Honnan jön a támogatás?

A hírek szerint meglehetős érdektelenség kísérte a magyar versenyző szereplését a Bocuse d’Or Europe vetélkedésen. A szponzorok és az állami szervezetek nem láttak sok fantáziát a versenyen történő megjelenésen, a magyar résztvevő támogatásában. Illetve… Szeptemberi lapszámunk Séfvilág rovatában a Bocuse d’Or európai megmérettetésén Magyarországot képviselő Kovács Sándor osztotta meg gondolatait olvasóinkkal. Éreztette: az eredmények alakulását nem kizárólag a szakmai szempontok befolyásolták. Az általa elmondottak alapján kerestük meg Pető Istvánt. Az MNGSZ elnökét kérdeztük arról, miért nem vonult fel több támogató a stavangeri szereplés segítésére, illetve miért nem sikerült komolyabb állami támogatással a zsákban elindulni a norvégiai versenyre.
– Mindenekelőtt azért azt kellene elmondanom, hogy voltak támogatóink, akiknek ezúton is köszönjük, hogy segítségünkre voltak. Elsősorban eszközökkel támogatták részvételünket, és pályázati úton nyertünk csaknem hétszázezer forint céltámogatást is – mondja Pető István. – Ugyanakkor nem vádolhatjuk a minisztériumot sem érdektelenséggel, hiszen a hazai Bocuse d’Or-döntőt szakállamtitkári szinten dr. Kovács Miklós „védnökölte”, és személyesen is részt vett az eredményhirdetésen.

Megosztott szponzorok
Ugyanakkor az európai döntő előkészítése során nem nagyon érezték, hogy Magyarországon komolyabb érdeklődés kísérné a Bocuse d’Or versenyt. A megkeresett potenciális támogatók többsége ugyanis leginkább a pénztelenségre, illetve az érdektelenségre hivatkozva zárkózott el a részvétel szponzorálása elől.
– Legalább kéttucatnyi olyan céget kerestünk meg, akik valamilyen módon kötődnek a hazai vendéglátáshoz. Az eszközértékesítő vállalkozások bizonyos mértékben tárgyi támogatást nyújtottak, az alapanyag-beszállítóktól pedig a felkészüléshez kaptunk segítséget – teszi hozzá Kreil Vilmos. Ő az egyetlen szakember, aki csaknem egy évtizede követi nyomon a Bocuse d’Or versenyeket, és aki a legutóbbi lyoni versenyről a jó hírt hozhatta, hogy végre – ha a magyar szakmai szervezetek is úgy akarják – megnyílhatnak a lehetőségek! Idén az MNGSZ képviseletében a zsűri magyar tagjaként vett részt az előkészítésben és a verseny lebonyolításában.
– Kiderült azonban – folytatja a szakember –, hogy a szponzorok világa legalább annyira megosztott, mint a szakácstársadalom, és a békesség kedvéért többen inkább eltávolodnak a versenyeztetés világától, semmint hogy exponálják magukat a lövészárok valamelyik oldalán! Jellemző apróság, hogy míg a litván delegáció kétszáz személyes különgéppel utaztatta a versenyzőt, eszközeit és szurkolótáborát Stavangerbe, addig a magyar „delegációt” szállító légitársaság mindösszesen 30 kilogramm túlsúly kedvezményes kiszállítását vállalta – természetesen ezért is köszönet illeti őket. Ám a kedvezmény a visszaútra már nem vonatkozott…

Nehéz „eladni”
– Néhány éve még kilincselnem kellett, hogy a lyoni versenyről írt beszámolómat egyáltalán leközöljék valahol. Most a botrányok miatt talán ismertebb lett a verseny, de még mindig nehezen „eladható” – vázolja a helyzetet Kreil Vilmos. – Pedig a döntőről kétezer újságíró tudósít, és szakmai jelentősége, valamint rendezése vetekszik az Oscar-díj ceremóniájával.
Ennek ellenére a hazai szponzorok és az állami irányítás nem látta értelmét, hogy felhasználja ezt az alkalmat az ország presztízsének növelésére. Pető István hozzátette, hogy a versenyen történő részvételre a Magyar Turizmus Zrt.-től céltámogatást nem kért, de mivel pályázati úton minisztériumi támogatást kaptak, úgy gondolta, ha a különböző szervezetek egyazon (állami) zsebből szponzorálnának, nem kecsegtetne sikerrel a próbálkozás…
– Minden nehézség ellenére a Bocuse d’Or versenyen elért eredménnyel kapcsolatban nem kell magyarázkodnunk. Ott voltunk, ez tény, csak szakmailag lehetne belénk kötni, de a pontszámok alapján ez sem lenne jogos. Talán a szponzorkeresésben lehettünk volna eredményesebbek, de ma már tudjuk, hogy Magyarországon egy–másfél évvel előbb kell elkezdeni a támogatói kör kialakítását.
Jogosnak tűnik a kérdés: miért nem lát fantáziát az állami irányítás egy olyan versenyen történő megjelenésben (esetleg annak támogatásában), mint a Bocuse d’Or Europe?
– Személy szerint hozzám nem érkezett olyan megkeresés, amely a versennyel kapcsolatos együttműködést kezdeményezte volna – válaszolta kérdésünkre dr. Niklai Ákos, a Magyar Turizmus Zrt. igazgatóságának elnöke. – Az MNGSZ-szel egyébként van kapcsolatunk, egyéb tevékenységük okán jelenleg is zajlanak tárgyalások, több száz oldalas előkészítő anyag van az asztalomon.
Hozzátette, hogy sok szakemberrel és újságíróval ellentétben korántsem találja annyira reménytelennek a hazai vendéglátás helyzetét, és a Magyar Turizmus Zrt. folyamatosan támogatja az ágazatot. Ugyanakkor tudomásul kell azt is venni, hogy a vendéglátás csak egy – bár nagyon jelentős – tényezője a turizmusnak. A versenyeztetés pedig a gasztronómiáról szól, amely a vendéglátásnak csak egy – bár nagyon jelentős – összetevője, és véleménye szerint az attitűd, a viselkedés és a vendégismeret terén sokkal jelentősebbek a lemaradások Magyarországon. Ebben a kontextusban pedig a szakmai versenyeken történő jelenlét támogatása nem az MT Zrt., hanem a szakma, a szakemberek feladata.
– Ennek ellenére például a szakácsolimpián történő részvételhez anyagi támogatást is biztosítunk! – folytatja dr. Niklai Ákos. – De azért a Bocuse d’Or versennyel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy nekem, mint az ország turisztikai marketingjéért felelős szervezet egyik vezetőjének, egyáltalán nem szimpatikus, hogy élvonalbeli szakácsaink ennyire utálják egymást. Nem igazán követtem az eseményeket, csak azt érzékeltem, hogy komoly indulatok feszültek egymásnak a verseny kapcsán.

A szakma lépjen először
Az igazgatóság elnöke nyomatékosította, hogy a MT Zrt. – a közhiedelemmel ellentétben – nem pénzelosztó szervezet. Ráadásul a jelenlegi struktúrában alkalmazott gyakorlat szerint az együttműködés első lépését mindig a partnernek kell megtennie, hiszen a szakmai ismeret inkább az ágazat szereplőinél halmozódik fel.
Amikor Róna Iván hivatalba lépett, úgy fogalmazott, szakmaiság és partnerség lesz a programjuk két sarokköve. Ráadásul a vendéglátós társadalom számára talán segítség lehet, hogy szakmabeli, egy gyakorló vendéglős ül az elnöki székben. Dr. Niklai Ákos elmondta: ha megfelelően megalapozott, kellő tartalommal rendelkező kérelem érkezik hozzá, és kellő gyakorisággal tájékoztatást kapnak az előkészületekről, akkor minden projekt támogatásáról készen állnak egyeztetni.
Sokmindenben igazat kell adnunk Niklai úrnak. Konkrét ígéret viszont nincs, de a labdát az MNGSZ-hez passzolták. És a dolgok jelen állása szerint a következő Bocuse d’Orra is ők szervezik a magyar megjelenést.