Gúzsba kötött mixerek

Gulyás Csaba, a Bartrender Magazin alapító-főszerkesztője úgy látja, ma is ugyanazok a koktélok a legnépszerűbbek, amelyek tíz-tizenöt évvel ezelőtt betörtek a bárokba, éttermekbe: a Cuba Libre, a Mojito, Long Island Ice Tea vagy Piña Colada. Az igazi szofisztikált koktélfogyasztók azonban már egy-egy érdekesebb, merészebb kreációt is kérnek, például egy Mai-Tai-t vagy egy klasszikus Martinit, Sour-t. Az igazi problémát mégis abban látja, hogy a bárok – ne értsük félre, nem a mixerek, bartenderek, hanem maguk a bárok – nem elég kreatívak. Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne elég csillogás és alapanyag, hanem azt, hogy nem engedik kibontakozni a barmeneket, mixereket, akiket főleg standolási, elszámolási és bevételképzési gyakorlataikkal kötnek gúzsba.
– Ezért ne is nagyon várjuk, hogy a londoni „koktél­élet” Magyarországon is meghonosodik – jelzi Gulyás Csaba.
A szigetországban elképesztő gyümölcsöket és zöldségeket, izgalmas fűszereket és házi kivonatokat használnak – és ezzel egyedülállóvá teszik.
Akkor sem – hangsúlyozza a szakember –, ha ma van néhány olyan bár a fővárosban, amely azért kint is megállná a helyét. Budapestet azonban messze megelőzi Bécs, elhagyta Prága és meglepetésre, úgy tűnik, elhagyja Pozsony is, ami azt jelenti, hogy nem állunk túl jó helyen a koktélviláglistán. Ez is azt mutatja, lenne hová fejlődni, annak ellenére, hogy sok alapanyag itthon csak nehezen hozzáférhető, mert a nagy cégek elsősorban olyan termékeket forgalmaznak, amelyek óriási mennyiségben fogynak, és azonnal tekintélyes árbevételt hoznak. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy szűk a piac, a koktélok drágák, csak kevesen engedhetik meg maguknak rendszeres fogyasztásukat. Az előrelépést mégis az mutatja, hogy ma már gyakorlatilag minden „gasztropont” kínál koktélokat – csak éppen nem mindig kifogástalan minőségben.