Március 15. Magyarországon a korábbi rendtől való eltérés napja, így a kormány nem találhatott volna jobb napot a „Szabad vasárnap” törvény bevezetésére. A hazai kiskereskedelemben új korszak kezdődik, az eddig hét nap alatt realizált forgalmat 6 nap alatt kell(ene) elérni. De kinek jó ez?

Talán a családoknak, hiszen „…megválaszthatják, mivel foglalkoznak vasárnap” (Harrach Péter, KDNP). Persze kérdés, ha a családok vásárlással szeretnének foglalkozni, hiszen a többi napon dolgoznak, akkor mi a megoldás, de ebbe nem is mennék bele. Vasárnap egy dologgal kevesebb közül lehet majd választani, több idő marad kirándulásra, sportolásra, pihenésre. Ezt nyilván többen ki is fogják használni, főleg azok közül, akik nem esnek bele abba az alsó hangon 15-20 ezer dolgozóba, akiknek a törvény bevezetése miatt szűnik meg a munkahelye… A fogyasztói kényelem részleges elvesztése mellett ez az egyetlen nyilvánvalóan káros következmény.

Első ránézésre a kiskereskedők költségei szempontjából akár pozitív is lehet a hatás: kevesebb nap, kevesebb műszak, alacsonyabb kiadás. Ez megtakarítást jelenthet és talán az FMCG-szektorban a fogyasztás sem csökken, hiszen enni kell. A fogyasztók majd alkalmazkodnak, talán egy-két hónap után kialakul egy új egyensúly, és ugyanazt (v)esszük meg, mint korábban, csak 6 alatt…

Hatástanulmány hiányában mindenki találgat: lesz-e forgalomcsökkenés? Kevés a példa, amely alapján véleményt lehet mondani. Ausztriában vasárnap kevés üzlet van nyitva, de ott nem is volt. Horvátországot idézik az ellenzők, ott bevezettek hasonlót, aztán eltörölték, igaz, ott a válság miatti általános fogyasztáscsökkenés egybeesett az intézkedéssel.

Pár hónap múlva meglátjuk. Addig a fogyasztó megtanul előre gondolkodni, és megveszi a vasárnapi túrázáshoz a szendvicsalapanyagot már szombaton.