Gordon Ramsay interjúja a Playboyban, II. rész

Tavaly októberben a Playboy interjút készített a világ médiájában talán legtöbbet szereplő séffel, a sokak számára őrültnek tűnő stílusú Gordon Ramsey-vel. A hejszakácsok.hu magyarul is megjelentette az interjút – jöjjön a II. rész! [Az első rész itt olvasható]

Szereted a Ferrarikat?
Szeretem a Ferrarikat, Lamborghiniket, Maseratikat. Szeretem a precizitást és a sebességet. De ezekkel könnyen bajba is keveredhetsz. Épp a vadonatúj Maserati Gran Turismo-mat vezettem, és véletlenül az út rossz oldalán haladtam. Azt hittem, Angliában vagyok! A Los Angeles-i rendőrség hirtelen ott termett a hátsómban és rám villogtak. Kiszálltam az autóból, a rendőrök meg teljesen megőrültek, elővették a fegyverüket és azt ordibálták: „Szálljon vissza a kocsiba!” Éjjel fél egy volt, én meg otthon hagytam z irataimat. Azt hitték, loptam azt a rohadt Maseratit. Épp akkor egy pizzériából egy csapat lány jött kifelé és odakiáltották: „Hé, Ramsay séf, szeretünk!”. Erre a rendőrök: „Maga kicsoda?” Mondom: „Ramsay séf.” Erre elengedtek.

Rosszabb volt a helyzet idén Costa Ricán!
Igen, az elég meredek volt. Épp egy dokumentumfilmet forgattunk az illegális cápauszony-kereskedelemről. Semmihez sem hasonlítható a cápauszony íze, Ázsiában ez a hatalom és gazdagság jelképe, ezért fogyasztják leveként. Egy többmilliárd dolláros üzlet, ami a puszta arroganciára épül. A halkereskedőknek felfegyverzett hadseregük van, akik erődítményszerű tornyokból őrjáratoznak. Épp próbáltunk volna egy ilyenbe bejutni, amikor összefutottunk egy őrrel. Az operatőrünk leesett, ők pedig benzint öntöttek a hajamra meg a nyakamra és megpróbáltak felgyújtani. Egyetlen ostoba séf egy dokumentarista csapattal soha nem fogja megállítani azokat a s…fejeket, akik tizedelik a halállományt, de gondoltam, mi a fenéért ne próbálhatnám meg? Ez olyan, mint a drog, vagy bármi más. De ha én nem állok oda, akkor ki fog?

Anthony Bourdain írta, hogy a séfek gyakran és elég komolyan használnak drogokat. Mi a véleményed a drogokról?
Eddigi életem során soha nem nyúltam drogokhoz. Végignéztem, hogy issza magát ájulásig az apám, hogyan lesz belőle alkoholista, aztán végignéztem a bátyám hogyan válik heroinfüggővé, én viszont mindig menekültem az ilyesmitől. Egyszer elvesztettem egy séfet a kokain miatt. Aztán volt egy másik, a tavalyi Ramsay, a konyha ördöge műsorban, aki leugrott egy hídról. Mindenki máshogy kezeli a stresszt az életében. Igazságtalan dolog általánosítani vagy másokat kritizálni. Hogy a séfeknek szükségük van-e kokainra ahhoz, hogy kezelni tudják a rájuk nehezedő nyomást? Távolról sem. Ez nem rock and roll. Ez csak főzés, a fenébe is.

Azt mondják, rossz vacsoravendég vagy!
Utálom a vacsorameghívásokat. Ki nem állhatom őket. Legtöbbször megpróbálok nem elmenni – főleg azért, mert képtelen vagyok ott ülni, és úgy tenni, mintha minden ízletes lenne, amikor nem az. Az ételek általában rosszak. Nagyon nehéz diplomatikusnak maradnom.

Ki tudnál emelni egyetlen dolgot, amitől bárki jobb szakáccsá válhat?
Kóstolja meg az ételeket bekötött szemmel. Én liberálisan tanítom a séfjeimet. Ritkán ülnek le és eszik meg azt, amit főznek, így szeretem bekötött szemmel kóstoltatni őket. Csodálatos. Nagyon intim kapcsolatba kerülnek az étellel. Minden érzékük felpörög, megindul a nyáltermelésük és izgalomba jönnek. Ilyenkor összetalálkozik az emberben a kísértés és az elvárás. Csináld egy hónapon keresztül, hogy amikor leülsz enni, bekötöd a szemed, meglátod, a szád, a nyelved, az érzékeid sokkal jobban összefonódnak majd az ízekkel. A tányér megnyílik az élvezetek előtt.

A jellemzés elég erotikusra sikeredett…
A főzés tulajdonképpen olyan, mint a szex. Ha maximalizálni akarod az élményt, akkor önzőnek kell lenned. A valaha volt legnagyobb önző köcsögnek kell lenned, hogy séfkabátot vehess magadra. Én önző vagyok a nagyszerű ízek és az élmény tökéletesítése terén, és úgy gondolom, pont ez tesz engem ilyen rohadt jó séffé. Van valami igazán szexi a magabiztosságban, és a séfség legnagyobb részét rohadtul ez teszi ki. Magabiztosság, ugyanakkor finomság, kontroll, tudatosság, hév, előadás, vizuális hatás, éhség, elégedettség. A főzés teljesen olyan, mint a szex.

Miért használod annyit a „rohadt” szót?
– Mert ez egy szép szó. Amikor valakinek azt mondom, b…a meg, valójában arra gondolok, „kifelé vagy tűnjön el”. Egyenesen a tárgyra térek. Amúgy, ne viccelj már, hiszen mindenki használ ilyen szavakat! Még a királynő is, az isten szerelmére. Az embereknek nem kellene ennyire prűdnek lenni.

A hajadnak nem kellene egy kicsit jobban tükröznie a korodat?
Őszülök, így hajfestéket használok, ez az egyetlen engedményem a hiúság terén. De megint hozhatok egy jó példát: ránézek Rod Stewartra, a rohadt 66 évével, aki úgy gitározik, mintha nem lenne holnap, gyerekeket gyárt és képzeld, ő is festi a haját. Én miért ne tehetném? Nem érzem úgy, hogy el lennék kényeztetve, de foglalkozom magammal és a kinézetemmel. Hogy szedem-e a szemöldököm? Nem. Járok manikűröshöz? Nem. Befekszem a szoláriumba? Nem. A hajam az a pont, ahol meghúztam a határt.

Majdnem profi focista lett belőled fiatal korodban. Szeretnéd, ha az életed másképp alakult volna?
Ez nagyon régen történt, amikor 17 éves voltam. Szerettem a focit és jó voltam benne. De még ha azt az utat választom is, mostanra már rég visszavonultam volna. Gondolom, esetleg futballedző lehetnék. Nagyszerű tanár vagyok és szeretek tanítani. De boldog vagyok, hogy megsérültem és inkább a főzéssel kezdtem el foglalkozni. Baleset volt, de az egyik legjobb, ami megtörtént velem az életem során.

Bántana téged, ha úgy emlékeznének rád, mint üvöltöző médiaséfre?
– Hogy őszinte legyek, nem gondolok ilyesmire. Ugyanaz a fickó vagyok, aki mindig is voltam és leszek. Nem vagyok más, mint amilyen tíz éve voltam. Ugyanazok az értékek irányadók számomra. Szerencsés vagyok, hogy minden, amit csináltam, egy dolog körül forgott, az pedig az étel volt. Ha úgy fognak rám emlékezni, mint valakire, aki azt csinálhatta, amit szeretett, akkor a pokolba is, elfogadom.