HUN-REN: ökológiai „csapdává” válhatnak a déli parti kikötők télen – oxigénhiány és halpusztulás kockázata

Miért a déli part a legérzékenyebb? A Balaton egyre gyakrabban jégmentes telei miatt a nyílt vízen télen is erős hullámzás és vízmozgás jellemző. A télen alig táplálkozó halak ezért hullámzástól védett részeket keresnek, és nagy tömegben húzódnak a nyugodt kikötőmedencékbe. Itt azonban a víztömeg részben elszigetelődik, a gyenge átkeveredés, az üledék oxigénfogyasztása, a halak nagy sűrűsége és az algák alacsony téli oxigéntermelése együtt könnyen „oxigéncsapdát” hozhat létre.

Mely fajok érintettek? A kutatók szerint a jelenség főként a Balaton őshonos, biomassza szempontból legjelentősebb halfajait érinti: keszegfélék (pl. dévérkeszeg, karikakeszeg, bodorka), valamint a küsz és a süllő is szerepel az érintettek között.

Nem a kárókatona a fő ok – és nem a vízszintingadozás A közlemény alapján a kárókatonák legfeljebb erősítő tényezők lehetnek (további tömörülésre késztethetik a halrajokat), a kiváltó okot azonban a kikötőmedencék téli vízjárása és átjárhatósága, illetve a klíma és partbeépítések kombinált hatása adja. A természetes vízszint-ingadozástól a jelenséget külön is elhatárolják.

Mit üzen ez a Balaton körüli szereplőknek? A HUN-REN szerint a jelenlegi beavatkozások (pl. levegőztetés, kárókatona-riasztás) legfeljebb tüneti kezelések: tartós megoldást a kikötők vízáramlásának/átjárhatóságának javítása és a vízélettani szempontokat is beépítő kikötőtervezés adhat.