Hogyan lesz a hulladékból újrahasznosítható anyag?

A műanyagok ésszerűbb kezelésére van szükség világszerte

Világszerte évente akár 23 millió tonna műanyaghulladék kerül óceánokba, tavakba, folyókba és patakokba – magyarázza a WWF környezetvédelmi szervezet. Ez percenként csaknem két teherautó rakománynak felel meg. Az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése (UNEA) ezért ellenintézkedéseket kíván tenni. 2024 végére az államok képviselői globális, jogilag kötelező erejű megállapodást kívánnak kötni a műanyagszennyezés ellen. Ingemar Bühler, a Plastics Europe Deutschland (PED) ügyvezető igazgatója úgy látja, hogy ez jó úton halad: „Az állásfoglalás a műanyagok jobb kezelését szolgáló megoldásokra összpontosít. Végül is a műanyag fontos erőforrás, amelyet hatékonyan kell kezelni egy zárt hurkú rendszerben.”

A körforgásos gazdaság egyik kulcsfontosságú célja az újrahasznosítás, amely során a hulladékból vagy a haszontalannak tűnő anyagokból új termékekké alakítanak át nyersanyagok megtakarítása érdekében. Ennek megvalósítására különböző megközelítések léteznek. „Ezt úgy értjük, hogy újrahasznosított anyagokat használnak fel, amelyek a következő életükben nagyobb értékű felhasználásra is alkalmazhatók. Az újrahasznosított anyagok újrafeldolgozott, meghatározott forrásból származó újrahasznosított anyagok” – magyarázza Alexander-Christian Root, a Prezero, a Lidlt és a Kauflandot is magába foglaló Schwarz csoport környezetvédelmi szolgáltatója, a Prezero csomagoláskezelési vezetője.

Az újrahasznosítás komoly tervezési kihívás is: esztétikai minőség nélkül nem lesz sikeres

A helytelenül kiselejtezett anyagok aránya mellett eddig a típustisztaság hiánya bizonyult a körforgásos gazdaság akadályának.

„A kompozit anyagok óriási kihívást jelentenek. Például eltávolítani a ragasztóval ragasztott címkét egy műanyag palackról, vagy leválasztani a fóliákat az ételtálcákról” – számol be Dr. Ron Brinitzer, a Kunststoffland NRW műanyagipari egyesület ügyvezető igazgatója.

A különböző műanyagok eltérő kémiai és anyagi tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha ezeket nem lehet megfelelően szétválasztani, akkor az eredmény egy gyengébb, használhatatlan tulajdonságú kevert anyag, amelyből már nem lehet funkcionálisan azonosat gyártani. Ez történik például akkor, ha több réteg műanyagot ragasztanak össze vékony filmként a csomagolásban. Éppen ezért a dizájn fontos szerepet játszik – mondja Brinitzer:

„A csomagolás megtervezésekor is figyelembe kell venni az újrahasznosítás követelményeit, például az anyagkeverék, vagy akár a színek és ragasztók tekintetében.”

Az élelmiszer-csomagolások esetében az újrahasznosítás a további jó minőségű felhasználás érdekében a főként műanyag alapú záróbevonatok miatt, amelyek a zöldségek vagy húsok frissen tartásához szükségesek. Ezeknek ugyanakkor meg kell akadályozniuk a szennyeződések kiszivárgását a csomagolásból. Ezt a helyzetet kívánja orvosolni a Fraunhofer Process Engineering and Packaging Institute (IVV) Preserve projektje, amelyben a Südpack Verpackungen, a Danone, a Ferrero és a Beiersdorf is részt vesz. A partnerek olyan bio alapú záróbevonatokon dolgoznak, amelyek az anyagoktól elkülönítve újrahasznosíthatók. Ahol lehetséges, az így nyert újrahasznosított anyagokat egy vagy több gyártási ciklusban tovább kell feldolgozni, például rugalmas vagy fröccsöntött kozmetikai csomagolásként vagy rostanyagként.

A modern technológia a nyersanyagok hulladékba kerülésében és további újrahasznosításában is segíthet: januárban a bajor Eittingben a Prezero üzembe helyezett egy 40 millió eurós, teljesen automatizált válogatórendszert könnyű csomagolásokhoz, például joghurtos edényekhez. Az anyagot 18 különböző frakcióra osztják: műanyagok, például polipropilén, polietilén-tereftalát (PET) vagy polisztirol. Az üzem színek szerint is válogat, és a mesterséges intelligenciának köszönhetően túllép minden válogatási kvótát, amelyet a törvényhozók a 2019-ben életbe léptetett csomagolási törvény részeként írnak elő.

A jövő egyértelműen az okos csomagolóanyagoké

A downcycling-től eltérően az upcyclingnak az anyagfeljavítás a célja. Root szerint nincs átfogó válasz arra, hogy mi értékesebb: „Kérdezzük magunkat, hogy mi lesz az alkalmazás. És meddig használható a termék?” Hozzáteszi, hogy ez azt is figyelembe veszi, hogy egy élelmiszer-csomagolás önmagában magasabb értéket képvisel-e a kozmetikai vagy testápolási termékekhez képest, vagy az újrafelhasználható csomagolás jobban teljesít-e, mint az eldobható. Ezekre a kérdésekre a válasz könnyebbé válik, ha egy olyan nyersanyaggyártó cég, mint a Golden Compound, részben lecseréli a ruhaakasztókban vagy kávékapszulákban használt hagyományos műanyagokat napraforgómagból készült héjakra, amelyek nagy mennyiségben keletkeznek hulladékként az élelmiszeriparban.

Hulladékhegyek helyett friss talaj

A hamburgi székhelyű Bio-Lutions startup egy lépéssel tovább megy: szabadalmaztatott eljárással alakítja át a mezőgazdasági maradványokat önkötő ultrafinom és stabil rostokká, amelyekből aztán különféle tárolóedényekké formálható, mint például élelmiszerek csomagolása, eldobható evőeszközök vagy kávéscsészék fedelei.

„Az eljárás során sokféle mezőgazdasági maradékot használunk fel, amelyeket tisztán mechanikusan dolgozunk fel anélkül, hogy a cellulózt el kellene különíteni. Ehelyett a teljes természetes szálat használjuk, ami sokkal hatékonyabb. Használat után a termékek könnyen komposztálhatók” – magyarázza Eduardo Gordillo alapító és vezérigazgató. A Bio-Lutions a schwedti székhelyű Zelfo Technology GmbH-val együttműködve fejlesztette ki az új technológiát.

Forrás: Packaging 360