GKI: A jövő feléléséhez vezet a kormány gazdaságpolitikája

Vége a recessziónak, egyszámjegyű az infláció

Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a 2022-ben drámai mértékű deficitet mutató külső egyensúly (a folyó fizetési mérleg hiánya 2022-ben 13,9 milliárd euró volt) már 2023 második negyedévében pozitívba fordult, majd az első tíz hónap aktívuma 0,7 milliárd euró lett. Ez akkor is nagyon nagy eredmény, ha tudjuk, hogy a változásokban nagy szerepe volt a cserearányoknak, és a javulás ára a recesszió volt.

2023 második-harmadik negyedévében véget ért a recesszió is. Az éves magyar gazdasági visszaesés azonban feltehetőleg a második legmélyebb volt az EU-ban. A mezőgazdasági GDP mintegy 60%-os bővülésének volt köszönhető, hogy a magyar gazdaságban 2023-ban csak 0,5% körüli lehetett a visszaesés. Ezzel az agrárium bőven kompenzálta a 2022-ben mért közel 25%-os csökkenését. Ha a mezőgazdasági GDP csak a 2022-ben tapasztalt visszaesést kompenzálta volna, vagyis csak a 2021-es szintet érte volna el, a magyar gazdaság tavalyi visszaesése a ténylegesnél sokkal mélyebb, 2% körüli lenne.

Pozitívum, hogy októberben egyszámjegyűvé vált az infláció. Az éves átlagban 17,6%-os tavalyi áremelkedés jóval meghaladta a kormány által tervezett 15%-ot, és az EU-ban a legmagasabb volt. Az év végi 5,5%-os áremelkedés viszont meglepetést keltően alacsony, s az EU-ban már csak a hatodik legmagasabb. (Igaz, az ebben jelentős szerepet játszó energiaár-számítás módszere vitatott, s az Eurostat állásfoglalása még nem született meg.)

Év végére jelentősen, 18%-ról 10,75%-ra, csökkent az irányadó kamat is, bár a kormányzat ezt az 5% körüli decemberi reálkamat miatt nem tekinti kielégítőnek. A reálkereset a 2023. januári 7,6%-os csökkenés után novemberben már 5,6%-kal emelkedett, decemberben pedig az áremelkedési ütem további csökkenése és az előrehozott minimálbéremelés következtében kiugróan, átmenetileg több mint 10%-kal emelkedhetett. Éves átlagban azonban 2-2,5% lehetett a reálkeresetek csökkenése, a reáljövedelmeké pedig a magas bázis, a választások előtti költekezés miatt 3,5-4%.

A munkanélküliségi ráta mintegy két és fél éve emelkedik, 2023 szeptember-novemberében 4,3% volt, 0,5 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Az EU-n belül azonban ez kifejezetten alacsony.

A kormánynak év végére sikerült olyan megállapodást kötnie az EU-val, mely hozzáférést biztosít a Magyarországra jutó EU-transzferek mintegy egyharmadához. A kormányzat ezt az általa alkalmazott kemény, ravaszkodva zsaroló tárgyalási taktika sikerének tekinti. Holott az időhúzás már eddig is sok veszteséget okozott, a nemzetközi kapcsolatok megszakadása a kutatás és az oktatás területén hatalmas károkkal jár. Ráadásul a transzferek kétharmadának elérhetősége egyelőre ködbe vész. Sőt, az ezek egy részéről való megegyezés lehetetlenségét már be is jelentették. Emellett a magyar számlák elfogadása kapcsán az EU-nak még bőven lesz ellenőrzési, felfüggesztési lehetősége.

Elvétett hiánycél

AHOL LÁTVÁNYOSAN NINCS TÚL A NEHEZÉN A MAGYAR GAZDASÁG, AZ AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS HELYZETE.

A 2023. évi GDP-arányos deficitcélt az elmúlt másfél évben többször is növelték:

• a 2022 nyarán törvényileg rögzített 3,5%-ot 2022 végén 3,9%-ra,
• 2023 októberében 5,2%-ra emelték,
• majd a 2023 végi makrogazdasági prognózisban már 5,9% szerepelt.

Ugyanakkor mivel az év végén előrejelzett pénzforgalmi deficit kissé túlteljesült, a folyóáras GDP pedig feltehetőleg valamivel alacsonyabb lesz a prognosztizáltnál, a kormány által az év végén vártnál is némileg magasabb GDP-arányos deficit valószínű. Vagyis a 2022. évi 6,2%-hoz képest 2023-ban csak egészen minimálisan csökkenhetett a GDP-arányos deficit.

A költségvetési cél „elvétéséért” természetesen felvethető a Pénzügyminisztérium felelőssége. Azonban a pénzügyminiszter nem annyira hibás vonalvezetése, hanem inkább annak megakadályozására való képtelensége, erőtlensége, a kormányfővel szemben történt alulmaradásának fegyelmezett tudomásulvétele miatt hibáztatható.

A költségvetés immár intézményes lefokozása tükröződik abban, hogy a Gazdasági Kabinet elnöke decembertől a pénzügyminiszter helyett a nemzetgazdasági miniszter lett. Az egyidejűleg létrehozott, a pénzügyminiszter által vezetett Kormányzati Költségvetési Előkészítő Munkacsoport vétójoga ellenére inkább csak szépségflastromnak tekinthető. Hiszen a „nemzeti együttműködés rendszerében” – amint azt például az elvileg ugyancsak vétójoggal rendelkező Költségvetési Tanács eddigi működése is mutatja – ezek az intézmények inkább csak udvarias kritikára, nem pedig a költségvetési folyamatok érdemi befolyásolására képesek.

Azt, hogy a Pénzügyminisztérium is tisztában van leértékelődésével, jól mutatja az a felfogása, miszerint – ahogy Banai Péter államtitkár fogalmaz a Portfolio-n megjelent cikkében az „éves költségvetés és annak végrehajtása nem cél, hanem gazdaságpolitikai eszköz”. A gyakorlatban ez nem egyszerűen valamiféle természetes rugalmasságot, hanem a rögtönzések áttekinthetetlen gazdaságpolitikáját jelenti.

A kormányzat kommunikációja a magyar gazdaság gondjait továbbra is külső okokra – háború, szankciók stb. – vezeti vissza. A sikereket viszont – az infláció letörésétől az EU-transzferek „mesterséges” visszatartásának leküzdéséig – a kormány saját eredményeinek tekinti. Így nem kerülhetett sor az elmúlt években követett, jellemzően hatalomtechnikai megfontolásokon alapuló rögtönzésekből álló gazdaságpolitika kritikai elemzésére, a válságkezelésben elért sikerek valós okainak, például a „megszorításoknak” a kormányzati bemutatására.

Visszatérés az élénkítő gazdaságpolitikához

Ehelyett az előzőekben már említett részsikereket, ezen belül a kormányzati látszattevékenységeket – az antiinfláció esetében például a kötelező akciózást, az árfigyelő rendszert – eltúlozva, megkezdődött az élénkítő gazdaságpolitikához való visszatérés megalapozatlan előkészítése, az antiinflációs elkötelezettség felpuhulása. Ezt tükrözte a nyár végén megjelent, „2023 az infláció letörésének éve volt, 2024 a gazdasági növekedés újraindításának éve lesz” szlogen. Majd, főleg a nemzetgazdasági miniszter számos állásfoglalása arról, hogy a növekedést a túl szigorú monetáris politika (a magas kamatok), illetve a túl ambiciózus költségvetési hiánycsökkentés akadályozza.

Emellett az utóbbi időben felerősödött a gazdasági trendforduló emlegetése. Az infláció csökkenése mellett erre utaló jelnek tekintik például a kiskereskedelmi forgalom előző hónapokhoz viszonyított emelkedését, a havi szintű reálbér-emelkedést. Ezek valós részigazságok, de hangoztatásuk mögött kimondva-kimondatlanul az a feltételezés is meghúzódik, hogy a magyar gazdaságnak 2023 végére már sikerült a helyesnek tartott – 2022 előtti – pályára állnia, s immár csak némi serkentésre, a monetáris és fiskális politika lazítására van szükség.

HOLOTT AZ AZ ERŐLTETETT NÖVEKEDÉS VÁLSÁGBA VEZETŐ PÁLYÁJA VOLT.

A kormány 2023 végi makrogazdasági prognózisa szerint 2024-ben 3,6%-os növekedés várható. Az EU prognózisa 2,4%, a januári piaci konszenzus 2,7%, az MNB és a Költségvetési Tanács 2,5-3,5%-ra számít. A 2,5% feletti növekedésnek azonban nincs nagy esélye,

• mivel ezt sem a kül-, sem a belföldi kereslet nem alapozza meg,
• az élénkítés lehetőségei korlátozottak, túlhajtásuk pedig a növekedésre is negatívan ható egyensúlyi problémákhoz vezethet.
• Az EU-ban a konjunkturális, ezen belül főleg az ipari várakozások gyengék. Ez fokozottan áll a magyar szempontból különösen fontos Németországra.

Nagy kérdés a beruházások alakulása. A 2023-as, minden bizonnyal kétszámjegyű visszaesés után 2024-re a kormány az állóeszközfelhalmozás 3,4%-os, az MNB és a Költségvetési Tanács 1,5-3,5%-os, az EU 2,6%-os bővülésével számol, a januári piaci konszenzus 2,9%. Félő azonban, hogy mindez túlzott optimizmus. Az állami beruházásélénkítés forrásai az elkerülhetetlen hiánycsökkentés miatt korlátozottak. Erre utal, hogy például a Baross Gábor Program újraindítására a tavalyi 1000 milliárd forint után idén egyelőre csak 200 milliárdot szánnak.

Az EU-transzferek pedig – amelyek 2023 első három negyedévében 1,4 milliárd eurót tettek ki, és amelyek az év egészében aligha haladták meg a 2,5 milliárd eurót – 2024-ben a januárban már beérkezett 0,6 milliárd euróval együtt sem nagyon fogják az előző évihez képest bővíteni a beruházások forrását.

A kormányzat a vállalkozói beruházások fellendülését reméli. A külföldi nagyberuházások jelentős pénzügyi és egyéb – például kiegészítő infrastrukturális fejlesztésben megtestesülő – támogatásban részesülnek. A háború közelsége, a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a fejlesztésekre fordítható vállalati források csökkenése, a hitelek drágasága, s nem utolsó sorban a bizonytalan bel- és külföldi kereslet azonban valószínűtlenné teszi az üzleti beruházások megugrását. A háztartások ingatlan-beruházásaiban sem várható fellendülés.

A fogyasztásra alapoznak

A MAGYAR NÖVEKEDÉS HAJTÓEREJE ÍGY FELTEHETŐLEG A FOGYASZTÁS LESZ.

A kormány decemberi prognózisa a vásárolt fogyasztás 2,7%-os idei bővülését várja. Az MNB és a Költségvetési Tanács optimistább, előrejelzésük 2,8-3,5%, illetve 3-3,5%. A különbség fő oka, hogy míg az utóbbiak 11% körüli átlagkereset-növekedést várnak, a kormány csak 10,2%-ot, miközben a várt áremelkedési ütem (sávok esetén a középérték) hasonló, 5,2%. A már bejelentett béremelések tovagyűrűző hatása következtében a 11% körüli keresetemelkedés reálisabb, ugyanakkor ez feltehetőleg magasabb, akár 6% feletti áremelkedéssel fog együtt járni, ami a reálkereset bő 4%-os növekedését eredményezné. A nyugdíjak reálértéke nem változik – nyugdíjprémium kifizetésére 3,5% alatti GDP-növekedés alatt nem kerülhet sor –, így a reáljövedelem és a vásárolt fogyasztás mintegy 2,5%-kal bővülhet.

Termelési oldalon a tavalyi kiváló év után a mezőgazdasági termelés stagnálása is siker lenne. A GKI üzleti bizalmi indexe közel másfél éve negatív tartományban van, fél éve viszonylag alacsony szinten hullámzik, 2024 januárjában hibahatáron belül csökkent. Novemberben az ipari és az építőipari termelés az előző hónaphoz képest is csökkent – igaz a kereskedelemben növekedett –, az ipar rendelésállománya pedig közel 10%-kal, az építőiparé több mint 20%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Ezek nem kedvező előjelek az idei növekedés szempontjából. Míg az iparban és a kiskereskedelmi forgalomban az alacsony tavalyi bázishoz képest növekedés várható, az építőiparban lehetséges, hogy folytatódik a visszaesés.

ÖSSZESSÉGÉBEN 2,5%-NÁL GYORSABB GDP NÖVEKEDÉSRE KEVÉS AZ ESÉLY.

Korai ünneplés az infláció terén

A magyar kormányzat egy részében az infláció kapcsán mintegy fél éve egyre erősebben eluralkodott a „korai ünneplés” nemzetközi szakirodalomból ismert jelensége. A túl korán szükségtelennek minősített antiinflációs politika ugyanis gyakran az áremelkedési ütem ismételt gyorsulásához vezet.

A 2023 DECEMBERI 5,5%-OS ÁREMELKEDÉS TOVÁBBI CSÖKKENÉSE EGYÁLTALÁN NEM VEHETŐ BIZTOSRA, SŐT SOKKAL INKÁBB EMELKEDÉSÉRE KELL SZÁMÍTANI.

Figyelmeztető jel, hogy az üzleti szféra áremelési törekvése decemberben jelentősen megugrott, majd januárban a kereskedelem kivételével tovább emelkedett, 10 havi csúcsán van. Az előző hónaphoz viszonyított – például 2023 októberében és decemberében is kimutatott – fogyasztói árcsökkenés 2024 januárjával egy időre minden bizonnyal véget ér:

• Az üzemanyagok jövedéki adójának több részletben történő növelése, az autópálya-matrica árának visszatekintő inflációval való emelése széles körben növeli a szállítási díjakat, miként szétterjedő hatása van a hulladékkezelési díj drasztikus emelésének is.
• Már bejelentették a telekommunikációs és pénzügyi szolgáltatási díjak jelentős tavaszi emelését, s számos más szolgáltatás díja – a személyi szolgáltatásoktól a társasházi közös költségig ­– is az év elején szokott emelkedni.
• Várhatóan a bérmegállapodásnak is lesz inflációs hatása, miként a költségvetési hiány csökkentése érdekében alkalmazott, vagy éppen az állami költekezéssel járó élénkítő eszközöknek is.

Nagy kockázatot jelentene, ha az MNB engedne a kormány nyomásának, s lazítana monetáris politikáján, az indokoltnál nagyobb mértékben csökkentené a kamatokat, mintegy megelőlegezve az infláció további, kétséges csökkenését. Ez ugyanis a forint érezhető gyengülését, a belső kereslet megalapozatlan emelkedését, s ezzel az áremelkedés gyorsulását okozhatná. Ráadásul a referenciakamatok „reformjával” (gyakorlatilag csökkentésével) kapcsolatos kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban az S&P már aggodalmának adott hangot, ami negatívan befolyásolhatja Magyarország pénzügyi megítélését.

2024-re a már 2023 nyarán elfogadott költségvetés 2,9%-os hiányt irányoz elő. A bázis – a tavalyi folyamatok – tervezettől teljesen eltérő alakulása, a 6% körüli GDP-arányos hiány irreálissá, illetve a választások előtt a kormány által politikailag aligha vállalhatóvá teszi a hiánycél elérését. Ennek ellenére a kormány egyelőre kitart az elfogadott költségvetés mellett, s 2024 első két hónapjában nem is kíván foglalkozni ennek felülvizsgálatával.

MAGYARORSZÁGNAK TEHÁT IRREÁLISAN KORAI ELFOGADÁSA ELLENÉRE – VAGY TALÁN ÉPPEN EZÉRT – JELENLEG NINCS KOMOLYAN VEHETŐ KÖLTSÉGVETÉSE.

Ráadásul a kormányon belül nyilvános üzengetés folyik a hiánycsökkentés szükséges mértékéről. Egyelőre még az sem eldöntött – bár a túlzottdeficit-eljárás megindulása biztosra vehető –, hogy az EU milyen költségvetési szabályok teljesítését várja idén Magyarországtól. A hiánycsökkentési követelmény, az előirányzottnál várhatóan nagyobb kamat-, nyugdíj- és egyéb kiadások, illetve növekedésserkentési ambíciók kormányzati szintetizálásának mikéntje egyelőre teljesen bizonytalan. A nagyfokú információhiány és bizonytalanság közepette az 5% körüli hiány látszik valószínűnek, ami nagyon magas.

A külső egyensúly javulása a 2023. évi fordulat után minden bizonnyal erősen lefékeződik. A külkereskedelmi egyenleg a belföldi kereslet élénkülése és a magyar exportlehetőségek korlátozottsága miatt csak kissé emelkedik. A jövedelmi mérleg aligha javul, az EU-transzferek inkább csak stagnálnak.

Bár a rövidtávú és hatalomtechnikai szempontokon alapuló, megalapozatlan élénkítésre hajlamos gazdaságpolitika aligha változik, a szélsőséges keresletgerjesztést remélhetőleg sikerül elkerülni. Az ugyanis az eddigiekben jelzettnél is rosszabb egyensúlyi viszonyokhoz

• magasabb inflációhoz,
• nagyobb államháztartási hiányhoz,
• a külső aktívum elolvadásához

vezetne. A szélsőségek elkerülése azonban kevés az infláció tartós csökkentésén, az egyensúly megteremtésén alapuló fenntartható növekedéshez.

Mivel nem várható sem a versenypiaci viszonyok erősítése, sem a lojalításalapú gazdaságirányítás és -ösztönzés megváltozása, a kormányzati élénkítés révén elérhető átmeneti többletnövekedés nem hatékonyságjavuláson, hanem a jövő felélésén alapul, vagyis nem lesz fenntartható.