Gordon Ramsey interjúja a Playboyban, I. rész

Tavaly októberben a Playboy interjút készített a világ médiájában talán legtöbbet szereplő séffel, a sokak számára őrültnek tűnő stílusú Gordon Ramsey-vel. A hejszakácsok.hu magyarul is megjelentette az interjút – a beszélgetés első felét tesszük most közzé.

Playboy: Ne vedd a szívedre, de te tényleg ekkora s…fej vagy, vagy csak megjátszod magad a tévében?
Ramsay: Nézd, én egy elég szenvedélyes pasas vagyok, ami számos félreérthető helyzetet szül. Egy profi konyhában óriási feszültség van. Nem asztrofizikáról van szó, de rohadtul érteni kell egy konyha fenntartásához. Nem mondom, hogy nem lehet értelmes módon rendet tartani. A Pokol Konyhájához hasonló műsor elkészítéséhez 110 órát veszünk fel, amiből a nézők 42 percet látnak. Nem szólhat minden arról, hogy bejön a vidám séf, Gordon, és bemutatja, hogyan kell öntetet készíteni egy salátához.
Én vagyok a világ legboldogabb séfje, amikor a dolgok jól alakulnak. De amikor az én nevem meg lóg ott az ajtón, és valaki elcsesz valamit, aminek ráadásul a tévénézők is a szemtanúi, akkor nincs az az isten, hogy sz…t küldjek ki a vendégnek. A versenyzőknek sem kellene másképp tenniük.

De biztosan az a legjobb megoldás, hogy „rohadt szamárnak” nevezz valakit, csak azért, mert túlfőzte az articsókát?
– Rossz embert kérdezel. Ez egy szakmai nyelvezet és ez az én stílusom a konyhában. Vajon ha a feleségem túlfőzi az articsókát vagy odaégeti a pizzát, akkor odafordulok hozzá, és hülye libának nevezem? Persze, hogy nem. De amikor ott állok a Mesterszakács vagy a Pokol konyhája studiójában, negyedmillió dolláros jutalom a tét, egy bunkó meg odajön, túlfőzi az articsókát, de azért konyhafőnök szeretne lenni egy négycsillagos hotelben, akkor biztosra veheted, hogy megszorongatom.

Valaki ütött már meg téged?
– Volt egy alkalom, néhány évvel ezelőtt, még a londoni Pokol Konyhájának induló évadjában. Egy hölgy túl sokat ivott, elkezdett hencegni és odajött, hogy megüssön engem. De nem. Fekete öves karatés vagyok. Szeretek bokszolni. Tudok vigyázni magamra. Akarok-e harcolni? Nem. Először fejezzük be a főzést, majd utána megküzdünk. Tényleg ilyen dühöt váltanék ki másokból?

Néha! A műsoraidat meg szoktad nézni?
– Soha. Nem akarok a saját magam megszállottja lenni és azon gondolkozni, hogy kéne rám egy kis smink vagy, hogy azt figyeljem, hogyan járok. „Ó, tényleg ezt mondtam volna?” – Ugyan már! Minden úgy van jól, ahogy megtörtént. Inkább megnézem a Halálos fogás egy új epizódjá, vagy elmegyek vacsorázni valahová.

Mi az, amit egy étteremtulajdonos soha nem akar a vendég tudtára adni?
– A vendégek panaszkodhatnának többet. Tudod, az étkezés elég drága mulatság manapság, azok a rohadt sommelier-k meg odajönnek az ezeroldalas borlistájukkal, és gyakorlatilag bedobják az öledbe. Tudják, hogy a vendégek megijednek és gyorsan vesznek valamit, ami nagyon drága. Azt mondom, hogy rövid úton kell velük végezni: „Gyere vissza hozzám egy 30-40 dolláros vörösborral. Gyere vissza egy konkrét választással. Ne enciklopédiát adj nekem, amibe beletemetkezhetem 20 percre, miközben a vendégeimet kellene szórakoztatnom. Ez a te dolgod.”

Playboy: Tényleg viszály van közted és Mario Batali között, amiért ő a főzőtudományodat idejétmúltnak, te pedig őt vörhenyesnek nevezted?
Ramsay: Egy nagy lósz…t! Az emberek azért foglalkoznak a témával, mert azt szeretnék, hogy az Iron Chef műsorban kiálljak ellene.

El fogsz menni valaha az amerikai Iron Chef-be?
– Hogy elmennék-e? Igen, szerintem elmennék, hogy őszinte legyek. Határozottan. Mit veszíthetek? Hogy világos legyek: adj nekem egy vagy öt hozzávalót, ugyanezeket add oda tíz másik séfnek a világ bármelyik pontjáról. Rohadtul garantálom neked, hogy én fogom a legjobb fogást főzni. Mindent, amit valaha a főzésről tanultam, úgy szereztem meg, hogy először padlóra küldtek, majd onnan felálltam. Megrázod magad és visszatérsz egy jobb recepttel vagy prezentációval. Megnyerném az Iron Chef-et is, ezt garantálom.

Miért nem vagy 150 kilós?
– Szeretek a kínai etika szerint, napi négy-öt kis tálkányi ételt enni. Nem hiszem, hogy egy séfnek kövérnek kellene lenni. Egyszer én is kövér szakács voltam. Szerintem ez a legvisszataszítóbb jelenség, amikor egy séf 220 kilósan besétál az étterembe és elvárja, hogy az emberek megegyék a főztjét. Az apám 53 évesen szívrohamban halt meg. Soha nem cigarettáztam. Szeretek fitt maradni. Nem szeretnék elkényelmesedni.

Persze, hogy nem. Több mint két tucat éttermed van világszerte, három tévéműsorban szerepelsz Amerikában és ugyanennyiben az Egyesült Királyságban, aztán ott vannak a szakácskönyvek, promóciós áruk és négy kisgyerek. Nem aggódsz amiatt, hogy túlhajszolod magad?
– Ó, ugyan már! Szerinted Wolfgang Puck túlhajszolja magát a Puck Express-szel és a 400 millió dolláros vállalatával? Rohadtul nem így van. Az a 127 éttermet birtokló ember jól néz ki és olyan üde, mint egy uborka. Én csak remélni tudom, hogy 62 évesen ilyen jól fogom csinálni a dolgomat. De van valami közös benne, bennem, Thomas Kellerben, Joël Robuchon-ban vagy egyszerűen egy jó séfben: nagyszerű embereket alkalmazunk.

De az éttermek vendégei azért fizetnek egy nagy rakás pénzt, hogy eredeti Gordon Ramsay fogást egyenek. Nem lenne joguk egy igazi Gordon Ramsay fogáshoz?
– Ugyanezt a sz…t hallom már harminc éve. Ha Armani öltönyt veszel, miért nem kérdezed meg, hogy Giorgio maga szabta-e rád? Hugo Boss mindenkinek személyesen varrja meg a pólóját? Amikor megvettem a Ferrari 458-asomat, nem kértem meg Enzót, hogy rakja fel a rohadt kerekeket a kocsimra, hogy aztán 350 km/órával száguldhassak. Dehogyis. Békén is hagyhatnátok már az ilyesmivel!