Hölgyeim, napszemüveget fel!

A Vénusz ismertsége nagymértékben függ attól, hol és kitől kérdezzük. Egy régész a willendorfi Vénuszt mondaná elsőre, a művészettörténészek nagy eséllyel Botticellit emlegetnék, a vásárlók pedig rávágnák: étolaj. További jó hír a márkának, hogy magyarországi magfelvásárlással, hazai feldolgozással, saját disztribúcióval rendelkezik, és egy nemzetközi vállalat óvó tekintete vigyázza lépteit.Úgy tűnik, jó üzlet az étolaj…, és ez másoknak is úgy tűnt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy sűrű tömött sorokban érkeznek az eddig sosem látott saját márkás és import étolajok, amelyek közül néhánynak a feliratát kizárólag hazánkban tartózkodó szláv vásárlók tudták elolvasni. Nagyban segítette azonban a vásárlást, hogy megtanultuk, az olívaolajoktól a polc végéig minden étolaj, az is, amit nem tudunk elolvasni, vagy olyan a címkéje, mint egy tisztítószeré. Az a szép monokróm polckép kezdett úgy kinézni, mint egy falusi vásár, már csak a céllövölde hiányzott.

Mackónadrágtól a kiskosztümig
Na, ezt észrevette a Bunge is. Vettek két zacskó ropit meg mentes vizet, és beültek a tárgyalóba, hogy mi legyen. Kisütötték (mert hogy étolaj… értik!?), hogy különböző családi kiszereléseket dobnak piacra. Ez nagy húzás volt, mert a magyar főzési szokásokhoz kitűnően illett, a nagyobb méretekkel megtörték a katonás polcképet, és a konkurenciának csak literese volt. Ezután – mivel még maradt a ropiból – az jutott eszükbe, hogy ne legyen olyan intenzív az olaj szaga, aztán meg, hogy az átlagosnál kevésbé habzik, és hogy ez nehogy titok maradjon, a „konyhatündérrel” telekürtölték a médiát.
Erre a versenytársak a kategóriagrafikai szabályokra fittyet hányva olyan címkékkel jelentek meg, amik nemhogy a Vénusz, de még a Floriol megjelenését is kezdték túlszárnyalni. Egyébként úgy tűnik, hogy mára ezt a szakmai íratlan szabályt – miszerint a megjelenés tükrözi a minőséget – csak a 25 dekagrammos disznózsír tartja be. Hiszen ki szeretne mackónadrágban járni, ha a kiskosztüm ugyanannyiba kerül? Bár palántázni mégiscsak jobb a mackó, na mindegy. Egy minőségi kategóriát ugrott hát a szektor megjelenésben, amit a Vénusz sem hagyhatott figyelmen kívül. És mivel a mentálmarketing az ATL-ből leszivárgott a BTL-be is, itt volt az idő, hogy a címkén a tájékoztatást felváltsa az üzenet.

És akkor kisütött a nap
A kutatásból az derült ki, hogy legerősebb elemek: a név és a három napraforgó, a többi kukába. A zöld színt már nem tartotta fontosnak a fogyasztó, nem baj, azt meg fontosnak tartottuk mi, hiszen a polcon van egy kis kék, egy adag zöld, a többi meg nagyságrendileg sárga. Tudják, olyan a sárga az étolajban, mint a tetkós csopperes, aki különleges jelenség a Zeneakadémián, de egy motoros találkozón az életben nem találnánk meg, mert ott mindenki tetkós és csopperrel van, szóval vigyázunk a zöldünkre mindenáron. A régi logó megjelenésében szakasztott mása volt egy ’78-as karácsonyi levlapnak, az ikonizált háttérgrafika pedig elérte evolúciós fejlődésének csúcsát, és paleontológiai szempontból indokolt volt utód nélküli kihalása. A marketingosztály megrizikózta, hogy elveszíthet egy harminc főnél nem több elszigetelt, szélsőséges fogyasztói csoportot, aki csak a régi csomagolás miatt vásárolta a terméket, és egy minden elemében teljesen új koncepciót kértek, ami ekkora márka esetén szinte példátlan.
És akkor a címkén kisütött a nap. A logó egy generikus felirat helyett egyedi key visual lett, ami önállóan is megállja a helyét. Eltűntek a múltidéző lineáris verlaufok, a sokkal dinamikusabb és elegánsabb zöld háttérből szinte kiragyog a fehér, ami átsüt a napraforgóleveleken, mint egy nyári toszkán reggelen, amikor sarkig tárjuk a spalettákat. 25–50 éves B, C kategóriájú, közepes vagy magasabb iskolai végzettségű aktív, városi, családos, egészségére odafigyelő háziasszony legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni. Reméljük, nem tud, mert valljuk meg őszintén: a növényolajok az a kategória, ami nem osztja meg társadalmunkat íz és aroma szempontjából. Ha valahol szükség van gyönyörű csomagolásra, itt biztosan… szóval hölgyeim (és uraim): napszemüveget fel, nézzék meg az új Vénuszt!