GKI elemzés: Miért élnek szűkösebben a magyar háztartások, mint bárki más az EU-ban?

Meg kell állítani az árak elszállását

Az elmúlt években szinte minden drágult (élelmiszer, rezsi, üzemanyag stb.). Az árak időnként gyorsabban nőttek, mint a fizetések. Ez olyan, mintha egyre kisebb lenne a kosarunk, pedig ugyanannyit dolgozunk. Ha az árak nem nőnek tovább, végre fellélegezhetnek a családok, és nem kell minden hónapban azon agyalni, mire nem jut.

A fizetésből tényleg meg kellene tudni élni

Sokan érzik úgy: „hiába kaptam fizetésemelést, ugyanúgy nem jövök ki belőle”. Ez azért van, mert a pénz kevesebbet ér. A lényeg az lenne, hogy a fizetésből egyre többre fussa – ne csak a papíron legyen több, hanem a boltban is.

Az állam költsön okosabban

Az állam sok pénzt költ el, de nem mindig ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Ha több támogatás menne a hétköznapi emberek életére (pl. a gyereknevelésre, orvosokra, a lakhatásra), akkor több maradna a családok zsebében is.

Csökkenteni kellene az adókat

Most, ha bemegyünk a boltba, szinte minden termékre 27% áfát kell fizetni, ami az egyik legmagasabb az EU-ban. Ez azt jelenti, hogy a vásárlásaink ötöde rögtön az államhoz megy. Ha ezen csökkentenének, olcsóbb lenne az élet, különösen az alap dolgok esetében, mint a kenyér, a tej, a pelenka vagy a gyógyszer stb.

Miért lenne ez jó mindenkinek? Mert ha azonos árak mellett több pénz marad a zsebünkben, akkor:

• többet tudunk vásárolni,
• jobb életminőséget tudunk biztosítani a családunknak,
• kevesebben mennek külföldre dolgozni, mert itthon is jobban lehet élni,
• és a gazdaság is jobban pörög, ha többen többet költenek.

Nem kell beletörődnünk abba, hogy az utolsók vagyunk, de ahhoz, hogy előrébb jussunk, az államnak is lépnie kell! Az emberek csak akkor tudnak többet fogyasztani, ha könnyebben kijönnek a fizetésükből, nem emészti fel azt az infláció, és nem nyomják agyon őket az adók.

Persze fontos hozzátenni, hogy a valóság ennél jóval összetettebb. A fenti pontok csak a jéghegy csúcsát mutatják, a háttérben sokkal bonyolultabb gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok zajlanak, amelyek mélyebb elemzést igényelnek. De ahhoz, hogy mindenki számára érthetővé tegyük, miért vagyunk most a sor végén, és mit lehetne tenni ellene, érdemes így, leegyszerűsítve átlátni az alapokat. De nézzük most, mit mondanak a számok és az elemzések a valódi okokról!

Az Eurostat minden évben közzéteszi az egyes országok AIC-mutatóját az EU átlagához viszonyított százalékos formában. Jelen tanulmány az Eurostat 2025. június 18-án kiadott friss adatai alapján mutatja be az AIC alakulását a 2024-es évre vonatkozóan, áttekintve az Európai Unió tagállamainak helyzetét. Az Eurostat elemzése alapján a magyar háztartások fogyasztása volt a legalacsonyabb az EU-ban. A tényleges egyéni fogyasztás (AIC) egy olyan mutató, amely a háztartások által ténylegesen elfogyasztott javak és szolgáltatások összértékét méri, figyelembe véve az egyes országok árszínvonal-különbségeit. A mutatót a vásárlóerő-paritáson (PPS) kifejezett egy főre jutó fogyasztási kiadások alapján számítják, vagyis azt mutatja meg, hogy egy átlagos lakos mennyi terméket és szolgáltatást fogyaszt el egy évben az EU átlagához viszonyítva, az árkülönbségeket kiszűrve. Ennek köszönhetően az AIC az életszínvonal nemzetközi összehasonlítására különösen alkalmas indikátor. Fontos hangsúlyozni, hogy az AIC a háztartások anyagi jólétének közvetlen mutatója, mivel nemcsak a közvetlenül a háztartások által vásárolt javakat, hanem az állam vagy nonprofit szervezetek által nyújtott, a háztartások fogyasztását szolgáló tételeket (pl. egészségügyi ellátás, oktatás) is tartalmazza. Míg a GDP elsősorban a gazdasági teljesítmény mércéje, addig az AIC jobban tükrözi a lakosság anyagi jólétét.

A tényleges fogyasztás szintjei az Európai Unióban (2024)

Forrás: Eurostat

A legmagasabb AIC szintet Luxemburgban mérték, ahol a fogyasztás 41%-kal haladta meg az EU átlagát. Luxemburgot Hollandia és Németország követte (20%-kal, illetve 18%-kal az átlag felett). Rajtuk kívül még hat további tagállam volt az EU átlag fölött, köztük például Belgium és Ausztria 12%-kal magasabb AIC-értékekkel. Az EU átlaga körül (nagyjából ±10%-os sávban) helyezkedett el több nagy tagállam, így például Olaszország és Spanyolország, valamint Ciprus, Szlovénia, Litvánia és Portugália. Az uniós rangsor alsó részén főként kelet-közép-európai országok találhatók. 2024-ben a legalacsonyabb AIC értéket Magyarországon regisztrálták (72%). Magyarország előtt Bulgária és Észtország állt, mindkettő az EU-átlag 74%-ával. Lengyelország és Csehország megközelítette a 85-90%-ot.

9 EU-tagállamban haladta meg a fogyasztás az uniós átlagot, míg 18 ország az átlag alatti szinten fogyasztott 2024-ben. 2014-ben a legmagasabb egy főre jutó fogyasztás közel háromszorosa volt a legalacsonyabbnak, ez 2024-re kétszeresre mérséklődött. Vagyis fokozatos konvergencia figyelhető meg: a szegényebb országok fogyasztása valamelyest közeledett a gazdagabbakéhoz. Ugyanakkor nem minden ország részesült egyformán ebből a felzárkózási folyamatból.

Magyarország helyzete

2014 és 2023 között Bulgária rendelkezett a legalacsonyabb egy főre jutó fogyasztással az EU-ban. Bár a magyar AIC-érték kismértékben emelkedett (a 2023-as 70%-ról 2024-re 72%-ra), Bulgária ennél jóval nagyobb javulást ért el, 70%-ról 74%-ra ugrott ugyanezen idő alatt. Ennek eredményeképpen 2024-ben Magyarország lecsúszott a rangsor utolsó helyére, Bulgária pedig megelőzte hazánkat. Ez azt jelenti, hogy hazánk relatív leszakadása a többi tagországhoz képest érdemben felerősödött az elmúlt években.

A régió más országaihoz viszonyítva Magyarország lemaradása szembetűnő. Már a korábbi adatok is jelezték, hogy hazánk fokozatosan veszít pozíciójából. A magyar AIC-mutató hosszú távú trendje azt mutatja, hogy Magyarország évről évre csak minimálisan közeledett az EU átlagához, miközben a régió szegényebb államai dinamikusan zárkóztak fel. A 2010-es évek elején még voltak olyan országok (pl. Horvátország, Lettország, Észtország), amelyek nálunk is alacsonyabb szinten álltak az EU-átlaghoz viszonyítva. 2023-2024-re azonban mindhárom említett ország megelőzte Magyarországot. Ugyanez igaz Romániára is, amely korábban hosszú ideig mögöttünk volt, mostanra viszont jelentősen előrébb tart. Magyarország tehát nem csak az EU régi tagállamaitól, de a vele együtt vagy később csatlakozó országoktól is leszakadt.