Honnan jön a gyümölcs (és a zöldség)?

Gépből almát árusítani – sok évtizedes ötlet a tengerentúlon, ám a vending automaták használata az iskolákban az egészséges táplálkozás jegyében még az USA-ban is igencsak új próbálkozás. Két trend egymásra találására is szükség volt az eredményhez: egyrészt az egészségfanatikus amerikaiak az utóbbi években elérkezettnek látták az időt, hogy keményebb eszközökkel küzdjenek a – náluk rendkívül gyakori – gyerekkori elhízás ellen, másrészt gasztronómiai szempontból mind többet adnak arra, hogy a helyi termelők friss áruját vásárolják. Így aztán nem is csoda, hogy az idei híradásokban számos gyümölcs- és zöldségárusító automatával kapcsolatos hírrel találkoztunk. (Tegyük hozzá, itthon négy éve működik már az almaautomata projekt – egyelőre az ország 30 iskolájában –, csak éppen Amerikában más a termékek feldolgozottsági foka).

A Cincinnati Mason gimnáziumban például tisztított bébirépát árulnak ugyanolyan zacskókban, mint a chipset, ami bizonyára nem véletlen, ha a termék szlogenjét nézzük: edd úgy, mint a junk foodot – ezt a szigorú nevet ott nemcsak a chipsek és a csokoládék, de a gyorséttermi hamburgerek is kiérdemelték: junk foodnak neveznek szinte minden „üres kalóriákat” tartalmazó ételt. A 85 grammos kiszerelés ára 50 cent, azaz 100 forint. A 3200 diákos középiskolában számtalan szendvics-, kóla- és chipsautomata működik, ennek ellenére az első tesztadag répa állítólag egy óra alatt elfogyott. Az iowai Clive iskoláiban pedig az automatákban, a gépeket és a gyümölcsöt forgalmazó két cég együttműködése alapján, tökéletes minőségű banánt kínálnak a gyerekeknek műanyag zacskóban és dobozban egyaránt. Olvastunk szeletelt-magozott-zacskózott friss almáról és körtéről is hasonló összefüggésben, és bizonyára létezik ennél is több érdekes példa a világban – azt viszont már ennyiből is levonhatjuk biztató tanulságként, hogy az automaták nem feltétlenül hoznak sötét jövőt étkezésünk világába.