Közösség

A socialtimes.hu adatai szerint 2011-ben napi 6-7ezer csatlakozóval bővül a Facebook magyarországi használóinak száma. Aki csak él és mozog, ha nem most, hát majd egy-két év múlva, de használ valamilyen közösségi médiát. Kevés viszont még a szakmai közösségi oldal!

Tavaly ősz óta érzékelhető a mozgolódás a Facebookon, a Bűvös szakács szeptemberben „nyitott”, és bár az oldal egyelőre inkább csak a blog kibővített, lazább változata, már ötszáznál több „ismerőse” van (a magánemberek kapcsolatrendszeréből átvett szóval így nevezik a Facebookon a csatlakozókat). Sokan odafigyelnek az ideköltözött, már korábbról ismert félprofi blogolókra is. Szakmai szempontból érdekesebbek azonban a szakácsok iniciatívája alapján indult szerveződések – csak éppen a két említésre méltó közülük egyetlen ember munkájának gyümölcsei.
Rendkívül szerencsésen ötvöződnek a szükséges tulajdonságok egy fiatal séfben (a Gundelében!) ahhoz, hogy sikerrel egyesítse a közösségi médiában (is) kommunikálni, vagy csak információt szerezni kívánó kollégákat: Merczi Gábor vezető alkat, rendkívül fogékony a 21. századi infokommunikációra, aktív az interneten, jól fogalmaz, és már megszerezte a kellő szakmai tapasztalatot és elismerést ahhoz, hogy odafigyeljenek a véleményére. Úgy tűnik, zsigerből érzi, mire jó a web2, pedig saját bevallása szerint nincs ehhez semmilyen előképzettsége.
Gábor november elején nyitotta a Facebookon a Magyar Szakácsok oldalt, különösebb konkrét tervek nélkül. „Helló, kedves szakácsok, itt az idő, hogy kicsit többet és jobban tudjunk 1-másrol, a teljesség igénye nélkül… .kérlek, terjesszetek az igét! MG” – mindössze ennyi volt a kortesbeszéd. Nem volt semmi más cél, csak hogy legyen egy teljesen független(!) fórum, ahol a főzést hivatásuknak választó emberek véleményt cserélhetnek.
A fiatal séf szerint nehezen elevenedett meg az oldal, talán mert még gyerekcipőben jár ez a kommunikációs forma. Idő is kellett ahhoz, hogy az „alapító” ismerőseitől elindulva tovább épüljön a lánc. Érdekes módon akkor kezdődött a várt mozgás, amikor valaki (vagy ugyancsak a Facebookra akarva hozni a szakmát, vagy csak „adaptálva” az ötletet) január elején majdnem ugyanezen a néven /Magyar Szakács/ indított oldalt.
A Magyar Szakácsok – némi eufémizmussal élve – egyelőre „keresi a helyét” (a szakma pedig még a megvilágosodást, hogyan is használja azt), de február hónapban az ismerősök száma majdnem megduplázódott: közel nyolcszázat regisztráltak. Borítékoljuk, hogy az oldal nagyon hamar kinövi magát…
…ha nem bővül és szorít ki minden más hasonlót a Merczi Gábor által indított, elvben teljesen más céllal keletkezett másik oldal, a séfasztal.hu. E lap is a bővülésre, terjeszkedésre épül, már csak tisztes céljainál fogva is, de célcsoportját illetően eredetileg szűkebb körben gondolkodott kezdeményezője. Közös munkára, együttdolgozásra akarja inspirálni a szakácsokat; így ismerjék meg egymást, így tanuljanak egymástól (lásd Séfasztal című anyagunk a … oldalon).
A séfasztal.hu optimális esetben össze is hozhat konkrét társaságokat az éttermekben való közös főzésre, de filozófiája szerint már akkor is elérte célját, ha megérteti a kollégákkal ennek a szakmai fejlődési formának a jelentőségét. Az ígéret szerint ugyanezen a néven elindul majd egy hagyományos internetes weboldal is, „ahol riportok, érdekességek, képek, hírek, lesznek elérhetőek a konyhák belső világáról. Célunk az, hogy minden séf, szakács ismerhesse/megismerhesse egymást.”
És térjünk még vissza arra bizonyos Magyar Szakácsra – ellenpélda, de jól szemlélteti, mire érdemes figyelni a web2-őn és mire nem. Január elején így mutatkoztak be: „Csáóó! Elindítjuk Magyarország első szakácsrangsorát, későbbiekben éves vándorserlegekkel és területi(régiós) elismerésekkel. Pontozásos rendszerben kívánjuk rangsorolni a szakácsokat. Amolyan top100-at kívánunk létre hozni.” „Várjuk írásaitokat, anyagaitokat induló blogunkhoz. Képeket, technológiai írásokat,hogy megosszuk a fejlődni akaró fiatalokkal.” – Zavarosan előadott tervek, egymásnak ellentmondó részletek, felderíthetetlen háttér, mégis, az újszerűség miatt az interneten aktívabb kollégák egy része (nagy nevek is), a jó közösségre kiéhezetten gyorsan csatlakozott hozzá. A bejegyzések között azóta is csak az anyag- és információkérés ismétlődik, az oldal gazdái semmit nem „adnak” – a csatlakozás valamivel 200 fő felett meg is állt.