Indul a görög… ebédelni

Süt a nap és mindenki vidám – ez az általános téveszme Görögországról, holott a görögök nagyon zárkózottak az idegenekkel szemben. Vendégszeretők, szívesen segítenek, de tartják a megfelelő távolságot a külföldiekkel. A férfiak a kávéházban ülnek és megbeszélik az aktuális politikai eseményeket – ez életelemük néhány évezrede –, a nők pedig a házaknál gyűlnek össze egy kis pletykára, kávézásra. A „Mit eszünk ma este?” gondját gyakran oldják meg azzal a családok, hogy meglátogatják a kedvenc tavernájukat. Attól függ, hová mennek, hogy mit ennének. Máshova térnek be, ha húst, máshova, ha halat szeretnének vacsorára. Raffiaszék, papír asztalkendő, családias hangulat. Még le sem ültek, már rendelnek: „Na, hozz 23 krumplit, egy kis dzadzikit, salátát!” Sokszor már jóllaknak az előételekkel, mire megérkezik a főfogás. A vacsora végén, kérés nélkül, az üzlet ajándékaként desszertet kapnak a vendégek. Húsos étel után inkább gyomornyugtató joghurtot, mézzel, dióval; halak után idénygyümölcsöt, télen alma- vagy narancsgerezdeket fahéjjal megszórva, nyáron dinnyeszeleteket kínálnak a vendéglősök.
A görög konyha nem annyira egységes, mint itthonról látszik. A szigeteken és a tengerparti területeken a tenger gyümölcsei a domináns alapanyagok. A hegyvidékeken egyszerűbben táplálkoznak, ott inkább kedveleik a bárányhúst, a belsőségeket, a nyársonsülteket. Az észak-görögországi területek és az Athén környékiek konyhája kifinomult, pikáns, kedvelik a szaftos ételeket, változatosan főznek.
A görögök nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt esznek, szeretik a hüvelyeseket, a lencsét, a babot, a csicseriborsót. A főzelékféléket „pörköltesen” készítik, hagymával, paradicsommal, petrezselyemzölddel. Sokszor készítenek egytálételeket.
Sütéshez, főzéshez a salátákra mindig olívaolajat használnak, s az olajbogyó mindennapi táplálékuk. A nyers bogyó keserű, először durva szemcsés sóval kezelik, hogy kimossák belőle a kellemetlen ízt, majd fűszerekkel pácolják, több mint 50-féle módon készítik el.
Jellegzetes görög étel a gyrosz. Tévedés, hogy kecske- vagy bárányhúsból készülne. A fiatal kecskén alig van hús, sütés után az is gyorsan dermed. A gyrosz jellemző alapanyaga a disznóhús. Görögországban grill-lapon átsütött, speciális tésztából készített lepénybe tekerik a húst.
A görögök jellegzetes fűszere a „rigáni”, azaz a vadmajoránna, szinte mindenbe, mindenre ezt teszik, akárcsak a „generálszószt”, az olívaolaj-citrom-só keveréket. A saláták, előételek nagyon fontos szerepet töltenek be a konyhájukban. A jól ismert „paraszt” (görög) salátán kívül szinte minden zöldségből készítenek salátát. Az egyik legismertebb a dzadziki, a készítéséhez használt „johurti” nem azonos a magyar joghurttal, sokkal zsírosabb, sűrűbb annál, megáll benne a kanál. Eredetileg kecske- vagy juhtejből készül, legjobban a magyar tejföllel helyettesíthető. Nagyon kedvelik a padlizsánt is. Sütve, töltve, rakva, vagy a megunhatatlan „ájult imám”, a hagymás- fokhagymás-paradicsomos csoda, amely hidegen-melegen egyaránt finom. És van valaki, aki már járt Görögországban, de még nem evett muszakát? A darált borjúhússal készült rakott padlizsán egyik érdekessége, hogy kevés fahéjat és szegfűborsot is tesznek bele.