Házi ízek

A szocialista agrárkormány egyik utolsó intézkedésével, még a választások előtt, egy olyan rendeletet alkotott, amely a kistermelőknek, a szó szoros értelmében, újabb piacot nyitott. Az új szabály szerint a hagyományosan árusított – főleg zöldség, gyümölcs, tojás – termékek mellett a kistermelők már olyan, saját alapanyagokból előállított, feldolgozott termékeket is forgalomba hozhatnak, mint a lekvár, a sajt vagy a kolbász.

Az árusítási lehetőség 53 civil szervezetnek köszönhető, hiszen javaslataikat is figyelembe vették, és kezdeményezésükre szabták meg a termelők által hetente, illetve évente értékesíthető maximális mennyiségeket. Május közepétől például heti 6, illetve évente legfeljebb 72 sertés, kecske, juh, emu vagy strucc dolgozható fel. Egy család évente akár 5,2 tonna lekvárt is eladhat.

A rendelet alkotói szerint minderre az elmúlt években megváltozott uniós élelmiszer-biztonsági szabályozás adott lehetőséget, s ezek betartását a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ellenőrzi – ez lehet a válasz e termékek élelmiszer-biztonsági kockázatára.

Emlékezetes, hogy közvetlenül az unióba lépésünk előtt, döntően élelmiszer-biztonsági aggályok miatt korlátozták a kis- és őstermelők piaci lehetőségeit.

A szocialista szabály szerinti szomszédos régió alatt a termelő székhely megyéjét és a szomszédos megyéket kellett érteni, de minden kistermelő megjelenhet a fővárosban is. A gazdák mozgását az új kormány ésszerűségi és hatékonyabb ellenőrzési okokra hivatkozva kissé korlátozta, s a most érvényes regula szerint a fővárosban és a telephelyüktől légvonalban értett 40 kilométeres távolságon belül árusíthatnak a fogyasztói piacokon.

A gazdálkodóknak újabb piacot nyitott a kormány a közbeszerzési törvény megváltoztatásával, a kistermelők ősztől közvetlenül is szállíthatják terményeiket a közétkeztetéssel foglalkozóknak . A termelők képviselői szerint e látszatintézkedéseknél többre lenne szükség.

Egyébként a kisebb konyhák és a helyi termelők számára jelentős könnyebbség, hogy a megtermelt terményeket közvetlenül, közbeszerzési eljárás nélkül megvásárolhatják a közétkeztetéssel foglalkozók, így az iskolai, óvodai konyhák. Korábban erre nem volt mód, így a megtermelt termények sokszor több száz kilométert utaztak, mire az asztalra kerültek. Nem beszélve a hosszadalmas, Európában is egyedülállóan túlbonyolított és költséges közbeszerzési eljárásról. Az új szabályok szerint azoknak a kistermelőknek, akiknek a terményére, termékére helyben igényt tartanak, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban regisztráltatni kell magukat. A szakértők szerint ebben az esetben sem kell élelmiszer-biztonsági kockázattól tartani, ugyanis ezekre a termékekre is vonatkoznak a „termőhelytől az asztalig” terjedő nyomon követhetőségi szabályok. Egy egyszerű feltételrendszernek is meg kell felelniük, ennek része a permetezési napló vezetése.

A konyhák ellátásában leginkább érdekelt kertészeti termelők érdekeit képviselő Mártonffy Béla, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint mindenképpen hasznos az új piaci lehetőség, ami segíti a több mint százezer kistermelő család és a 30 ezer árutermelő értékesítési lehetőségét. Az igazgató szerint azonban legalább ilyen fontos lenne, ha egyszerűsítenék a termelők értékesítési szervezetei (tész) által elfogadott programok közbeszerzési eljárásait.

A mezőgazdasági termelők, különösen az állattenyésztők ennél többet várnak, miután a tárca vezetői több fórumon megígérték, helyreállítják az állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyát. Képviselőik úgy vélik, hogy az új szabályozás akkor érhet majd sokat, ha a háztáji kistermelést szervező korábbi téeszek, áfészek nyomába újak lépnek, s ettől visszatérhet az állattartók vállalkozói kedve is.

A kertészeknél zártabb rendszerben működő állattenyésztők szerint az újabb piaci csatornák nyitásával párhuzamosan a feketegazdaság felszámolásához kellene nagy erőkkel hozzákezdeni. A terméktanácsok információi szerint a sertéshús legalább 30 százaléka, a csirkefélék 25–30 százaléka feketevágásból jut a fogyasztókhoz, a pulyka esetében ez az arány 20–25 százalék, míg a vízi szárnyasoknál 10 százalék. Ugyanilyen fontos lenne az is, hogy a húskereskedelmet csak a valódi telephellyel rendelkezőknek engedélyezzék, s a hús mozgatása csak hiteles számla mellett történhessen.