GKI elemzés: Kicsi a bors, de erős: a magyar KKV-k helyzete

Mi miatt kell kifejezetten a kkv-kat támogatni? A kkv-k külső támogatása vagy azt jelenti, hogy gyengélkedik a szektor, és meg kell menteni, vagy komperatív hátrányban van a nagyvállalatokhoz képest, és a jó fejlesztési lehetőségek ellenére nem jutnak megfelelő forrásokhoz. Ezért a hatásvizsgálat előtt érdemes megvizsgálni a kkv-k helyzetét.

  A vállalkozások és a foglalkoztatottak számának megoszlása a vállalkozások fő csoportjai szerint, 2023

2023-ban 240 ezer 1 főnél nagyobb vállalat működött Magyarországon, ami az elmúlt évtized második legnagyobb értéke. A cégek túlnyomó részét (85%-át) a 2-9 közötti foglalkoztatottal működő mikróvállalkozások tették ki, miközben a nagyvállalatok aránya 0,4% volt. Másik oldalról a munkavállalók 65%-át foglalkoztatja a kkv-szektor, azon belül a mikróvállalkozások (2-9 fő) 26%-ot, kisvállalkozások (10-49 fő) 22%-ot, középvállalkozások (50-249) 17%-ot, a maradék 35%-ot pedig a nagyvállalatok (250 fő felett) foglalkoztatják.

Annak, hogy milyen piaci lehetősége van egy vállalatnak, egyik indikátora, hogy tudnak-e exportálni. A külföldi piacok, ami általában az nyugat-európai országok körét fedi, magasabb árszínvonallal rendelkeznek, általában magasabb minőséget is várnak el, ráadásul túlnyomóan Eurozóna tagjai, így eurót használnak, tehát jövedelmezőbb és stabil felvevőpiacnak tekinthető a magyar cégek számára.

Az export súlya az árbevételből a mikróvállalkozásoktól a nagyvállalatok felé haladva egyre nagyobb (rendre 11%; 17%; 27; 51%), ami azt is jelenti, hogy az export 73%-át a nagyvállalatok, 14%-át a középvállalkozások adják. A többiek részesedése 9%, illetve 4%.

Export-értékesítésből származó árbevétel, illetve nemzetgazdasági beruházásból való részesedés a vállalkozások létszáma szerint, 2023

Ugyanakkor az árbevételhez viszonyított nagyobb export arány nem jelent magasabb hozzáadott értéket! Az árbevétel arányos hozzáadott érték a mikróvállalkozások kivételével (25%) a többi KKV csoportnál és a nagyvállalatoknál egyaránt22%. Tehát hiába a nagyobb export súlya az árbevételből, ez nem növeli a hozzáadott érték arányát. A külföldi cégek leányvállalatai (autógyártó cégek, akkumulátorgyárak stb.) eleve azért települtek Magyarországra, mivel itthon olcsó a munkaerő és az egyéb körülmények (pl. állami támogatás) tovább mérséklik a költségeiket. Mindez az export alacsony hozzáadott értékét jelenti! Ez pedig annak köszönhető, hogy a nagy exportőrök jellemzően egyszerű összeszerelő tevékenységet végeznek, amely az értéklánc legkevésbé jövedelmező részén helyezkedik el.

Ugyanakkor a nagyvállalatok termelése tőkeigényesebb (az elmúlt 10 évben a beruházások 54-62%-át ők valósították meg), amit az is jelez, hogy az árbevétel 6-8%-át költik beruházásokra. Ez az arány a KKV körben 2-5%.

Annak a gazdaságpolitikai szándéknak, hogy egyre nagyobb mértékben ne csak magyar piacra termeljenek a KKV-k, nemcsak a forráshiány szab gátat, hanem az információs és adminisztratív korlátok is. Így ahelyett, hogy általában a KKV exportot akarjuk növelni, inkább koncentrálni kellene az exportképes középvállalkozásokra! Ehhez viszont kell, hogy elérjék a külföldi vevőket, nyitottak legyenek a piaci igények változásaira stb. Ehhez megfelelő minőséget és mennyiséget kell tudniuk termelni. A tájékozódáshoz, a marketinghez és az értékesítéshez, valamint a megnövekvő adminisztrációhoz sok minden, de leginkább pénz kell, miközben a siker kétséges. Így az olcsó hitel nem ösztönöz önmagában erre.

A Demján Sándor program még mindig elsősorban több hitellel tervezi megoldani a KKV-k versenyképességi problémáit extenzív növekedéssel (több, nagyobb vállalat) ahelyett, hogy intenzív növekedést ösztönöznének (vállalat ugyan azon adottságokkal többet tud létrehozni).