogyasztók valós választásának előrejelzésében.

Keretrendszerünk számos módon használható a terméktesztelés optimalizálására. Tudjuk például, hogy a fogyasztók érzékszervi jeleket használhatnak annak jelzésére, hogy egy termék (jól) működik, a gyártók megtervezhetik és szisztematikusan tesztelhetik az ilyen jeleket, és felmérhetik, hogyan változtatnak ezek a termékhatékonyság megítélésében. Tudjuk, hogy a fogyasztók meglévő tudása és elvárásai hatással lehetnek a termék-élményre, a kutatók variálhatják a fogyasztóknak adott tájékoztatást a termék használata előtt, és értékelhetik ennek kommunikációs hatását (pl. koncepció, csomagolás címke, összetevőlista). Végül a kutatóknak fontolóra kell venniük további adatforrások használatát a jobb insightok gyűjtéséhez és a jobb termék megkülönböztethetőséghez, valamint a fogyasztók felkészítését a terméktesztek kontextusba helyezéséhez, amennyiben a kontextus várhatóan befolyásolja a használati élményt.

A termékélményt befolyásoló pszichológiai erők megértése azt is lehetővé teszi számunkra, hogy olyan mutatókat tervezzünk, amelyek hatékonyabban rögzítik a termék értékelésére ható erőket. Például, amikor arra kérjük a fogyasztókat, hogy válasszanak egy új termék és a meglévő megoldás között, akkor tudatalatti reakcióikat is rögzítjük. Lehetővé tesszük a fogyasztóknak, hogy elmondják véleményüket a választásukkal kapcsolatban, és rögzítjük a választáshoz szükséges válaszidőt. A válaszadás sebességét a választási meggyőződés mértékeként használhatjuk: ha a fogyasztó a meglévő megoldás helyett az új terméket választja, de viszonylag lassan választ, akkor a fogyasztó nem igazán volt meggyőződve a választásáról. A válaszidő megmutatja mennyi habozást okozott a status quo-hoz való ragaszkodás.