GKI: Az innováció esete a korrupcióval

Magyarország az Európai Unió innovációs eredménytábláján mindig is a „mérsékelt innovátorok” országcsoportba tartozott. 2011-ben Magyarország a 20. helyet érte el a tagállamok között. Azóta nemhogy kitörni nem sikerült a mérsékelt innovátorok közül, de a csoporton belül is lassú lecsúszás tapasztalható.

Az európai Összesített Innovációs Index egy kompozit mutató, ami részben „kemény” statisztikai adatokat, részben a kétévente az összes tagállam vállalatai körében lefolytatott közösségi innovációs felmérés eredményeiből épül fel. (A 2018-as indexbe a 2016. évi felmérési eredmények kerültek be.)

Magyarország Összesített innovációs index pontszámai és helyezései

*Az uniós átlag százalékában

Forrás: EU Bizottság

Az összetett mutató lehetőséget ad arra is, hogy megvizsgáljuk, mely területek húzzák le az ország teljesítményét. Nem az akadémiai kutatóhálózat a felelős, bár az Innovációs és Technológiai Minisztérium az idei eredménytáblán is az átszervezés indoklását találta meg. A GDP arányos állami K+F finanszírozás eléggé elmarad az összesített magyar index értékétől (csak az uniós átlag 31%-a), ezt pótolja az üzleti szektor aktív szerepvállalása (83%). A nem K+F-re irányuló innovációs kiadások aránya pedig uniós átlag feletti a vállalati befektetések között. Sajnos, ez csak a tudásintenzív és a high-tech szektor nagyvállalatainak köszönhető (ahogy még néhány egyéb mutató kedvező alakulása is), a kisvállalati innovációs teljesítmények általában igen gyengék. Kevés kkv valósított meg termék- és folyamat-innovációkat, de marketing és szervezeti innovációt is. Alacsony a saját (házon belüli) kutatást végzők aránya és az innovációs együttműködésben résztvevőké is. A magyarországi vállalatok kevés szabadalmat, ipari mintát alkalmaznak kínálatuk versenyképesebbé tétele érdekében és szerény az új termékekből származó árbevétel aránya is.

Miközben az eredménytábla szerint jó informatikai infrastruktúra és nem rossz tudományos környezet veszi körül a magyar cégeket, mégsem akarnak jobb terméket jobb áron kínálni ügyfeleiknek. Ennek nem az az oka, hogy a magyarországi kutatószféra nem látja el őket a szükséges tudással. Sem a GKI, sem más intézmény innovációs felmérései nem utalnak arra, hogy a vállalati válaszadók tömege panaszkodott volna a megfelelő tudáshoz, korszerű ismeretekhez való hozzájutás lehetetlenségére. (A nemzetközi felmérésekben sem jellemző e probléma felbukkanása.)

A közösségi innovációs felmérés szerint (a KSH kutatószobában elérhető adatok alapján) a magyar vállalatok jelentős része úgy gondolja, hogy innovációira nem lenne kereslet, így azok nem térülnének meg. Ennek oka pedig már az üzleti környezetben keresendő. A vállalatok nem fogják a kutatószférát eltartani, nem is feladatuk. Nekik jövedelmet kell termelni a tulajdonosok számára, tehát abba az irányba fognak mozdulni, ahol a befektetés nagyobb nyereséget ígér. Az innováció ugyanis nagy hasznot ígérő, de meglehetősen kockázatos tevékenység. Akkor fognak belevágni, ha a megtérülést biztosítottnak látják, méghozzá nagyobb megtérül