Helyes úton, döccenőkkel

Másfél évtizede működik hazánkban a termékdíjrendszer, mely a klasszikus bírság alapú szabályozással párhuzamosan igyekszik érvényesíteni a gyártói felelősséget. Hogy milyen sikerrel? Elsőre kézenfekvőnek tűnhet összevetni a rendszerünket más EU-tagállamokéval, de ez korántsem ilyen egyszerű.A nemzetközi összehasonlítást megnehezíti, hogy az Európai Unió régi tagállamai a környezetvédelmi célkitűzés elérésére más utat választottak, és a termékdíjhoz hasonló szabályozást nem ismerik – hívja fel a figyelmet Viszkei György, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.

Állandó változásban
– A termékdíjtörvény működésének eddigi 12 évét a folyamatos változtatások jellemezték. 2005-től az úgynevezett kereskedelmi csomagolás fogalmának bevezetése óta a változtatások főleg ezen termékcsoport csomagolásaira vonatkoztak, a rendszer egyéb elemei stabilnak tekinthetők. A legutóbbi jelentős módosulás 2009. január 1-jén következett be, amikor is a kereskedelmi csomagolások termékfajtánként eltérő, eddigi diktált újratöltési arányai helyett valamennyi termékre és csomagolásra egységes díjak kerültek bevezetésre – sorolja a szabályozás mérföldköveit Viszkei György. Véleménye szerint ez a változtatás kiküszöbölt bizonyos korábbi diszkriminatív elemeket, ugyanakkor az érintett cégeknek komoly gazdasági terhet jelent.

Zacskóháború békekötéssel
Az új szabályozás természetesen érzékenyen érintette a csomagolóipart is. Például az, hogy 2009. január 1-től nemcsak a műanyag reklámtáskák, hanem a péksütemények, gyümölcsök stb. csomagolására való műanyag zacskók is darabdíjasak lettek.
– Ezek, a reklámtáskákkal szemben, valóban csomagolási célt szolgálnak, egyes termékek nem is forgalmazhatók ilyen zacskók nélkül. Korábban teljesen természetes volt, hogy e zacskók nem a darab, hanem a tömeg alapú termékdíj hatálya alá tartoznak – mutat rá a problémára Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szaktitkára. Ezeknek a zacskóknak az előállítási költsége 50 fillértől 2 forintig terjed darabonként, vagyis az egységesen 5,30 forintos darabdíj hihetetlenül megterhelte a gyártókat. Nem is véletlen, hogy többségük leállt a termeléssel.
Március közepén sikerült a gyártóknak egy értekezletet összehozni több országgyűlési képviselő részvételével, ahol lehetőség nyílt a törvényhozókat a műanyag zacskók csomagolási célú rendeltetéséről meggyőzni, és ezt követően egy törvénymódosítás révén június elsejével visszaállt a korábbi helyzet.
A piaci szereplők mindegyike úgy látja: a szabályozás még így is rendkívül bonyolult, ezért elengedhetetlen a további egyszerűsítés. Ez várhatóan a kereskedelem szerepének átértékelését, a kis kibocsátókkal kapcsolatos szabályozás egyszerűsítését, a különböző díjelemek összevonását eredményezi majd.

Szankcionálás vagy költségvetési bevétel?
Viszkei György szerint a termékdíjas szabályozás erősen motiválja a kibocsátókat felelősségvállalásra, ami hozzájárult a hulladékgazdálkodási célok eléréséhez. Ennek köszönhető, hogy a Magyar Köztársaság teljesítette 2005-ben a csomagolási irányelvben előírt célokat, valamint 2008-ban az elektromos és elektronikai termékekre kiadott irányelvben meghatározott célkitűzéseket. Létrejött és működik egy mára már kiterjedtnek nevezhető lakossági hulladékgyűjtő hálózat, amely egyre növekvő begyűjtési teljesítményeket tud felmutatni. Igaz, a gazdaság szereplői gyakran illetik kritikával a szabályozást annak bonyolultsága miatt, és kifogásolják, hogy időről-időre előtérbe kerül a költségvetési bevételt növelő szemlélet.
– A környezetvédelmi szabályozás céljául egyértelműen a hulladékoknak lerakótól való eltérítését kell tekinteni, és az eszközrendszert ennek kell alárendelni – figyelmeztet Viszkei György – Ez azt kell jelentse, hogy a termékdíj szankcionáló jellegű szabályozás, ahol ideális esetben a költségvetési bevételek elenyésznek.
Z. D.