Coface: górcső alatt a vegyipar, az ágazat válságtűrő képessége jónak bizonyult

Különleges helyzetben van a vegyipar, amely azon kevés hazai ágazatok egyike, amelynek viszonylag jó a helyzete, és jók a kilátásai is. Cégei összességében jóval stabilabbak, kockázatuk pedig kisebb, mint a magyarországi összes ágazatot jellemző átlag – derül ki a Coface Hungary nemzetközi hitelbiztosító tízes skálájú kockázati besorolásából. Ennek alapján a vegyipari vállalkozások átlagosan két osztályzattal jobbak, mint az országos átlag. A válságot jóval jobban állta ez az ágazat, mint a többi, s ugyan van egy sor, a szektor szereplőinek tevékenységét nehezítő tényező, általában véve emelkedik árbevételük és javul profittermelési képességük. Ez persze nem véletlen: az ágazat árérvényesítő képessége jó.

A vegyipari cégek közül a 2008 őszén hazánkba is begyűrűző pénzügyi, majd gazdasági válság során közel 200 bukott el, ami lényegesen kedvezőbb helyzetet jelez, mint ami a hazai átlagra jellemző. A 2009-es és főleg a 2010-es évet az átlagosnál jobban teljesítették, körükben a válság nem volt annyira drasztikus lefolyású, s jóval előbb kerültek ki belőle, mint általában a magyarországi cégek. Ráadásul a nem a piacképes vállalkozások java már kihullott, bár némi további szelekció még várható.

Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője ezt a jelenséget egy másik oldalról megközelítve rámutatott: a Coface által alkalmazott módszer alapján elvégzett kockázati besorolás szerint is a vegyipar lényegesen jobb állapotban van, mint az átlag. A Coface egy tízes skálán minősíti a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül, az 1-3 nagyon rossz és instabil gazdálkodást; a 4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai. Nos, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja, a Coface által vizsgált vegyipari tevékenységet végzők között nagyobb arányban vannak kifejezetten jó minősítésű cégek: az ágazat vállalkozásainak a 37 százaléka tartozik a 7-10-es, azaz legjobb minősítésű csoportba, miközben az összes vizsgált magyarországi cégnek csak a 25 százaléka. Együttesen mind a tíz kockázati kategóriát vizsgálva látható, hogy a legnagyobb kockázatú vegyipari cégek aránya alatta marad, a legkevésbé kockázatosaké pedig felülmúlja az országos átlagot.

Az, hogy a vegyipar –a gyógyszeriparral együtt, kibővítve vizsgálva– állta és állja a sarat, örvendetes a gazdaság összes szereplője számára. Hiszen szinte alig van olyan szektor, amely valamilyen lazább vagy szorosabb szálon ne kapcsolódna a tágabban vett vegyiparhoz. Pedig a hazai cégeknek kevesebb, mint egy százalékát teszik ki ennek az ágazatnak a vállalkozásai. Ám ez csak a cégek számát tartalmazó mutató, hiszen például a magyar tőzsdei cégek nagy hányada ebből az ágazatból kerül ki, és a tőzsdei kapitalizáció jelentős része is a vegyipari cégekhez kötődik. A regionális szinten multinacionálissá fejlődött magyar cégek zöme is ehhez a körhöz tartozik.

Ez persze nem véletlen, hiszen ha a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük az ágazatra pozitívan ható, s a másikba a negatívan ható tényezőket, akkor azt látjuk, hogy ez utóbbiak súlya jelentősebb, mint az előbbieké. Mert ugyan igaz, hogy részint az alapanyagár-ingadozás (főképp az olajár), részint az ellátás biztonsága kiszámíthatatlanabbá teszi a termelés alapját adó beszállításokat, ám ezeket a kockázatokat, illetve az annak következtében kialakuló magasabb árakat a szektor cégei általában érvényesíteni tudják saját értékesítési áraikban. Az árérvényesítési képesség több tényezőnek köszönhető, ám talán a legfontosabb ezek közül az ágazat termékei iránti folyamatos és növekvő kereslet. A hazai vegyipari cégek esetében elsősorban a kedvező és táguló exportlehetőségeket kell kiemelni, ami főként a bejáratott termékkörrel rendelkező cégekre igaz. A belföldi kereslet alakulása alágazatonként eltérő, ám az mindenképpen igaz, hogy az ágazat egészére a jelenleginél is jobb kilátások idehaza akkor lennének, ha beindulna egyrészt az építőipar, illetve ha az állam ismét belefogna komoly infrastrukturális beruházásokba. Erre azonban sajnos jelenleg nincs sok esély.

Kifejezetten kedvező a cégek működése szempontjából, hogy jó részük az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtott végre a kockázatkezelési területen is. Így ma már e cégek – amellett, hogy nagymértékben támaszkodnak külső hitelminősítőkre –saját, banki szintű, belső vevőkockázat-kezelési rendszert is működtetnek – tette hozzá Bagyura András, kereskedelmi vezető. Ebben az ágazatban azt tapasztaljuk, hogy a szállítói hitelek kezelése, a vevőfinanszírozás tudatosan átgondolt tevékenység, amely mintaértékű lehet más ágazatokban tevékenykedő cégek számára. A vegyipari cégek tudatos vevői kockázatkezelésükkel jelentősen mérsékelni tudják a vevőkövetelésből fakadó kiesésüket, amely így saját likviditásukat, így ezen keresztül kockázati megítélésüket is javítja.

Ettől függetlenül persze a vegyiparban tevékenykedő cégek számára is igaz, hogy mind a saját, mind a vevőik a gazdálkodási környezete gyorsan megváltozhat, amire hatékony megelőzéssel (folyamatos cégminősítés és változások figyelése), valamint a felmerülő nehézségekre adott gyors reakcióval (például hatékony és gyors fellépés nem fizető partnerekkel szemben) lehet készülni.

Pozitívan ható tényezők

– keresleti a piac

– erős árérvényesítő képesség

– kialakított kockázatkezelési rendszer

– komoly export, növekvő exportlehetőségek

– bejáratott márkanevek, termékkörök

Negatívan ható tényezők

– nagy alapanyagár-ingadozás

– alapanyag-ellátás esetenkénti bizonytalansága

– egyes alágazatokat érintő hazai különadó

– világpiaci dekonjunktúra azonnal lecsapódik idehaza