Inkább nehézség, mint lehetőség a fenntarthatóság a magyar cégek számára

Messze még a karbonsemlegesség

„A karbonkibocsátás csökkentése továbbra is gyenge pont a vállalatok fenntarthatósági törekvéseiben. A kibocsátás mérésének hiánya és a tervezett intézkedések elmaradása akadályozza a vállalatokat abban, hogy valós eredményeket érjenek el a karbonsemlegességi célokat illetően. Bár a cégek saját teljesítményüket optimistán ítélik meg, a mérhető adatok hiányában ezek a vélemények kevésbé megalapozottak. Az EU-s célok elérése érdekében elengedhetetlen lenne a karbonkibocsátás folyamatos mérése, valamint konkrét csökkentési tervek kidolgozása és végrehajtása a vállalati szférában”

– bocsátotta előre a K&H fenntarthatósági index két alindexének részletesebb bemutatását Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője.

Nem érzik érintettnek magukat a vállalatok

A félévente végzett kutatás szerint tovább csökkent azon cégek aránya, amelyek érintettnek érzik magukat a karbonsemlegességi célok teljesítésében, gyakorlatilag a K&H fenntarthatósági index első mérésének szintjére esett vissza a vizsgált vállalatok karbonsemlegességi attitűdje. Csak 39 százalékuk érzi magát inkább érintettnek, míg ez az arány egy éve 55 százalék volt. Egyharmaduk inkább nem érzi érintettnek magát, míg 28 százalék teljesen kizárja ezt a kérdést a stratégiájából – ez megegyezik a 2022. első félévében mért aránnyal, ami a legmagasabb az elmúlt hat félév során.

Ezzel párhuzamosan az a mutató is stagnál, amely a vállalatok EU-s karbonkibocsátási célokkal kapcsolatos ismeretét méri: háromból csak két cég ismeri pontosan ezeket a célkitűzéseket, így elmondható, hogy nem ebben a félévben következett be áttörés a vállalkozások hozzáállásában a karbonsemlegességet illetően. A kutatás attitűd alindexe nem tud kitörni a 66-70 százalékos sávból.

Inkább nehézség, mint lehetőség a fenntarthatóság

Bár a cégek elsöprő többsége véli úgy, hogy a fenntarthatósági működést nem lehet csak költség szempontból vizsgálni, hanem érték alapon kell megítélni, ám azokkal az állításokkal az első félévihez képest kevesebb cégvezető értett egyet, hogy a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülése hosszútávon pozitívan befolyásolja a vállalat pénzügyi eredményességét, hogy a fenntarthatóság előtérbe kerülése javítja egy vállalat megítélést a fogyasztók/vevők körében. De legnagyobb zuhanás annál a kérdésnél következett be, hogy mennyire értettek egyet a vállalatok azzal, hogy a különböző pályázati források elosztásánál előnyt élvezzenek a fenntartható módon tevékenykedő vállalatok. Itt az elmúlt féléves 80-ról az index mérési mélypontjára, 69 százalékra esett a mutató.

Örvendetes viszont, hogy szignifikánsan emelkedett azon cégvezetők aránya (52-ről 58 százalékra), akik szerint már rövid távon is költséghatékonyabb a fenntartható energiaforrások használata.

Végeredményben a múlt féléves mélypontról visszakorrigált az attitűd alindex: ugyan még mindig inkább nehézségnek látják (54 százalékuk) a gazdasági tevékenységük átalakítását annak érdekében, hogy elérjék az EU-s fenntarthatósági célokat, de ez jelentős elmozdulás a fél évvel ezelőtti 65 százalékról. Ugyanakkor jól látható, hogy a korábbi optimizmus még nem tért vissza, amikor a cégek többsége inkább lehetőségként tekintett a fenntarthatósági célok elérésére.

Mérési és tervezési hiányosságok

A vállalatok 86 százaléka sem nem méri, sem nem tervezi mérni a saját kibocsátását. Ez az arány az elmúlt félévben nem változott, és kevesebb, mint a cégek tizede méri jelenleg a karbonkibocsátásukat – arányuk kis mértékben nőtt 2024 első félévéhez képest, ám az egy évvel korábbi 13 százalékos csúcsról ez még mindig visszaesés. Mindez rávilágít a vállalati környezet karbonsemlegességi célokkal szembeni motiválatlanságára.
Mindössze nyolcaduk (12 százalék) tervezi a karbonkibocsátás csökkentését jelenleg, míg további 4 százalék a következő egy évben kezdene foglalkozni ezzel. Ez a hozzáállás azzal magyarázható, hogy sok cég nem érzi magát közvetlenül érintettnek a karbonsemlegességi törekvések szempontjából.

Pozitív önértékelés – de hol a valóság?

Ismét szignifikánsan kevesebb – tízből négy cég – gondolja úgy, hogy érintettek a karbonsemlegességi törekvések szempontjából, ezzel ugyanarra szintre esett vissza a mutató, ahol a fenntarthatósági index mérése elkezdődött. Ezen túl, ha minimálisan is, de tovább csökkent azon vállalatok aránya, amelyek jelentősnek vélik az ágazatuk karbonkibocsátását. Bár a mérés és tervezés alacsony szinten áll, a vállalatok pozitívabban ítélik meg saját teljesítményüket a versenytársaikhoz képest: minden második cég úgy gondolja, hogy a saját karbonkibocsátása alacsonyabb, mint a versenytársaké. Ez az optimizmus azonban kevéssé megalapozott a mérési adatok hiányában.