Hiába a vakcina és korábbi betegség, időzített bomba szinte minden állat

Változó ellenállóképesség, súlyosabb következmények

Csivincsik Ágnes arra is felhívta a figyelmet, hogy a mai szarvasmarhafajták jóval sérülékenyebbek, mint a korábbi évtizedekben tartott állatok. Az 1973-as járvány idején a gazdaságok többsége még az ellenállóbb magyar tarkára alapozott, mára azonban a magasabb tejhozamra nemesített holstein-fríz vált uralkodóvá, amely jóval fogékonyabb a betegségekre. „Ma már nem lehet jelentős tej- és húshozamot biztosítani azokkal a fajtákkal, mint a hetvenes években” – emlékeztetett.

A hasított körmű állatok különféleképpen reagálnak a vírusra: a szürkemarhák például jóval ellenállóbbak, míg az újszülöttek különösen érzékenyek. A betegség hatására napokon keresztül képtelenek enni, és előfordulhat, hogy a patájuk annyira megsérül, hogy kilép a szarutokból – ami rendkívül fájdalmas, de önmagában nem feltétlenül halálos.

A járvány igazi ára: gazdasági kár

A betegséget kísérni lehet, gyógyítani nem – hangsúlyozta a szakértő. Ezért a megfertőződött állatállományt azonnal le kell ölni, még akkor is, ha néhány egyed képes lenne átvészelni a vírust. Az elhullásoknál sokkal súlyosabb problémát jelent a termelési kiesés, a selejtezés és a korlátozások miatt bekövetkező gazdasági visszaesés.

„Az a szarvasmarha, amely meggyógyul, még egy darabig időzített bomba lehet” – figyelmeztetett Csivincsik, aki 2001-ben személyesen is részt vett az angliai SZKF-járvány elfojtásában. Azokban az esetekben is, amikor a vírus már elcsitult, a látens fertőzöttség fenntarthatja a járványveszélyt, különösen a nemzetközi kereskedelem és az élőállat-mozgatás világában.

Miért nem elég a vakcina?

Bár egyes endémiás régiókban – például Délkelet-Ázsiában vagy Afrikában – rendszeresen oltanak a vírus ellen, Európában és különösen az Európai Unióban a járványmentesség kulcsa az állatok teljes felszámolása, amennyiben felüti fejét a fertőzés. A vakcinázás itt csak időnyerésre szolgál: általában a góc körül végzik el gyűrűszerűen, hogy lelassítsák a vírus terjedését, és több idő jusson az állományok felszámolására.

A vakcinázott állatokat végül ugyancsak el kell pusztítani. Ezért félrevezető és kockázatos a laikus vélekedés, amely az összes állat beoltását javasolja – figyelmeztetett Csivincsik Ágnes.

Nincs kivétel: minden fertőzött állományt meg kell semmisíteni

A jelenlegi uniós és magyar szabályozás is egyértelmű: ha akár egyetlen állatnál is megállapítják a száj- és körömfájást, az egész állományt le kell ölni. Ez a szigorú szabályozás biztosítja, hogy a betegség ne váljon endémiássá Európában. A szakértő hangsúlyozta: az állománymentesség nemcsak egészségügyi, hanem komoly gazdasági és piaci követelmény is.

A tanulság: csak a nullához közelítve lehet győzni

„Csak akkor érhetjük el a teljes mentességet, ha már nem lesz egyetlenegy beteg vagy vakcinázott állat sem az országban” – foglalta össze a lényeget a MATE tudományos főmunkatársa. Ez a cél nemcsak állategészségügyi szempontból kulcsfontosságú, hanem a magyar mezőgazdaság, a nemzetközi exportlehetőségek és az élelmiszerbiztonság hosszú távú védelme miatt is elengedhetetlen. Az SZKF elleni küzdelem tehát nemcsak az állatorvosok, hanem az egész agrárágazat közös felelőssége.