GKI-elemzés: árréstop – mentőöv a vásárlóknak, béklyó a piacnak

Az árrésstop bevezetését a kormány az élelmiszer-infláció makacsul magas szintjével indokolta: 2025 februárjában az éves élelmiszerár-emelkedés még 7,1% volt Magyarországon A kabinet várakozása szerint a kijelölt termékkör árainak 10–15%-os csökkenése akár 2 százalékponttal is mérsékelheti az élelmiszer-inflációt (Orbán Viktor miniszterelnök „indokolatlanul magas” kiskereskedelmi árrésekről beszélt – például a tojásnál 40%, a vaj és tejföl esetében 80% feletti marginról –, amelyek fékezésétől remélik az árak letörését).Ugyanakkor már az intézkedés bejelentésekor szakértők jelezték, hogy az árrésstop csak tüneti kezelés, és számos kérdést felvet a gazdasági hatásait illetően. Az alábbiakban áttekintjük az árrésstop rövid és hosszú távú gazdasági hatásait – különösen az inflációra, a fogyasztásra, az ellátási láncokra és a kiskereskedelemre –, a 2025. márciusi magyar helyzet tapasztalatait, valamint a nemzetközi összehasonlítás tanulságait is figyelembe véve.

Rövid távú hatások: átmeneti inflációcsökkentés és vásárlóerő-növelés

Rövid távon az árrésstop közvetlen hatása a kijelölt termékek fogyasztói árának csökkenése lehet. Mivel ezen élelmiszerek esetében a kiskereskedő nem emelhet az önköltségre 10%-nál nagyobb haszonkulcsot, azoknál a termékeknél, ahol korábban magasabb árréssel dolgoztak, az intézkedés árcsökkenést eredményez. A kormány adatai szerint az érintett termékkosár a teljes fogyasztói kosár ~6%-át teszi ki, így e termékek árának 10–15%-os mérséklődése az élelmiszer-inflációt hozzávetőleg 2%-ponttal csökkentheti. Ez átmenetileg lassíthatja az inflációt, és némi könnyebbséget hozhat a háztartásoknak azáltal, hogy a legszükségesebb élelmiszerek olcsóbbá válnak. Továbbá, mivel a vásárlók kevesebbet fizetnek ezekért a cikkekért, rövid távon nő a rendelkezésre álló jövedelmük más termékek vásárlására, ami kis mértékben élénkítheti a fogyasztást.

Nem szabad azonban túlbecsülni e hatások nagyságát. Az árrésstop csak a kijelölt 30 termékre vonatkozik, így az infláció egészét érdemben nem fordítja meg, csupán egy szűkebb körben mérsékli. Ráadásul az árak csökkenése sem automatikus és egységes, piaci felmérése szerint volt olyan termék, amelynek ára az intézkedés nyomán 50%-ot meghaladó mértékben csökkent, de akadtak olyan alapcikkek is, amelyeknél alig változott az ár, sőt volt, ami drágult is. Ez arra utal, hogy ahol a kereskedők már eleve alacsony árréssel dolgoztak (akár verseny, akár korábbi akciók miatt), ott az árrésstop nem eredményez újabb árcsökkentést, sőt egyes esetekben az év eleji alacsonyabb marginról akár 10%-ra “fel is kúszhat” az árrés (ha januárban 10% alatt volt, a rendelet szerint nem lehet magasabb a januárinál). Így előfordulhat, hogy bizonyos termékek ára kis mértékben emelkedik az intézkedés után, amennyiben a beszállítói ár időközben nőtt, vagy a kereskedő a korábbi veszteségét próbálja mérsékelni. Összességében rövid távon vegyes kép alakulhat ki: több terméknél érzékelhető áresés javítja a vásárlóerőt, de néhány esetben változatlan árak vagy minimális drágulás tapasztalható.

Fontos kiemelni, hogy az árrésstop – a korábbi fix árstopokhoz képest – piackonformabb, kevésbé torzító beavatkozás. Míg a korábbi árfixálásnál előfordult, hogy a boltok a beszerzési ár alatt voltak kénytelenek adni az árstopos terméket (azaz veszteséget szenvedtek el minden eladott darabon), addig a 10%-os maximált árrés elvben biztosít némi fedezetet a költségekre. A GKI  rámutat arra, hogy az árrésstop „piacbarátabb lépés, mint az árstop vagy a kötelező akciózás”, hiszen nem viszi veszteségbe a kijelölt termékek értékesítését, és a kereskedők nem válnak teljesen ellenérdekeltté az adott árucikk forgalmazásában. Ez rövid távon az ellátási lánc zökkenőmentességét segítheti: a boltoknak nem lesz érdekük eltüntetni a polcokról az érintett termékeket (ahogy azt néhol az árstop idején láttuk). Így kisebb a kockázata a hiányjelenségeknek vagy a vásárlók korlátozásának rövid távon. A kínálati oldal tehát kevésbé szenved direkt károkat azonnal, ami pozitívumként értékelhető.

Hosszú távú hatások: torzító mellékhatások és inflációs utóhatás

Hosszabb távon azonban az árkontroll intézkedések – még a piackompatibilisebb árrésstop is – hordoznak nemkívánatos mellékhatásokat és fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel. Először is, az inflációra gyakorolt hatás várhatóan csak átmeneti. Ha a termelési és nagykereskedelmi árak tovább emelkednek, a kereskedők továbbra is kénytelenek lesznek átvezetni ezeket az emelkedéseket a fogyasztói árakba, csak épp legfeljebb 10%-os margin mellett. Vagyis az árrésstop nem állítja meg teljes mértékben az inflációt, mivel a kiskereskedelmi árindex jellemzően együtt mozog az élelmiszeripari árindexszel: „a kereskedő csak továbbhárítja az élelmiszeripari áremelkedést”. Ha tehát a beszerzési árak növekednek, a bolti ár is tovább kúszhat felfelé. Az inflációt kiváltó alapvető okokat – mint az energia- és alapanyagköltségek, a forint árfolyama, a munkaerőköltségek vagy épp a kormányzati adó- és díjemelések – a marginstop nem befolyásolja. A kiskereskedelmi láncok árnövelése 2021–2024 között nagyjából követte a beszerzési árak emelkedését, azaz a drágulást alapvetően a termelői és feldolgozói költségek hajtották. 2024-ben például a bolti élelmiszerárak azért nőttek az átlagosnál is gyorsabban, mert a kereskedők a kormány által megemelt kiskereskedelmi különadót is áthárították a fogyasztókra. Ezek fényében gazdaságpolitikai illúzió volna azt várni, hogy pusztán az árrés korlátozásával hosszabb távon megfékezhető az infláció – különösen, ha a háttérben a termelési költségek felfelé araszolnak. Az árrésstop hatása az inflációra így nagy valószínűséggel csak addig tart, amíg az intézkedés érvényben van; kivezetésekor pedig az árak gyors korrekciója következhet.

Egy másik hosszú távú kockázat a piaci torzulások és az ellátási lánc alkalmazkodása. Mivel az árréskorlátozás csak a kiskereskedelemre vonatkozik, a termelők és nagykereskedők továbbra is szabadon érvényesíthetik áraikat. Ha a kereskedők profitmarzsa tartósan alacsony az érintett termékeken, akkor megpróbálhatják ezt más módon kompenzálni. Az egyik tipikus reakció lehet, hogy a nem szabályozott termékek árát nagyobb mértékben emelik, így terítve szét a kieső nyereséget. A GKI tapasztalatai szerint pontosan ez történt a korábbi árstopok idején: „a kereskedelmi szektor a kieső bevételeket más termékek árának emelésével kompenzálta”, ami végső soron az általános áremelkedéshez is hozzájárult. Így könnyen előfordulhat, hogy bár a 30 termék ára kontroll alatt van, a többi élelmiszer drágább lesz a boltokban a beavatkozás miatt. Ez a vegyes hatás akár az inflációra is semleges vagy negatív irányba hathat: amit nyerünk a kijelölt termékeknél, elveszítjük a többinél. Emellett hosszabb távon a kereskedők a költségcsökkentés eszközeihez is nyúlhatnak a nyomott árrés ellensúlyozására – például visszafoghatják a marketinget, az üzletek karbantartását, vagy lassíthatják a bérek növekedését az ágazatban. Ez rontja a szolgáltatás színvonalát és a munkakörülményeket a kiskereskedelemben.

Az ellátási lánc további szereplőire is átterjedhet a hatás. A nagy üzletláncok erős alkupozícióban vannak, így nyomást gyakorolhatnak a beszállítókra árcsökkentés érdekében, hogy a 10%-os árrés mellett is elfogadható legyen számukra a profit. Ez a folyamat akár a termelői árak mérséklődéséhez is vezethet, ám kényszer jellegű és kiszámíthatatlan módon. A kisebb élelmiszerboltok, amelyekre az árrésstop formálisan nem vonatkozik, szintén lépéskényszerbe kerülhetnek: ha a nagy láncok olcsóbban adják az alapvető élelmiszereket, a vevők elvándorolnak tőlük. Így kénytelenek lehetnek követni az alacsony árakat, noha az ő működési költségeik jellemzően magasabbak, és a beszállítói kedvezményekhez is kevésbé férnek hozzá. Tartósan alacsony marginok mellett a gyengébb piaci szereplők versenyképessége csorbul, szélsőséges esetben akár boltbezárásokhoz is vezethet (bár ez inkább a fix árstopnál volt reális veszély). Összességében hosszú távon az árrésstop szétteríti a költségeket az ellátási lánc mentén, de nem tünteti el azokat – így vagy más termékek drágulnak, vagy a vállalati szféra profitabilitása és beruházási kedve csökken. Egyik sem kívánatos gazdaságpolitikai szempontból.

Végül meg kell említeni az intézkedés kivezetésének problémáját. Amint az árrésstop véget ér, a piaci erők érvényesülnek, és a korábban visszafogott árak hirtelen megugorhatnak. Erre már láttunk példát a 2023 nyarán megszüntetett árstopoknál: a hatósági árak eltörlése után az érintett termékek ára szinte azonnal utolérte a piaci szintet. A kristálycukor fogyasztói ára például egy nap alatt duplájára nőtt az árstop kivezetése után.

E hirtelen áremelkedés sokkolólag hat a fogyasztókra, és megugró inflációs adatként jelenik meg a statisztikákban, ami rontja a gazdaságpolitikai hitelességet. Hosszú távon tehát az árrésstop fenntartása dilemma elé állítja a kormányt: ha időben korlátozott, akkor a lejáratkor inflációs lökést okoz; ha pedig meghosszabbítják vagy kiterjesztik, akkor a fent említett torzulások erősödnek és tartósítják a piaci diszfunkciókat. Egy tartósan fennmaradó árkontroll ráadásul befektetői bizalomvesztéshez vezethet, hiszen a vállalatok kiszámíthatatlan szabályozási környezettel szembesülnek.

A 2025. márciusi magyar helyzetkép – Mit mutatnak az első tapasztalatok?

A mai magyar háztartások havi kiadásain belül az alapélelmiszerekre fordított összegek aránya magas, bár a teljes költségvetés sokféle kiadásból áll össze, az alapvető élelmiszerek továbbra is jelentős helyet foglalnak el a háztartások pénzügyi tervezésében. A három legnagyobb élelmiszer-kategória, húsfélék, tejtermékek és tojás, valamint a gabona- és szárazáruk együttesen a havi kiadások körülbelül 16%-át teszik ki. Ez az arány rávilágít arra, hogy a magyar családok számára ezek az élelmiszerek továbbra is elsődleges fontosságúak, hiszen mindennapi étkezéseik alapját képezik.

Megfigyelhető, hogy az egyéb élelmiszerekre, például zöldségekre, gyümölcsökre vagy édességekre jutó kiadások ehhez képest kisebb arányban jelennek meg mint eddig , ami azt jelzi, hogy a háztartások kiadásai főként a jól tárolható, tartós és tápanyagban gazdag alapélelmiszerekre koncentrálódnak. Ez az eloszlás nemcsak a fogyasztási szokásokat tükrözi, hanem a gazdasági helyzet és az árak alakulásának is közvetett lenyomata: a háztartások igyekeznek a legszükségesebb élelmiszerekre fordítani forrásaikat, miközben próbálnak költséghatékony döntéseket hozni.

Alapélelmiszerek aránya a havi háztartási kiadásokban

forrás: KSH A kördiagram az alapélelmiszerek arányát szemlélteti a magyar háztartások havi kiadásain belül. A diagram alapján jól látható, hogy a három legfontosabb alapélelmiszer-kategória (húsfélék, tejtermékek és tojás, valamint gabona- és szárazáruk) összesen mintegy 16%-ot tesznek ki a teljes háztartási költségvetésből.

Az árrésstop 2025. március közepi bevezetése óta eltelt rövid időszak első tapasztalatai egyelőre vegyes képet mutatnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) következő inflációs jelentéséből – amely 2025 áprilisában jelenik meg – derülhet majd ki pontosabban, milyen hatást gyakorolt az intézkedés az árak alakulására. Fontos megjegyezni, hogy a márciusi statisztikai adatokban az intézkedés még csak korlátozottan lesz érzékelhető, mivel a KSH adatgyűjtése minden hónap 20. napjáig tart.

A kormány optimista várakozásokat fogalmazott meg az árrésstoppal kapcsolatban. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint a 30 alapvető termékből álló kosár esetében az intézkedés következtében az árak átlagosan 10–15%-kal csökkenhetnek, ami áprilisban már érezhetően visszafoghatja az élelmiszer-inflációt.

A miniszter hangsúlyozta, hogy az árrésstop nem önálló lépés, hanem egy átfogó antiinflációs csomag része. Ennek részeként a kormány az online árfigyelő rendszer kiterjesztését és a beszállítói árak csökkentésére irányuló tárgyalásokat is megkezdte. Ezzel azt az alapelvet kívánják érvényesíteni, hogy nem elegendő csupán a kiskereskedelmi szintet szabályozni – a teljes ellátási lánc szereplőinek együttműködésére is szükség van, különösen az élelmiszeripari vállalatok részéről.

Az első napok tapasztalatai alapján a legtöbb nagyobb üzletlánc betartotta az előírásokat, és több termék árát ténylegesen csökkentette. A hatóságok megkezdték az ellenőrzéseket is: azoknak az üzleteknek, amelyek nem tartják be az előírásokat, termékkategóriánként akár 5 millió forintos bírsággal kell számolniuk. Ismételt szabálysértés esetén a hatóságok akár az üzlet ideiglenes bezárását is elrendelhetik ilyen drasztikus intézkedésre eddig nem került sor, de a fogyasztóvédelem több helyen már figyelmeztetett a szabályok kijátszásának tilalmára.

Mindazonáltal az intézkedés strukturális kérdéseket is felvet. Az árszabályozás elviekben mindig kockázatot hordoz a piac természetes működésére nézve. A gazdasági szakirodalom szerint az árplafonok, ha nem párosulnak kínálatoldali ösztönzőkkel vagy költségcsökkentő lépésekkel, torzítják az erőforrás-elosztást, visszafoghatják a beruházásokat és esetenként ellátási zavarokat is okozhatnak. Bár Magyarországon az árrésstop nem fix árakat szab meg, hanem az árrés mértékét maximalizálja, a piaci szereplők reakciója – például szortiment szűkítése, kevésbé profitábilis termékek háttérbe szorítása – mégis hasonló irányba mutathat.

Segíti-e a lakossági fogyasztást és fenntartható-e az árrésstop?

Vajon összességében jó-e a fogyasztónak az árrésstop? Rövid távon kétségkívül igen: a magyar háztartások az elmúlt évben a világon szinte egyedülálló mértékű élelmiszer-drágulást szenvedtek el (2022 végén közel 50%-os éves élelmiszer-inflációval, ami súlyosan visszafogta a vásárlóerőt). Az alacsony jövedelmű családok költéseinek nagyobb részét teszik ki az alapvető élelmiszerek, így számukra az árrésstop által érintett termékek olcsóbbá válása érdemi segítség lehet. Ha a csirkemell, liszt, étolaj, cukor ára csökken, az közvetlenül javítja a megélhetést, és lehetővé teszi, hogy ugyanabból a fizetésből egy kicsit többet lehessen vásárolni (vagy hogy más szükségletekre is jusson pénz). A kérdés inkább az, hogy ez a segítség mennyire jelentős és tartós.

A rendelkezésre álló tapasztalatok azt mutatják, hogy az árrésstop érezhető, ha nem is átfogó, de célzott segítséget nyújt a fogyasztók számára. Bár az intézkedés egy viszonylag szűk termékkört érint, a kormány igyekezett úgy kialakítani a listát, hogy az lefedje egy átlagos háztartás legfontosabb kiadásait – a húsok, tejtermékek és alapvető szárazáruk bevonásával. Ezáltal az árcsökkenés közvetlenül azoknál a termékeknél jelentkezik, amelyek a legtöbb család napi kiadásai között szerepelnek. A fogyasztók számára ez kézzelfogható megtakarítást jelenthet, különösen azokban a társadalmi rétegekben, ahol az alapvető élelmiszerek aránya kiemelkedő a havi költségvetésben. Az így felszabaduló összeg – még ha nem is óriási – segíthet más kiadások fedezésében, például a zöldség-gyümölcs vagy egyéb nem szabályozott árucikkek megvásárlásában.

Fontos kiemelni, hogy az árrésstop határozott időre szól, ami tudatosságra ösztönözheti a háztartásokat: sokan élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy előre terveznek, tartós élelmiszert halmoznak fel, vagy kihasználják az alacsonyabb árakat a következő hónapokra való felkészüléshez. Ez a fajta gazdálkodási tudatosság hosszabb távon is hasznos lehet a családok pénzügyi stabilitása szempontjából.

Összességében tehát az árrésstop olyan védőhálót biztosít, amely különösen a legérzékenyebb társadalmi csoportok számára nyújt érezhető könnyebbséget. Noha önmagában nem elegendő a teljes fogyasztási visszaesés megállításához – hiszen a reálbérek csökkenése és a magas infláció továbbra is nyomást gyakorol a háztartásokra –, fontos lépést jelent a célzott segítségnyújtás irányába. A lakossági fogyasztás hosszabb távú élénkítéséhez természetesen a jövedelmek vásárlóerejének megerősítése, az infláció csillapítása és a gazdasági stabilitás megteremtése is elengedhetetlen, de az árrésstop ebben az összetett folyamatban egy fontos, közvetlenül ható beavatkozásként jelenik meg.

Következtetések

Az árrésstop bevezetése világosan jelzi, hogy a kormány komoly eszközöket is kész bevetni az infláció letörésére és a lakosság védelmére. Rövid távon az intézkedés valóban enyhítheti az élelmiszer-drágulás legsúlyosabb hatásait: a kijelölt termékek egy részének ára érzékelhetően csökkent, ami mérsékli az inflációt és segíti a háztartások költségvetését.

Hosszabb távon azonban az árrésstop nem nyújt végleges megoldást. Az infláció fő hajtóerőit az emelkedő költségeket  nem szünteti meg, így legfeljebb elodázza vagy részben elrejti a drágulást. Eközben mellékhatásként piaci torzulásokat okoz: a kereskedők és beszállítók igyekeznek majd kompenzálni a kieső profitot, ami más termékek áremelkedéséhez vagy a kínálat szűküléséhez vezethet. A nemzetközi példák például Horvátország, Szerbia, illetve a korábbi magyar árstopok azt tanúsítják, hogy a hasonló beavatkozások csak ideig-óráig hatékonyak, utána viszont nehéz a kivezetésük, és nem kerülik el az inflációs korrekciót.

Összefoglalva, a lakossági fogyasztást az árrésstop átmenetileg támogatja, de nem képes hosszabb távon fenntartani a vásárlóerőt. Gazdaságpolitikai szempontból pedig inkább kényszer szülte, rövid távon indokolható döntésről van szó, mintsem fenntartható stratégiáról. Ahhoz, hogy az infláció érdemben csökkenjen és a fogyasztás fenntartható módon bővüljön, a makrogazdasági egyensúly helyreállítására, a bizalom erősítésére és a piaci verseny ösztönzésére van szükség. Az árrésstop lehet a tűzoltás eszköze egy krízishelyzetben, de a hosszú távú „tűzmentes” állapotot csak mélyebb reformok és felelős gazdaságpolitika teremtheti meg.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy az aktuális gazdasági helyzet komplex és összehangolt gazdaságpolitikai intézkedéseket igényel. A kormánynak rövid távon szükséges lehet a pénzügyi szolgáltatások árainak közvetlen kontrollja, középtávon pedig elengedhetetlen a monetáris és fiskális politika szorosabb összehangolása, hogy az inflációs várakozásokat csökkentsék, és a gazdaság stabilitását fenntartsák. Hosszú távon pedig stratégiai célként kell megjelenjen a hazai termelési kapacitások fejlesztése és a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, hogy elkerülhetővé váljanak hasonló mértékű áremelkedési spirálok. Az árrésstop ebben az összefüggésben egy átmeneti, célzott beavatkozás, amely a megfelelő eredményeket hozhat amellyel időt nyerhet a mélyebb reformok előkészítésére, de nem helyettesítheti azokat.