Ha bizonytalan az élelmiszer-biztonság

A CIES Sanghajban rendezett élelmiszer-kereskedelmi világkonferenciájáról szóló cikkünk harmadik, és egyben befejező része az élelmiszer-biztonságra fokuszál. Kínában ez hálás téma. „Élet-halál kérdése”, fogalmazott egy amerikai előadó. Ugyanazon a konferencián egy másik amerikai kijelentette: nem lenne helyénvaló kizárólag Kínát hibáztatni az élelmiszerek biztonságának problémái miatt.Reggel fél nyolckor kezdődő szekcióülésre hívta az érdeklődőket James Morehouse, az A.T. Kearney tanácsadó cég szenior partnere és kínai kutatásainak vezetője.
A Huangpu folyó partján álló konferenciahotel felé igyekezve a korai időpontban futó és tornászó kínaiak tömegével találkoztam. Minden korosztály kihasználja, hogy a város levegője a napfelkelte óráiban még viszonylag tiszta, nyugodtan lehet nagyokat lélegezni.
Sokan vállalták a korai felkelést, hogy meghallgassák a kínai piacon végzett kutatás eredményét. A cím sokat ígért: „Kína prosperál… Te hogyan részesülsz belőle? – Az élelmiszer-biztonság kritikus szerepe.”

Hűtőlánc gyerekcipőben
– Mivel a kínai fogyasztók 95 százaléka számára fontos az élelmiszerek biztonsága, egyre többen bíznak a modern bolttípusokban, és hajlandók prémium árat fizetni – hangsúlyozta James Morehouse.
Rámutatott azonban, hogy a megbízhatóság nem csupán elhatározás kérdése:
– A biztonsági folyamat megtörik, mert gyerekcipőben jár a hűtőlánc. Nincs törvényi szabályozás, amely az élelmiszerek biztonságának fenntartását szolgálná. A gyakorlat kifogásolható, az ellenőrzés pedig hiányos. A hatóságok egyrészt bíznak a piaci szereplőkben, másrészt a kontrollnál arra hagyatkoznak, hogy megnézik az árut.
Az USA-ban a lakosság középosztá­lyának egy tagjára jelenleg nyolcszor akkor hűtött raktári kapacitás jut, mint Kínában. Igaz, tíz év múlva a kínai kapacitás várhatóan a mostani húszszorosára növekszik.
Ma a középosztályhoz tartozó 10 ezer amerikaira kilenc, hűtőtérrel rendelkező kamion jut, kínaira viszont csak kettő. Itt az A.T. Kearney előrejelzése szerint tíz év múlva tizenkétszer ennyi hűthető kamion lesz Kínában, mint idén.
A szállítások elaprózottságát jellemzi, hogy 250 millió gazdálkodó áruját juttatják el a kereskedelembe. Ám a szállítással foglalkozó 4 millió cég zöme egyetlen teherautót üzemeltet, általában hűtés nélkül.
– Óriási piac nyílik meg itt az infra­struktúra fejlesztése számára – hívta fel a figyelmet az előadó.

Kockázatos utcai árusok
Kereskedelmi szempontból a biztonsági kockázat sebezhetővé teszi mind a boltláncokat, mind a gyártók márkáit, amelyek súlyos pozícióvesztést szenvedhetnek el.
Mit tesz ön, ha tudomására jut valamely élelmiszerrel kapcsolatos biztonsági zavar? – tették fel a kérdést kínai fogyasztóknak. A válaszadók jó egyharmada abbahagyja a termék vásárlását. További egyharmad csak az adott márka vásárlását szünteti meg. Egyötöd jelenti az esetet valamely hatóságnak. Nyolc százalék pedig nem csinál semmit.
További izgalmas szempont az egészségügyi megközelítés. Mister Morehouse szerint Kínában a betegségek két leggyakoribb forrása az étel és a levegő. Egyik a gyomrot, másik a légzőszerveket támadja. Ismerőseinek a többsége pedig elmondta neki, hogy havonta egyszer-kétszer fáj a gyomruk.
Az A.T. Kearney megkérdezte a fogyasztókat, legutóbb milyen élelmiszertől kaptak mérgezést? A válaszok a gyakoriság sorrendjében: Beszerzés utcai árustól. Romlott tengeri gyümölcstől vagy haltól. Hámozatlanul fogyasztott őszibaracktól.
S a negyedik típusú válasz: Mivel nagy szupermarketekben szerzem be az élelmiszert, ritkán kapok ételmérgezést.
Megoldást az amerikai előadó az élelmiszergyártóktól vár: lépjenek fel közösen a helyzet javítása érdekében. Első helyen az ipar és a kormányzat közötti megállapodást szorgalmazza a szabályozásról, konkrétan a biztonsági sztenderdekről. Fontosnak tartja, hogy minden piaci szereplőt kötelezzenek az előírások betartására. Idetartozik az országos ellátási lánc magas színvonalú kialakítása, külső szolgáltatók közreműködésével.
Ugyanakkor az infrastrukturális beruházásokat célszerű vonzóvá tenni magánbefektetők számára, mintegy 100 milliárd USA-dollár értékben.

Mindenki jól járna a javulással
James Morehouse mindjárt kiszámolta a változások várható hasznát is. 33 milliárd dollárt hozna a biztonságos élelmiszerekkel elért prémium ár. Kevesebb lesz a megromló, elfogyaszthatatlan élelmiszer, ami további 65 milliárd dollár pluszt jelent. Az országos ellátási láncnak köszönhetően mintegy 60 milliárd dollárral csökkennének a disztribúció költségei.
Ráadásul mindenki számára hasznosak lennének a változások: a fogyasztók, a kormány, a kereskedők és a gyártók is nyertesek lennének.
Globálisan tekintette át a témát Jeffrey M. Ettinger, az amerikai Hormel Foods elnök-vezérigazgatója. Helytelenítené, ha bárki csak Kínát okolná az élelmiszer-biztonság problémái miatt:
– Saját házunk táján történt ugyanis például a mogyoróvajjal, illetve a mérgezett csokoládéval kapcsolatos botrány.
A kínai helyzet javítása érdekében egyrészt üzent a kínai kormánynak, hogy tegyen lépéseket az üzleti világ és a fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében. Saját vállalata kínai gyárában mindenesetre innovatív technológiai beruházásokkal gondoskodik termékei biztonságáról.
Előadása után Jeffrey M. Ettinger pódiumbeszélgetést folytatott Hu Xiao Song professzorral, aki egy nagy kínai agráregyetemet képviselt. Népszerű ember, mert hetenként szerepel a tévében népszerű tudományos előadásokkal. Elismerte országában az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos problémákat, de jelentőségüket szerinte a külföld és a sajtó eltúlozza:
– A kínai fogyasztók általában éretten viszonyulnak a biztonsághoz. Amikor azonban a média hiszterizálja a témát, akkor félni kezdenek. S mivel a kínai emberek csak az elmúlt tíz évben jutnak elegendő ennivalóhoz, az élelmiszer-biztonságra kevésbé figyelnek oda, mint a nyugatiak.
Bajai Ernő