Ideális együttműködés gyártó és ügynökségek között IV. – Nem kell mindent elhinni! (2. rész)

Előző számunkban rávilágítottunk olyan kérdésekre, hogy mit tehetnek a megbízó cégek és a polcszerviz-ügynökségek annak érdekében, hogy a polcfeltöltésre kifizetett pénz valóban eredményt hozzon. Ezúttal kicsit „elveszünk a részletekben” – a merchandiserek felszereltsége, felügyelete, fizetési konstrukciója egy jól működő szolgáltatás egy-egy fogaskereke.Mindenekelőtt: hogyan kommunikáljon a polcfeltöltő a megbízó cég üzletkötőjével, ha például egy termékből készlethiány van? Meg lehet kérni persze, hogy küldjön SMS-t. Az SMS költsége azonban – közvetve – a megbízót kell terhelje, mert hiába várjuk el a szerényen fizetett polcfeltöltőtől, hogy a saját kontójára küldjön értesítést, kicsi az esélyünk.

PDA: megfontolandó beruházás
Ideális lenne, ha minden merchandiser PDA-készülékben rögzítené a kívánt polci adatokat, de ha egy ügynökség ezt kínálja, megint csak érdemes óvatosnak lenni.
Ahhoz, hogy egy ügynökség minden hipermarketben és Cash&Carry áruházban jelen tudjon lenni, száz feletti létszámú polcszervizes csapatra van szüksége. Ha mindenkit ellátna PDA-val, annak egyrészt az egyszeri beruházási költsége csak sokára térülne meg, másrészt havi fenntartási díja sem lenne könnyen „kitermelhető”.
Természetesen, ha egy kisebb csapat csupán reprezentatív árfelmérést végez vagy polci jelenlétet vizsgál, ahhoz szinte elengedhetetlen a tenyérszámítógép.

A supervisorok növelik a megbízhatóságot
Ha változás történt a merc-handiserek körében, ideális esetben az ügynökség 24 órán belül értesíti a megbízót. Célszerű, ha az adott megbízó termékével dolgozó merchandiserek aktuális listája – jelszó használata mellett – az illetékesek számára bármikor elérhető az ügynökség honlapján.
Gyakran nem a merchandiser akar váltani, hanem a megbízó elégedetlen és kéri a cserét. Ilyenkor segítség az, ha a megbízó megindokolja a változtatást. Ha egy áruházi dolgozótól kapta az utasítást, akkor is jó, ha utánajár, hogy valójában mi volt a probléma.
Egy ügynökség megbízhatóságát növeli, ha rendelkezik olyan supervisorokkal, akik legalább kétheti vagy havi rendszerességgel ellenőrzik a polcfeltöltőket. És itt nemcsak a supervisorokon van a hangsúly, hanem azon is, hogy valóban elvégzik-e a munkájukat. A bemutatkozó prezentációba bármit be lehet írni, kérdés, hogy ténylegesen működik-e az ellenőrzés.
Ha csak néhány supervisor fedi le az egész országot, akkor arra nyilvánvalóan nincs lehetőség, hogy akár nagyon rövid időn belül, szúrópróbaszerűen történjen kontroll, hiszen a polcszervizes biztos lehet abban, hogy legközelebb csak hetek múlva kerül sor az ő ellenőrzésére.

Bejelentve, nem bejelentve?
A megbízó cég számára az lenne az ideális, ha minden polcfeltöltő bejelentett állással rendelkezne. Ugyan nem az ő felelőssége, hogy az alvállalkozó ügynöksége hogyan és kikkel dolgoztat, de egyik cég sem szereti, ha egy-egy munkaügyi ellenőrzést vagy esetleges elmarasztalást – akár közvetetten is – az ő nevéhez kapcsolnak. Ennek ellenére irreális elvárás, hogy minden polcszervizes alkalmazottként dolgozzon. Lehet, hogy egy ügynökség ezt kommunikálja, de a valóság mást mutat. Egyszerű számolással látható, hogy a piacon ma (de akár 5-10 évvel ezelőtt is) fennálló merchandising óradíjak nem teszik lehetővé a főállású foglalkoztatást.
Egy bemutatkozó beszélgetésen nagy valószínűséggel a jelölt ügynökségek többsége azt állítja, hogy náluk aránylag kicsi a polcszervizesek fluktuációja. Ha a közös munka során beigazolódik, hogy tényleg ritkán cserélődnek a merchandiserek, az azt mutatja, hogy a gyakran nehéz körülmények ellenére szeretnek annál az ügynökségnél dolgozni. Sokan persze félnek a váltástól, de a polcszervizesek között elég jó az informális kommunikáció, nemcsak áruházon belül, hanem áruházak, sőt területek között is, és elterjed a hír, hogy mely ügynökségnek dolgoznak vagy dolgoznának szívesen, ahol a lehetőségekhez képest jó óradíjat kapnak, időben megkapják a fizetésüket, és emberien állnak a problémáikhoz.