Így áll a magyar átlagkereset és vásárlóerő az európaihoz képest

Alul maradtunk megint

Svájc áll az élen 85 582 eurós éves nettó átlagkeresettel, messze meghaladva a többi európai országot. Izlandon és Luxemburgban az átlagkeresetek 53 885 és 49 035 euró között alakulnak. Norvégia és Hollandia szintén magas, 45 ezer euró feletti nettó keresetet regisztráltak. Az Európai Unió (EU) átlagos éves nettó keresete 28 217 euró, ami viszonyítási alapként szolgálhat.

Átlagkeresetek néhány kulcsfontosságú országban

• Franciaország: 31 481 euró
• Svédország: 33 926 euró
• Olaszország: 24 207 euró
• Spanyolország: 23 568 euró
• Németország: 38 086 euró
• Egyesült Királyság: 35 783 euró (2019-es adat)

A legalacsonyabb átlagkeresetek Európában

A lista végén Törökország és Bulgária állnak, ahol az éves nettó átlagkeresetek 8968, illetve 9355 eurót tesznek ki. A kelet-európai országok, mint Románia (11 105 euró), Horvátország (12 330 euró) és Magyarország (12 456 euró) szintén a kereseti skála alsó végén helyezkednek el.

A vásárlóerő-paritás (PPP) Hatása

A vásárlóerő-paritás figyelembevételével az országok közötti különbségek némileg kiegyenlítődnek. Svájc továbbra is az élen marad 47 403 eurós értékkel, de a különbség a többi országgal szemben csökken. A második és harmadik helyezett Hollandia és Norvégia, majd Luxemburg, Ausztria és Németország következik.

Magyarország pozíciója jelentősen javul a vásárlóerő-paritás figyelembevételével, Litvánia és Észtország között helyezkedik el. Érdekes módon Szlovákia zárja a listát.

Az EU bérek átláthatósági szabályai

Az EU 2023 áprilisa óta új szabályokkal támogatja a bérek átláthatóságát. Ezek a szabályok előírják a vállalatok számára, hogy osszák meg a bérekre vonatkozó információkat, és foglalkozzanak az 5 százalékot meghaladó nemek közötti bérszakadékkal. A bérek átláthatósága segíti a munkavállalókat az egyenlő bérezéshez való joguk érvényesítésében, és célja a nemek közötti bérszakadék megszüntetése.

Az európai nettó keresetek közötti különbségek jelentős hatással vannak a munkavállalói döntésekre és a munkaerőpiaci mozgásokra. Az észak- és nyugat-európai országok magasabb keresetei vonzóbbá teszik ezeket a régiókat, míg a kelet- és dél-európai országok alacsonyabb bérei kihívást jelentenek a gazdasági versenyképesség szempontjából. A vásárlóerő-paritás figyelembevételével azonban néhány kelet-európai ország pozíciója javul, ami optimizmusra adhat okot a régió gazdasági fejlődésének jövőjét illetően.