Így sikerült a briteknek a Brexit-megállapodás

Már-már dél-amerikai szappanoperákat idéző módon ment végbe Nagy-Britannia Európai Unióból való kiválása, amelynek legutolsó lépésére 2020. december 31-én került sor. Ekkor ért véget az átmeneti időszak, ami a 2020. február 1-i de jure kiválással kezdődött meg.

A folyamat valamennyi állomása meghökkentő volt a maga nemében:

A 2016-os népszavazás szoros eredménye (a voksolók 51,9 százaléka szavazott a távozásra), az írekkel és skótokkal való viaskodás, a keserves EU-s tárgyalási fordulók, Theresa May miniszterelnök tündöklése és bukása, a botrányos brit képviselőházi kirohanások – mind olyan történések, amelyek úgy gondolom lépésről lépésre a kilépés felé sodorták az országot. Mégis, sem a közvélemény, sem a politikusok sokáig, szinte a „végjátékig” nem hitték komolyan, hogy a közel 50 éves szövetségi tagság megszűnése ténylegesen bekövetezhet.

Krisán László

A végül megszülető megállapodás időzítése sem volt mindennapi: 2020. december 24-én jelentették be az egyezséget, az Unió pedig december 29-én ratifikálta azt az okmányt, amely alapján december 31-én az Egyesült Királyság kilépésének átmeneti időszaka is „rendezett” módon, megállapodással zárulhatott le (azaz nem a teljes káosz uralkodott el e téren).

Jogi szempontból tehát rég túl vagyunk a kiváláson, a gyakorlatban azonban a közel egy éves átmeneti idő eltolta a mindennapi életet érintő következményekkel való szembesülést és meghosszabbította a tárgyalásokat. A rendezetlen kilépés továbbra is komoly fenyegetést jelentett az EU és Nagy-Britannia közötti kereskedelem számára. A kilátásba került vámtételek a korábbi töredékére csökkentették volna a kereskedelem volumenét, ami örvénylő spirálként húzhatta volna le az egész gazdaságot – különösen a britekét, hiszen az Unió az elszenvedett veszteség ellenére is egy masszív entitás maradt.

Bővebben az átmeneti időszakról és a gazdasági hatásokról itt olvasható…