Hő a mélyből: kiaknázatlan kincs a magyar geotermia

Szerző: Trademagazin Dátum: 2025. 05. 06. 10:56

Bár Magyarország kiváló geotermikus adottságokkal rendelkezik, a termálhő jelenleg csak a hazai hőenergia-termelés 6%-át teszi ki. A Jedlik Ányos Energetikai Program új támogatásaival most lehetőség nyílna az áttörésre: közepes hőmérsékletű elfolyó termálvizek fűtési célú hasznosítása – speciális hőszivattyús rendszerek révén – akár évi több tízmilliós megtakarítást is jelenthet az önkormányzatoknak, miközben csökkentené az orosz gázfüggőséget is – írja a Telex.

Miért nem használjuk ki?

Magyarország alatt forróbb a föld, mint máshol – egyes térségekben, például Battonya környékén, 100 méterenként akár 6–7 °C-kal is nő a hőmérséklet. Ennek ellenére a meglévő közel 1000 geotermikus kút túlnyomó többsége mégsem tér vissza a természethez: a használt termálvizet legtöbbször egyszerűen kiengedik tavakba, patakokba.

Pedig a 30–50 °C-os elfolyó víz jelentős hőenergiát rejt – modern hőszivattyús technológiával ezt a hőmérsékletet 50–60 °C-ra lehet emelni, ami például padlófűtéshez vagy korszerű távhőrendszerekhez is elegendő. A visszasajtolás ráadásul – környezetvédelmi okokból – hamarosan kötelező lesz.

Nagyatád példája: megtérülő beruházás, kisebb ökológiai lábnyom

A Somogy megyei Nagyatádon már működik ilyen rendszer: a helyi fürdő elfolyó vizét egy víz-víz hőszivattyúval hűtik le 15 °C-ra, miközben az épületek fűtővizét 50–60 °C-ra melegítik. Az önkormányzati projekt 300–400 millió forintba került, viszont évente 40–50 millió forint megtakarítást hoz.

Hasonló fejlesztéseket terveznek többek között Mohácson, Kecskeméten, Marcaliban, Szentgotthárdon és Szigetváron is. Mindenhol működő termálfürdők elfolyó vize szolgálna hőforrásként – vagyis a rendszer nem igényel új kutakat, csupán hatékonyabb hasznosítást.

Technológiai háttér: mikor és hol éri meg?

A geotermikus hőszivattyúk hatékonyságát a COP-érték (coefficient of performance) mutatja: egy korszerű rendszer akár 1 kWh villamos energiából 6 kWh hőenergiát is képes előállítani. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen megoldás nemcsak fenntartható, de gazdaságilag is versenyképes lehet – különösen, ha figyelembe vesszük a földgázimport árát és bizonytalanságát.

Fontos azonban, hogy legyen megfelelő vízhozamú, 30–50 °C-os termálvíz, és olyan fogyasztói oldal, ahol alacsonyabb hőmérsékletű vízzel is lehet fűteni (pl. padlófűtéses rendszerek, önkormányzati intézmények, társasházak, mezőgazdasági létesítmények).

Állami támogatás is kell hozzá

A Jedlik Ányos Energetikai Program keretében már most elérhetők források:

20 milliárd forint jut a megújuló hőforrások, például termálvíz hasznosítására,
51 milliárd forint pedig a távhőtermelés megújuló alapú átalakítására fordítható.

A probléma inkább a kivitelezés tervezési oldalán van: a projektek bonyolultak, geológiai, gépészeti és villamosmérnöki koordinációt igényelnek – de a technológia rendelkezésre áll, és magyar cégek is kínálnak megfelelő berendezéseket (pl. Geowatt Kft.).

Politikai realitások: a mesterséges árak torzító hatása

A megtérülés kiszámítását torzítja a magyar energiaár-rendszer. A mesterségesen alacsonyan tartott rezsiárak és távhődíjak jelenleg csak támogatással teszik versenyképessé a geotermikus rendszereket. Ugyanakkor az állam számára is jobban megérné hosszú távon az ilyen beruházások támogatása, mint a gázárak közvetett finanszírozása.

Ráadásul az elfolyó víz hűtése nemcsak költségmegtakarítás, hanem jelentős környezeti előny is: kevésbé melegszik a befogadó patak vagy tó, javul a vízi ökoszisztémák állapota.

Elfolyó meleg víz – elszalasztott lehetőség?

Magyarországon ma még 1 főre kevesebb mint 1 geotermikus hőszivattyú jut – míg Svédországban ez az arány 30-szoros. A technológia nem új, az energia adott, a célcsoport is világos. Ahogy Márton György, a Logframe Tanácsadó Iroda ügyvezetője fogalmazott: ha már ott a hő, „kár lenne veszni hagyni”.