Hol a határ? Éttermi fotózás felkészülten vagy sehogy!

Vannak éttermek, ahol tiltják, hogy a vendégek fotókat készítsenek a felszolgált ételekről, máshol jóval elfogadóbbak és ételfotózási tanfolyamot hirdetnek az érdeklődők számára – elemez a The Guardian. A cikket a hejszakacsok.hu fordíttatta le és jelentette meg.

Ha valaki 2013-ban felteszi a kérdést, hogy rendjén van-e az étteremben felszolgált ételeket lefotózni, akkor a szakmabeliek és a nyugodt éttermi vacsorára vágyók valószínűleg a nem felé hajlanak, míg a hétköznapi emberek többsége semmi kivetnivalót nem talál benne. Ez az ellentét mostanában már konkrét lépéseket is szül, például a New York-i MomofokuKo szó szerint megtiltotta a fotózást étterme területén. Az Esquire internetes magazin olvasóira próbált nyomást gyakorolni, amikor egy szigorú listát tett közzé, ellenérveket felsorakoztatva a vendéglátóhelyeken történő fotózás ellen. Ezek a következők:

– Zavaró lehet saját magunk számára.

– Zavaró lehet az asztaltársaságunk és az étterem vendégei számára.

– Zavaró lehet az éttermi dolgozók számára.

– Kihűl az ételünk (a konyhán dolgozók percre pontosan kiszámolják, hogy mikor tálalják a fogást, hogy az tökéletes legyen).

– Bolondot csinálhatunk magunkból (vannak, akik a székből is felállnak, hogy egy kicsit távolabbról tudják lefotózni az ételeket).

– Elronthatjuk a varázst. Azok számára, akik csak most akartak elmenni erre a helyre olyan, mintha megnéznének egy filmbemutatót, amiben a történet befejezését is elárulják.

– Idegesítheti az internetes ismerősöket. Nem biztos, hogy minden ismerősünk vagy követőnk arra kíváncsi, hogy mit ebédeltünk. Ne traktáljuk őket feleslegesen!

– Mert nem vagyunk jó fényképészek. Ha nem vagyunk rá képesek, hogy megfelelő minőségben megörökítsük ezeket a fogásokat, akkor nem érdemes foglalkozni vele.”

Van, aki másképp vélekedik minderről: a spanyol GrupoGourmet étteremcsoport (ami többek között a Taberna del Gourmet és a Monastrell éttermek tulajdonosa) egy „Fotózás ételrajongóknak” (Fotografiaparafoodies) tanfolyamot indított, hiszen ha már úgyis fotóznak az emberek, legalább csinálják jól. María José San Román séf azt mondja, az a legrosszabb a bloggerek által készített fényképekben, hogy ha rosszul sikerül a kép, netán akkor állnak neki fotózni, amikor a fogás felét már elfogyasztották, akkor a végeredmény szörnyű lesz.

Kíváncsiságomtól vezérelve csatlakoztam ehhez a tanfolyamhoz. A helyszín inkább hasonlított néhány menő üzletember studiójához, mint egy konyhához. Megérkezésem után nem sokkal azonban boldogan állapítottam meg, hogy mindent az én szintemről, tehát az alapoktól kezdenek. RafaGalán helyi fotográfus például rámutatott egy egészen nyilvánvaló dologra: először meg kell tisztítanunk a fényképezőgép lencséjét. A képek elmosódottsága ugyanis nem csak a kamera elmozdulása miatt fordulhat elő. A remegő kezűeknek pedig azt javasolja, hogy tegyék a fényképezőgépüket egy borospohárra – lehetőleg egy üresre – ezzel fixálva a masinát.

Ha az üvegpoharak nem rendeltetésszerű használata zavarná az étterem dolgozóit, a következő tanáccsal biztosan egyet fognak érteni: soha, de soha ne használjunk vakut! Nem csak azért, mert zavarhatjuk vele a többi vendéget, hanem mert „ez a legszörnyűbb fényforrás a világon”. Nem akarhatjuk, hogy úgy nézzen ki a vacsoránk, mint egy éjszakai klubból kilépő híresség, akit egy fa mögül előugró paparazzo fényképezett le. Ugyanígy soha nem szükséges ráközelítenünk a vacsoránkra, egyszerűen vigyük hozzá közelebb a fényképezőgépet. Robert Capa azt mondja: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”.

Ha végeztünk az alapokkal, jöhetnek a bonyolultabb dolgok. A tanárunk elmondta, hogy ideális esetben, indirekt, természetes fényforrás – például egy ablak – mellett kell elkészíteni a képeket. Ennek hiányában használhatunk egy fényes felületű étlapot, hogy visszatükrözzük az étterem beltéri világítását vagy segítségül hívhatunk egy iPadet is, saját magunk világítva meg vele a terepet.

Az éttermek többsége ennek ellenére nem rajong az amatőr fotósokért. David Bouley séf például annyi ilyen vendéget látott már, hogy kategorizálni is tudja őket: vannak a külföldi turisták, akik az óriási fényképezőgépeik ellenére nagyon diszkréten viselkednek. Aztán ott vannak az állandóan vakuzó, idegesítő vendégek, akik mindenkit zavarnak maguk körül, meg azok, akik mini háromlábú állványokkal érkeznek, ezzel rögzítve fényképezőgépeiket, telefonjaikat. Van, aki ennél is tovább megy és feláll a székéből, hogy új perspektívát találjon a művészetéhez.

„Olyan, mintha a cirkuszban lennénk” – mondja Bouley. De ahelyett, hogy megtiltaná a fotózást a vendégeknek – akik ilyenkor annyira örülnek a felszolgált ételek különlegességének, hogy minden ismerősükkel azon nyomban szeretnék megosztani az élményt – inkább beinvitálja a kíváncsiskodókat a konyhába és ott fényképezteti le a fogásokat. „Az ételünk sokkal jobban mutat a benti márványasztalon, az eredetileg feltálalt formájában. Megmutatunk nekik mindent és engedjük a fényképezést is. Inkább kalandot szervezünk nekik a tilalmak helyett.”

Nem minden séf ennyire szolgálatkész, főleg manapság, amikor a fényképezőgépek és kamerás telefonok mindenütt jelen vannak. Az emberek a reggelitől a vacsoráig mindent megosztanak a közösségi oldalakon és blogokon, pedig egyre több a negatív visszhang ezzel a szokással kapcsolatban – és nem csak a csúnyán néző szomszéd asztaltársaságok mondják ezt, hanem azok az étteremtulajdonosok, akik komoly tilalmakat vezettek be emiatt.

Nemrég történt ugyanis, hogy egy vendég a MomofukuKo étteremben úgy gondolta, semmi baj nem származhat belőle, ha diszkréten felemeli az iPhone-ját és készít egy képet a feltálalt leheletvékony fioegras szeletekről. Több tízezer embertársához hasonlóan ő is szeret az ételekről fotót készíteni, néha csak azért, hogy szakácsként dolgozó férjét cukkolja a képekkel.

„Nagyon közvetlen hangulat volt aznap” – emlékszik vissza a hölgy. Az étterem tulajdonosán farmernadrág volt, hip-hop zene szólt és egy 12 év körüli gyermek ült mellettük. A fogás pedig, amit le szeretett volna fényképezni, a sztárséf David Chang híres ételkölteménye volt. Akkor és ott teljesen természetesnek tűnt megörökíteni a fogást az utókornak.

Mégis meglepetés érte a vendéget. A nyitott konyhából kiszólt egy férfi és megkérte, hogy tegye el a telefonját. Fényképek készítése nem engedélyezett az étteremben.

„Teljesen zavarba jöttem” – meséli a hölgy, aki névtelenséget kért az interjúhoz. Mivel a Michelin-csillagos étterem elég kicsi – mindössze 12 férőhelyes – mindenki tanúja volt az esetnek. „Nem vagyok olyan típus, aki más körülmények között ilyet tesz” – hozzátéve, hogy soha nem szokott vakuval villogtatni vagy felállni az étteremben és mindig tekintettel van a többi vendégre is. Mióta egy étterem résztulajdonosaként dolgozik, tudja, hogy miért szóltak rá.

Chang egyike azoknak a séfeknek, akik vagy teljesen betiltják a fényképezést (pl. a New York-i Ko étteremben) vagy komoly szabályzatot hoznak létre a villogó vakuk ellen (a sydney-i Seiobo és a torontói Shoto étteremben van ilyen előírás).

Az olyan felkapott helyek, mint a Per Se, a Le Bernardin vagy a FatDuck szintén helytelenítik a villogó fényképezőgépeket, habár egy nemrég tett látogatásunk során épp az ellenkezőjét tapasztaltuk: jobbról és balról is folyamatosan villantak a vakuk.

„A jelenség mostanában nagyon komoly méreteket öltött. Mindenki fényképezni akar, tudomást sem véve róla, hogy a körülöttük lévők mit szólnak hozzá” – mondja el véleményét Steven Hall, a Bouley étterem szóvivője, aki már 16 éve a szakmában dolgozik.

MoeIssa a brooklyni Chef’s Table tulajdonosa azt mondja, ő már néhány hónappal a nyitás után betiltotta a fényképezést, mert 18 férőhelyes éttermében túl sok nézeteltérést szült a villózás.

„Vannak, akik nagyon arrogánsak. Nem értik, miért nem szabad fényképezni. Ilyenkor próbáljuk megértetni velük, hogy az étteremben egyetlen nagy asztal van, s akik ekörül ülnek, élvezni szeretnék a vacsorájukat. Sok pénzt fizetnek ezért. A fényképezéssel ráadásul a séf is megzavarható a munkájában.”

Bouley azt mondja, a fényképezés teljesen megbontja a légkört. A pillanat varázsa teljesen szertefoszlik, hiába lehetne a vacsora körül nagyszerű beszélgetéseket kibontakoztatni, amikor minden hatodik percben villan egy vaku, elég nehéz emlékezetessé tenni az estét.

Issa büszke rá, hogy a vacsora másnapján profi fotókat küld a vendégeinek az előző estéről, habár Hall szerint az emberek mindent ott és azonnal szeretnének a barátaikkal megosztani – gyors elismerésre vágynak. Bouley például olyan számítógépes rendszert épített ki, amin a vendégek megnézhetik az étlapon található fogások fotóit, sőt, még a számlát is megtekinthetik.

Nehéz kitalálni, hogy kit idegesít a legjobban az amatőr fényképezés – a tulajdonost és a séfet, a szomszéd vendégeket, vagy a jelenlévő közvetlen asztaltársaságát. Emma KateTsai, houstoni újságíró azt mondja, az egész családját őrületbe kergeti a 64 éves édesapja, aki a nyakába akasztott ormótlan fényképezőgéppel ül le vacsorázni. „Nagyon kellemetlen, egyetlen falatot sem ehetünk anélkül, hogy le ne fényképezné” – meséli a hölgy.

Még ValeryRizzo is úgy gondolja, hogy ez a trend kezd eldurvulni, pedig ő hivatásos iPhone ételfotográfiát tanít. Belefáradt már ugyanis, hogy rosszul fókuszált, agyonvakuzott gusztustalan ételek fotóit nézegesse az interneten, ezért múlt ősszel továbbképzést tartott Brooklynban, hogy emelje az amataőrgasztrofotósok munkáinak színvonalát. Nem csak elmondta tanítványainak, hogy számos telefonos alkalmazás áll rendelkezésükre, amivel javíthatnak a fotókon, hanem a fényviszonyokat és a kompozíciós technikákat is megbeszélték. „Az egyes számú szabály, hogy nincs vaku. A legtöbb kép azért olyan szörnyű, mert vakut használnak.”

De minden dühös törzsvendégnek és rosszkedvű séfnek el kell fogadnia, hogy temérdek amatőr iPhone mániás fotós fog még betérni az éttermükbe, akik egyébiránt tiszteletadásuk jeleként készítik a fotókat – az ingyen reklámról nem is beszélve.