Helyi szinten dől el, mit kezdünk az élelmiszer-hulladékból kinyerhető energiával

Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint 1,6 milliárd tonna élelmiszer vész el és vész kárba világszerte évente, ami súlyos környezeti és társadalmi-gazdasági károkat okoz. Az élelmiszer-hulladék rossz kezelése a természeti erőforrások, az emberi egészség, a folyók és a tengerek szennyezését és élelmiszerhiányt okoz, ezen felül a hulladéklerakókból származó metánkibocsátás hatalmas környezeti károkért felelős, nem beszélve arról az elszalasztott lehetőségről, amellyel a hulladékokat értékes energiává alakíthatnánk.

Az élelmiszer-hulladék fenntartható módon történő kezelése akár 518 millió tonnával is csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, ami egyenértékű azzal, mintha az összes autót kivonnánk a forgalomból az Európai Unió útjairól.

2015-ben az ENSZ Fenntartható Fogyasztásról szóló Fejlesztési Célok (SDG-k) keretében az ENSZ minden tagországa elkötelezte magát az éhezés felszámolása, a tiszta vízhez és a higiéniához való hozzáférés biztosítása, a városok fenntarthatóvá tétele mellett. Az élelmiszer-hulladék fenntartható kezelése nélkül ezek a kötelezettségvállalások nem teljesíthetők – ezért egyértelmű, hogy ezen a téren is lépéseket kell tenni. A folyamatos globális urbanizáció eredményeként 2050-re az emberiség több mint 70%-a városokban fog élni, így különösen nagy szükség van a városok élelmiszerhulladék-kezelésének javítására.

Az ENSZ Fenntartható Fogyasztásról szóló Fejlesztési Célok egyike az egy főre jutó élelmiszer-hulladék keletkezésének 50%-kal történő csökkentése 2030-ra a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén

Az élelmiszer-pazarlás komplex probléma

Az élelmiszer-pazarlás fenntartható kezelésének első lépése, hogy megértsük a hulladékok különböző típusainak környezeti hatásait és felmérjük a keletkező hulladékok mennyiségét. Élelmiszer-hulladéknak nevezünk minden, az ellátási láncból visszanyerés céljából (például anaerob lebontás vagy komposztálással) vagy ártalmatlanítással (pl. hulladéklerakóba történő ártalmatlanítás) eltávolított élelmiszert, valamint az élelmiszer ehetetlen részeit.

A FAO becslése szerint az élelmiszer-hulladék globális költsége körülbelül 2,6 billió USD: ez az adat az elpazarolt élelmiszerek értékét és a pazarlás hatásainak költségeit is tartalmazza. Ez utóbbiak közül a legfontosabbak: üvegházhatású gázok kibocsátása, vízhiány, a biológiai sokféleség csökkenése, talajerózió, tápanyagveszteség, a terméshozam csökkenése, szélerózió és a növényvédő szereknek való kitettség.

Az élelmiszerek előállításával és fogyasztásával kapcsolatos környezeti károk mérséklésének leghatékonyabb módja, ha minimalizáljuk az élelmiszer-hulladékok keletkezését. Az ENSZ Fenntartható Fogyasztásról szóló Fejlesztési Célok egyike az egy főre jutó élelmiszer-hulladék keletkezésének 50%-kal történő csökkentése 2030-ra a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén.

Ez az intézkedés magában foglalhatja szabályozások vagy önkéntes kezdeményezések bevezetését, amelyek célja, hogy az élelmiszerek újraelosztása oda irányuljon, ahol befolyásolni lehet a vásárlói szokásokat. Az egyes helyszínek és közösségeik különböző, élelmiszer-pazarláshoz vezető jellemzőkkel rendelkeznek, amit figyelembe kell venni, amikor csökkenteni próbáljuk a pazarlás mértékét. Tudatában kell lennünk azonban, hogy az élelmiszer-hulladék egy része elkerülhetetlen. Ezt a maradékot össze lehet gyűjteni, és el lehet szállítani egy megfelelő feldolgozólétesítménybe, újrahasznosítás céljából.

Az élelmiszer-pazarlás kezelésének lehetőségei

A Biogáz Világszövetség által készített ajánlásban több alternatíva is szerepel az élelmiszer-pazarlás környezeti hatásainak csökkentésére vonatkozóan – elsősorban az egyes települések cselekvési terveibe építhető technológiákra alapozva. A szelektíven gyűjtött élelmiszer-hulladék tekintetében mind közül a legerősebb fókusz az anaerob lebontásra irányul.

Az anaerob lebontás az élelmiszer-hulladékok természetes lebontása biogáz előállítása céljából. A biogáz egy keverék, amely elsősorban szén-dioxidból, metánból és vízgőzből áll: a keletkező biogáz felhasználható villamos energia, hő, gáz és üzemanyag előállítására. Nem csak az élelmiszer-hulladékot használhatjuk fel anaerob lebontással, hanem a mezőgazdasági hulladékot, azaz trágyát, de a különböző iszapokat is, azonban csak akkor nyerhető maximális minőségű energia a fermentátumból, ha az egyes hulladékfajtákat – még az élelmiszer-hulladékon belül is differenciáltan – külön-külön dolgozzuk fel.

Anaerob lebontással akár 60%-kal több energiát nyerhetünk ki az élelmiszer-hulladékból, mint más technológiáknál. Egy tonna komposztált fermentátum akár 70% szerves anyagot is tartalmazhat, amelyből 5% lehet az értékes energia: a növénytermesztéshez szükséges nitrogén, foszfor és kálium.

A második leghatékonyabb lehetőség az élelmiszer-hulladékban rejlő energia újrahasznosítására a komposztálás, mely többféle formában is megvalósulhat. A komposztálás típusai közé tartozik a háztáji vagy helyszíni komposztálás, a féregkomposztálás, a levegőztetett szélhordós komposztálás, a levegőztetett statikus komposztálás és az edényben történő komposztálás. Az edényes és szélhordozós komposztálás egyaránt a városi élelmiszer-hulladék kezelésére alkalmas módszerek, az edényes komposztálás Európa-szerte a szerveshulladék-kezelés legnépszerűbb formája.

A Biogáz Világszövetség következő ajánlása a cseppfolyósítás: az élelmiszer-hulladék folyékony szennyvízzé alakítása, mely történhet mechanikai, biológiai és hidrotermikus módon. A cseppfolyósítás hatékonysága erősen kontextusfüggő, akárcsak az állati eredetű hulladék „renderelése”, azaz különböző egyéb árucikkek előállítása céljából való felhasználása. Ez utóbbiak lehetnek például állateledelek, szappanok, robbanóanyagok, kenőanyagok, bioüzemanyagok, textíliák, lakkok stb.

Az élelmiszer-hulladék fenntartható módon történő kezelése akár 518 millió tonnával is csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását

Szakpolitikai ajánlások

A Biogáz Világszövetség elemzése egyértelmű szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg a települések és az önkormányzatok számára az élelmiszer-pazarlás környezeti hatásainak csökkentésére vonatkozóan:

– nagyszabású élelmiszerhulladék-felvilágosító és -megelőzési kampányok szervezése;

– kötelezni a vállalkozásokat az élelmiszer-hulladék elkülönített gyűjtésére;

– biztosítani a háztartások számára az élelmiszer-hulladék elkülönített gyűjtését;

– az élelmiszer-hierarchiának megfelelően előírni az élelmiszer-hulladékok hasznosítását akár állati takarmányként, komposztálással vagy anaerob lebontással történő felhasználás révén.

A szilárdhulladék-gazdálkodás az egyik legfontosabb szolgáltatás, amit minden városi önkormányzatnak biztosítania kell, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szilárd hulladék mennyisége gyorsabban növekszik, mint bármely más környezetszennyező anyag, beleértve a CO2-t. Mivel a világ népessége egyre urbanizáltabbá és gazdagabbá válik, a hulladéktermelés növekedése óriási nyomást gyakorol a helyi önkormányzatokra, elsősorban a gyorsan növekvő városokban, különösen Afrikában, Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Kínában és Indiában. A Biogáz Világszövetség által megfogalmazott ajánlások ugyanakkor a világ minden pontján érvényesek. //