GKI: Valódi gazdaságpolitikai fordulat kell

A GKI már szeptemberi prognózisában jelezte, hogy a külső konjunktúra romlik, s a hazai gazdaságpolitika is erősen negatív hatást gyakorol a belföldi keresletre és a pénzügyi folyamatokra. Ennek alapján a GKI 2011-re 1,5% körüli GDP-növekedést, 2012-re pedig – az előrejelző intézmények közül elsőként – recessziót, 1%-os visszaesést prognosztizált azzal, hogy szükségessé válhat egy új IMF-EU megállapodás megkötése is. Az elmúlt hónapokban a folyamatok ezt az előrejelzést igazolták. A GKI értékelése szerint a magyar gazdaság zsákutcába jutott, valódi gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Az IMF-megállapodásnak nincs alternatívája. Annak esetleges elmaradása (elhúzódása) ugyanis a rendkívül negatív nemzetközi piaci reakciók miatt közvetlen fizetésképtelenségi veszéllyel járna. Emellett már az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres elkezdéséhez is elkerülhetetlen a változtatás, a hitelesség, a bizalom javítása, s a piacgazdasági elvekhez való visszatérés. 2012-re azonban ez is csak a most prognosztizált 1,5%-osnál is mélyebb visszaesés elkerüléséhez lesz elegendő, a pénz- és működőtőke bizalmának visszaszerzése legjobb esetben is csak 2013-ra hozhat reálgazdasági eredményeket.

2011. november közepén a magyar kormánynak súlyos finanszírozási kockázatokkal kellett szembe néznie. Az állampapírokat nem, vagy csak meredeken emelkedő hozamok mellett lehetett eladni. Az országkockázati felár elérte a 600 bázispontot, az euró árfolyama a 317 forintot. A kormány kénytelen volt a 15 hónapon át folyamatosan, még az utolsó napokban is szidott IMF pénzügyi segítségéért folyamodni. De ezt is olyan magatartással tette, amely a gazdaságpolitika folytonosságát sugallta, így a Moody’s bóvli kategóriába sorolta a magyar állampapírokat, az IMF-EU tárgyalást előkészítő megbeszélések megszakadtak. Az emelkedő piaci kamatokat részlegesen követve a Monetáris Tanács november végén 50 bázispontos emelést hajtott végre, további hasonló lépéseket kilátásba helyezve. Az év végére az alapkamat feltehetőleg 7%-ra, az euró/forint árfolyam éves átlagban a tavalyi 275-ről 280-ra emelkedik, de az év végén is feltehetőleg 300 felett lesz.

A magyar GDP 2011-ben az EU átlagától (1,6%) várhatóan kissé elmaradva (1,5%) bővül. Azonban még ez is csak a jó időjárás okozta kiugró mezőgazdasági termésnek köszönhető, a magnövekedés (az agrárium és közösségi szolgáltatások nélküli dinamika) mindössze 0,5% lesz. A lakosság fogyasztása stagnál, a beruházok csökkenése az év egészében 5% lesz. Ebben a hibás gazdaságpolitika – főleg az adóváltozások negatív hatása és a jogbiztonság megrendülése – a fő felelős.

A jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját a hatalmi, ideológiai és PR-szempontok uralják, a szakmai és társadalmi egyeztetés szinte teljesen hiányzik. E konfrontatív megközelítés a gazdasági problémákat szinte kizárólag külső okokra, mindenekelőtt az euró válságára, Magyarország nemzetközi függésére vezeti vissza. Csak lassan érlelődik meg a felismerés, hogy az IMF-megállapodás valójában a bankokkal, az MNB-vel, a hazai és nemzetközi tőkével való kiegyezést, a jogállami hatalommegosztáshoz és a piacgazdasági modellhez való visszatérést is kell, hogy jelentse. Ha a kormányzat csak technikai jellegű megállapodásra törekszik, a bizalom javulása csak átmeneti lesz.

A gazdaságpolitika eddigi céljai közül szinte egy sem teljesül:

1. Az eredetileg abszolút prioritásként megjelölt gazdasági növekedés már fél év elteltével háttérbe szorult, a gazdasági fejlődés nem gyorsul, sőt 2012-ben kb. 1,5%-os recesszió lesz. A régióhoz képest további leszakadás történik. A költségvetés 2011-ben legalább a GDP 3%-ának megfelelő mértékű lazítást (jövedelemnövelést) hajt végre, s ennek ellenére is csak 1,5%-kal nő a GDP.
2. A foglalkoztatás nem nőtt, a munkanélküliség nem csökkent. Az elképzelések 2012-ben is kimerülni látszanak a töredék-munkaidőben végzett, inkább csak papíron javulást jelentő közmunka-programok tervezeteiben.
3. Az új fő prioritásként 2011 tavaszán kijelölt államadósság csak egyszeri államosítás (magán-nyugdíjpénztár) nyomán csökkent, ráadásul ezt a forint gyengüléséből eredő adósságnövekedés már meghaladta. Nem jöttek létre a tartós adósságcsökkenés feltételei.
4. A Széll Kálmán tervben előirányzott reformok részben papíron maradtak, részben viszont a tabuk – például a tandíj és vizitdíj – érinthetetlensége miatt a szolgáltatások minőségét rontó, társadalmilag igazságtalan, esetenként költségtérítést is igénylő rendszerek kialakítása kezdődött meg. Az államosítás jelszava mögött megbújó valóságos célok és előnyök teljesen homályosak.
5. A működőtőke egyre inkább nem befelé jön az országba, hanem kifelé menekül a széles körben bevezetett különadók és az átláthatóság hiánya miatt.
6. A nagyarányú adócsökkentés és egyszerűsítés jelszava 2010 és 2012 között a valóságban nagyarányú adóátrendezéssé torzult, sőt már az adóemelések mértéke a nagyobb. Az állam túlterjeszkedik, tényleges lehetőségeinél többet ígér (amit viszont gyakran nem tart be!).
7. Az ország nemzetközi versenyképessége és megítélése nem hogy nem javul, hanem határozottan romlik, súlyos bizalomvesztés érzékelhető.

Az elmúlt hónapokban a világgazdaságban az államadósságok fenntartható finanszírozásával kapcsolatos bizonytalanság rendkívül megnövekedett. Emellett globálisan és az EU-ban is romlott az üzleti bizalom, ami kedvezőtlenül érinti a beruházásokat és a fogyasztást. A fiskális restrikció visszafogja a belföldi keresletet, a világgazdasági feltételek romlása a kivitel bővítését korlátozza. Az EU GDP-je (saját előrejelzése szerint) 2011-ben 2,1%-kal, 2012-ben 0,6%-kal emelkedik, 0,2, illetve 1,2 százalékponttal lassabban, mint a tavaszi előrejelzés szerint, s nem zárható ki egy enyhe recesszió sem. Az EU a monetáris unióból elindult egy valódi fiskális és politikai unió irányába, s a csökkenő nemzeti szuverenitásért cserébe stabilitást és fejlődési perspektívát ajánl. A szuverén adósságválság kezelésére hozott, illetve tervezett lépések remélhetőleg hatékonyak lesznek, s a pénzügyi válsággal kapcsolatos bizonytalanság 2012 közepéig enyhül. A monetáris politika viszont továbbra is laza marad.

A GKI-Erste konjunktúraindex a 2011. februári csúcs után, a Széll Kálmán Terv bejelentése óta egész évben szinte folyamatosan és jelentősen romlott. Az üzleti várakozások október óta stagnálnak, de értékük a 2009 végi, 2010 elei, meglehetősen alacsony szintnek felel meg. A fogyasztói bizalmi index egy éve szinte folyamatosan esik, a lakosság a pénzügyi helyzetét és megtakarítási lehetőségét is romlónak érzi, s erősödött a munkanélküliségtől való félelem és az inflációs várakozás is.

A 2012. évi költségvetés pénzügy-politikai fordulatot jelent, erős restrikció valósul meg. Az egyenlegjavulásnak azonban csak kevesebb, mint egyharmada származik strukturális, reformjellegű intézkedésekből. A restrikció fő eszköze az adóemelés, de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A bevételi és a kiadási oldalon egyaránt legalább 200-250 milliárd forintos feszültség valószínű, aminek felét fedezhetik a tartalékok. Így további intézkedések nélkül a hiány mintegy 250 milliárd forinttal haladná meg a tervezett szintet, s 3,5%-ot közelítő deficit alakulna ki. A költségvetési törvény 2012-re 2,5%-os ESA hiányt céloz meg, s várhatóan ez – esetleg egy ennél kicsit magasabb szám – képezheti az IMF-megállapodás alapját is. A GKI megítélése szerint az előkészítés alatt lévő, illetve a megállapodás alapján megvalósítandó évközi intézkedésekkel végül 2,9% körüli hiány várható. Ez azonban a GDP csökkenése mellett nem elegendő az államadósság mérsékléséhez. A 2012. évi államadósság valószínűleg a GDP 84%-a körül, vagyis a 2010-11. évi felett fog alakulni.

A külső egyensúly a belföldi kereslet csökkenése és a Mercedes beinduló exportja következtében 2012-ben is kedvezően alakul. Az áruforgalmi aktívum a 2011. évi 7,5 milliárd euró után elérheti a 10 milliárd eurót, a folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a kamatterhek növekedése és a kedvezőtlen befektetési klímával összefüggő profitkivonás miatt 2,5 milliárd euróról csak 3 milliárd euróra, a külső finanszírozási képesség 4,7 milliárd euróról 5,5 milliárd euróra, a GDP 5,5%-ára emelkedik. Ez utóbbin belül a felhasznált EU-támogatások a gyenge magyar abszorpciós képesség miatt csak kissé, 2,2 milliárdról 2,5 milliárd euróra növekednek. A kiáramló működőtőke nagyobb lehet a beáramlónál.

A kormány 2012-ben folytatja az szja-reformot, s teljesen megszűnik az adójóváírás intézménye, továbbá 1 százalékponttal, 8,5%-ra emelkedik az egészségbiztosítási járulék mértéke. A fenti hatások összességében – változatlan bruttó esetén – a nettó bér közel 11%-os csökkenését okozzák. A versenyszféra számára 5%-os „béremelési ajánlást” fogalmazott meg a kormány, ami a vállalatok terheinek még a kilátásba helyezett adókedvezmény esetén is jelentős, gyakran elviselhetetlen emelkedését jelenti. Szigorodnak a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos szabályok is. Ez sok céget arra ösztönözhet, hogy a béremelést e juttatások csökkentésével ellensúlyozza. A költségvetési szférában fenn kívánják tartani a kompenzációs rendszert, hogy 2012-ben se csökkenjen senkinek a havi nettó jövedelme, ennek megvalósíthatósága azonban az újabb kiadáscsökkentési igények miatt kétséges. A GKI a számos bizonytalansági tényezőre tekintettel 2012-ben a bruttó keresetek évi 3-3,5% körüli növekedését prognosztizálja, vagyis arra számít, hogy a cégek jelentős része nem tudja teljesíteni a kormányzati irányelvet, illetve különböző trükkökkel – például formálisan hatórás foglalkoztatás – bújik ki a minimálbér-emelés követelménye alól. Ez a nettó keresetek 1-1,5% körüli emelkedését s a reálkeresetek mintegy 3,5%-os csökkenését jelentené. A reáljövedelmek a reálbéreknél valamivel kevésbé, 3% körüli mértékben csökkennek, mivel a szociális juttatások ugyan jelentősen veszítenek értékükből, s visszaesnek a vállalkozói jövedelmek is, de a nyugdíjak reálértéke változatlan szinten marad, s feltehetőleg növekednek a szürke jövedelmek. A megtakarítások alakulása nagyon bizonytalan. A kormány és a Bankszövetség megállapodása 2012-ben csaknem 200 milliárd forinttal csökkentheti a devizahitelesek terheit, ami így kisebb lesz a 2011. évinél. Ugyanakkor a lakosság megtakarítási hajlandósága erős, a fogyasztók óvatossága tartós marad. A lakossági fogyasztás 2,5% körüli, tehát a reáljövedelmeknél kisebb mértékű csökkenése várható.

2012-ben a már korábban megkezdett néhány autóipari beruházás kivételével a vállalkozói beruházásokat egyaránt akadályozni fogja a forrás- és piachiány. Az állami-önkormányzati intézményrendszer teljes mozgásban van, nem lehet tudni, mely intézményeknek ki lesz a fenntartója, ki vállalja át az EU-forrásokkal járó kötelezettségeket (pl. az önerőt). Emiatt 2012-ben a költségvetési szféra fejlesztései is lelassulnak. Így 2012-ben a beruházások újabb, kb. 4%-os visszaesése várható.

Az iparban csak 2012 második felétől várható a konjunktúra javulása, az év egészsében a termelés 5,5%-kal nő. A járműgyártásban a magyarországi helyzet bizonyos mértékig elszakadt a nemzetközi folyamatoktól. Több nagy autóipari beruházás is zajlik, ezek egy része jövőre már termelésbe lép. Így a magyar ipari termelés a II. félévben gyorsulhat. Ezt segíti, hogy néhány új autóipari beszállító is működni kezd. Ugyanakkor az ipar belföldi értékesítésében folytatódik a lejtmenet. Az építőiparban a hatéves visszaesés után 2012-ben újabb 5%-os visszaesés várható. Az átadott lakások száma a 2011. évi 14 ezerről 2012-re 11-12 ezerre zuhan A mezőgazdaságban az átlagon felüli 2011. évi termés után időjárási okokból csökkenés valószínű. A szolgáltató ágazatok teljesítménye a szállítási és távközlési cégek kivételével 2012-ben is esik. A kiskereskedelmi forgalom 2,5%-kal csökken. A magnövekedés az idei nagyon szerény emelkedés után mínuszba fordul. A foglalkoztatás 2012-ben 1%-kal mérséklődik a költségvetési szektorban várható átszervezések, az üzleti szektor foglalkoztatási hajlandóságának hónapok óta tapasztalható romlása, a cégek piacvesztése és növekvő bérköltségei következtében. A munkanélküliség várhatóan a 2011. évi 11%-on stagnál, de ez is csak a részmunkaidős, segélyt helyettesítő közfoglalkoztatás kiterjesztésének lesz – valódi GDP-termelést és jövedelmet nem hozó – eredménye.

A banki hitelezés keresleti és kínálati oldalról is leépül. A bankok egyre inkább nem akarnak és nem tudnak hitelezni, ezt a tendenciát csak fékezni tudja a kormánnyal kötött megállapodás. A lakosság kerüli a hitelfelvételt, a vállalatok elhalasztják beruházásaikat és így hitelkeresletüket. Kérdéses, hogy az anyabankok hajlandók lesznek-e veszteséget termelő, teljesen bizonytalan szabályozási környezetben működő bankokban tőkét emelni, vagy a hitelek további leépítésével érik el a kívánt arányokat.

Az infláció a szűkös vásárlóerő ellenére és a kormányzati adó- és áremelések hatására 2012-ben éves átlagban 5%, az év végén 4,5% lesz. A forint árfolyama és a jegybanki alapkamat nagymértékben függ az IMF-fel történő megállapodás előrehaladásától, ennek keretében a bankokkal való kiegyezés és a végtörlesztés 2012-es lezárásának mikéntjétől, a költségvetéssel kapcsolatos döntésektől. Nagy árfolyam-ingadozások mellett 2012-re 290 forintos átlagos euró-árfolyam várható. Eközben 2012 elején az alapkamat 7-7,5%-ra emelése valószínű. A II. félévben már 280 forint közelébe süllyedhet az árfolyam, az év végére (kedvező esetben) 7%-os alapkamat várható.

A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot javító jelentős intézményi változtatások elmaradása esetén ennél sokkal súlyosabb gazdasági helyzet, akár krízis is kialakulhat.