Hol tartunk?

A szeptemberi Business Days rendezvényünkön hallhattunk sikertörténeteket. A Pöttyös forgalma például néhány boltban nagyobb, mint a multi kólás cégé. A siker nemcsak a gyártó méretétől függ, hisz az Univer ételízesítői „garázsszintről” nőtték ki magukat Romániában. Mindketten a fogyasztó által elismert, hozzáadott értékű terméket gyártanak.De természetesen a figyelem középpontjában az áremelkedések álltak. Ha az önköltségben az alapanyagok aránya kisebb, illetve a fogyasztó elfogadja az áremelést, a hektikus árváltozást könnyebb átvészelni, hallottuk. Mások temették az élelmiszer-gazdaságunkat, szinte csak állami beavatkozásra várva. Véleményüket osztom, hogy a törvények betartatása a tisztességes verseny feltétele. Rémisztő viszont, hogy a piacon nem lehet elkapni senkit, mert mire odaérnek az ellenőrök, az árusok 90 százaléka bezár.
Adófizető polgárok pénzén a mezőgazdaságot szubvencionálni viszont nehéz, és nemcsak az európai szabályok miatt. Miért ne támogatnánk a hó nélküli tél után a bánkúti sífelvonó tulajdonosát is? A legnagyobb magyar néprajztudós, Györffy István már 1930-ban azt mondta, hogy „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, hanem arra, hogy mivel gazdagítottuk azt”.
Cikkem írásakor indulok az Anugára: lássuk, hol tartunk?