Hallottam már, de… XI. – Mi a bento?

A bento a japánok tradicionális ételhordó doboza, illetve abba összekészített ebédje. Az idei Bocuse d’Or döntőn a kötelező nemzeti jelleget a szigetország csapatának versenymunkájában egy sóból készült bento (is) képviselte.

Egy évezreddel ezelőtt a főtt rizst ugyan még falevelekbe csavarták, nem is sokkal később készült az első téglalap alakú, osztott fadoboz, amelyben a földeken dolgozók magukkal vihették ebédjüket. Magát a bento elnevezést egy XVI. századbéli hadvezértől, Oda Nobunaga-tól származtatják, aki embereit egyénenként kiporciózott adagokkal látta el.

Egy hagyományos bento rizsből (minőségromlást elkerülendő, umeboshi-val, japán barackkal a közepén), húsból, halból vagy tojásból, köretként főtt vagy párolt zöldségből, és desszertként leggyakrabban almából vagy mandarinból áll. Mindez 4:3:2:1 arányban, méghozzá az ételeket jól átsütve, hiszen eredetileg nem azonnali fogyasztásra készítették.
Idővel a fából és bambuszból készülő bentókat sokhelyütt felváltották a maguk idejében exkluzívnak számító alumínium-, később pedig a különféle formájú eldobható, műanyag dobozok. Ám igazi értéknek ma is a kézzel készített, lakkozott fekete bentók számítanak.

A bento az 1980-as évektől kezdve nyerte vissza népszerűségét, a mikrohullámú sütők és a convenience termékek térhódításának is köszönhetően. 2003-ban először a világ repterein, később a városokban is megjelentek a bento büfék, éttermek (bentō-ya), take-away-ek, ahol ilyen kis porciókban kezdték el árulni az ázsiai konyha remekeit. Tőlünk nyugatabbra (és távol-keletebbre) ma már úgy kínálják a sushit és a bentót utcai pultok mögül, mint idehaza a fagylaltot. Ma a nemzetközi vásárlói ízlést kielégítve: megjelentek az “európai típusú” szendvicset tartalmazó bentók is. S ami szakmai szempontból is igen fontos: az eszköz a mai trendnek megfelelő kisadagos koncepciókba is jól illeszkedik.