Hallottam már, de… XII. – Mi a mogyoróvaj?

A mogyoróvaj őrölt, pörkölt földimogyoróból, olykor némi hozzáadott olajjal, klasszikusan sóval készülő krém, melyet főleg szendvicsek, saláták készítéséhez, valamint meleg ételek ízesítéséhez használnak.
A mogyoróvaj az észak-amerikai háztartások háromnegyedében majd’ olyan alapélelmiszernek számít, mint a kenyér vagy a tej. Tészták, húsok, zöldségek elkészítéséhez a vendéglátás is előszeretettel használja. Nem igényel hűtést, kiváló fehérjeforrás, esszenciális vitaminokat és ásványokat (E-vitamin, niacin, foszfor, magnézium), rostot, folsavat tartalmaz.

Minthogy mifelénk nem élnek e termékkel, annyit mindenképpen el kell mondani róla, hogy az olyan nálunk ismert mogyorós-csokoládés krémekhez, mint például a Nutella szinte semmiben nem hasonlít – sokkal inkább úgy kell felfognunk, mint valamiféle különleges ízű vajat. Van sósabb és csak „nyomokban” sózott változata – utóbbit az Ausztrálok előszeretettel lekvárral együtt kenik a kenyérre –, készítik porrá őrölt, de szemcsésre darált mogyoróból is.
Az afrikaiak már a 15. században ízesítettek őrölt mogyoróval, a kínaiak évszázadok óta törnek mogyorót szószaikba (azóta is hatalmas termelői Indiával együtt), s az amerikai polgárháború katonái is mogyorós zabkásán éltek – jóllehet, mindezeket a ma ismert mogyoróvaj őseinek tekinthetjük csak.

1890-ben egy ismeretlen St. Louis-i fizikus állítólag arra biztatta egy élelmiszergyártó cég tulajdonosát, bizonyos George A. Bayle Jr.-t, hogy dobjon piacra őrölt mogyoró krémet. Fehérjét tartalmazó táplálékkiegészítőként azok számára, akik a rossz fogazatukkal nem képesek a húst elrágni. A fizikus kézi húsdarálóján „kikísérletezett” eljárását végül iparosították, s ezzel megkezdődött a termék kereskedelmi árusítása.

Ma Alabama mindössze egy apró körzetében (mintegy 160 kilométeres sugarú körben) termesztik az USA mogyoróvaj-össztermelésének alapanyagául szolgáló mogyoró közel felét.